Muszka Sándor
A kintornás ember énekel
Kinek rongy életét
Foltozni kedve se
Bízza a régire
Arra az égire
Beszélik nem halott
Keresték nincsen ott
Hírlik a menybe ment
Takarják fellegek
Takarják fellegek
Csillagok közt lebeg
Fejénél ott a hold
Balján a nap ragyog
Jobbján az isten ül
Kintornán hegedül
Lábánál egy bitang
Bánata csendesül
Bánata csendesül
Dalától felderül
Hírlik a menybe ment
Takarják fellegek
Kegyelme fogytán
Ilyen ez a század
Ne szegje semmi kedved
Az emberek mind véreset vizelnek
Elvisznek téged és engem is
Maradt ez éj kezed kezembe
Csillagunk egyszer még felragyog
Megnyújtják léptük egyre fogy
Elvisznek téged és engem
Találnak itt a tornácon ülve
Ha ránk törik kapunk
Börtönbe zárnak vagy meghalunk
Ne szegje semmi kedved
Ilyen immáron látod e század
Az ökröknek száján véres nyál csorog
Alszik Nietzchsével mondom halott
Ne zavard álmát
Nagyapám hallgat
Széthordják báját bornak daloknak
Napok múlása vége nincs robot
Nagyapám hallgat lábszárcsontjából
Farag magának vándorbotot
Elfordul Isten nem bírja nézni
Égzengetéssel üzen vagyok
Eridj fiam nincs mit őrizned
Mécsem világa pár óra elfogy
Közeleg lassan készülj utadra
Vízzé nem válik biztos tudom
Házam kéményét varjak lepték el
Rám csukja ajtaját az est
Ahogy ígérted
Végül is minden ahogy ígérted
Hajnali kávék szállongó porhavak
Ülni sem állni zúzmarás padok
Szakadt buszok álmatlan éjszakák
Ahogy ígérted pehely pehelyre hull
Vége nincs valcer vége nincs bál
Kóbor kutyákkal bolyongó ködök
Jajongó varjak a bérceken
Ahogy ígérted pehely pehelyre hull
Szüntelen forgó pokoli tánc
Túlszívott csikkek ízetlen szeszek
Vége nincs valcer vége nincs bál
Elhagyva mind
Nem zörög csille talpfák közt alszanak
Szerszámok lámpák egymásra rakva
A felvonó sodrony ájultan lóg szakadt
Nem hoznak visznek
Elhagyott táját patkány se járja
Vízzel telnek fel lassan a tárnák
Az időnek roppant kegyetlen járma
Karcolt falára jelt
Elhagyva mind a bányák
Kincseik immár nincsenek
Sóhajt a mély uram ez árvák
Magukban hittek
Megjelent a 2011/3-as Bárkában.
