Orcsik Roland
Rítus
A teremben elhalt a zaj,
mikor belépett a karmester.
Mindenki feszülten figyelt:
bennszülöttek a tűz körül.
Felforrósodott a levegő:
letüdőztem az áramlást,
hangot lélegeztem ki magamból.
Hanggá égtünk egymás mellett.
Egy óráig tartott a rítus.
A tomboló vastaps alatt
megéreztem, mért szomorú
az állat a közösülés után.
Súlypont
„A színész a szív atlétája."
Artaud
A bécsi Musikverein
magas termében
a törpe énekes
kis kezével
egyensúlyozik a dobogón.
A hanghullámoktól
ide-oda dülöngél:
a levegőbe kapaszkodik.
Ám a nagy feje mozdulatlan,
akár egy szoboré.
Monstrum dalok dühöngenek:
üstdob, bőgő csapkod a mélyből,
fölöttük hegedű húz el klarinéttal.
A törpe énekes
tüdejéből
ömlik a hang,
arcán szenvedélyes,
vörös ritmus:
ráng a mellkas,
toppan a láb,
lüktet
a nyers anyagba zárt erő.
Az énekes szíve,
érzelmi súlypontjának
izomzata
átfinomult;
lélegzete az atlétáé.
Nehezen láttam oldalt a kakasülőn,
mint tyúkok az ólban,
mocorgott előttem
a közönség.
Velük együtt
görnyedtem:
a halláson túl
lássam a zene alakzatait.
Végül csukott szemmel
a levegőbe kapaszkodtam,
akár a tiszta hang az énekes
tüdejéből,
mely hosszú árnyat vet
a testgubó fölé.
Harsog a mosógép
In mem. Solti György
Küzdök, mint állat, de mindent benőtt
a zaj: a zenébe hatolt tövig.
Hiába tekerem bizony tökig,
a zúgás elmossa a szimfóniát.
Zene helyett abszolút lett a zaj;
mégis a torz hangrepedéseket
összetapasztja az emlékezet -
hiába tombol ezerrel a mosógép.
Ha kitart a figyelem: feltámad -
na jó, ez túlzás, javítok: belém
mosódik Mahler, és el nem választ
egymástól sem a zaj, sem a szünet;
fúvósokkal harsog a mosógép:
Solti vezényel, nyisd ki jól a füled.
Megjelent a 2011/2-es Bárkában.
