Nyírfalvi Károly

 

[árnyékos hely]

 

Kell még egy árnyékos hely, honnan

Nézhetem köveken a nap fényét,

Esőcseppek csillogását a leveleken,

Gyíkok surranását bokrok alján.

Csak úgy egyszerűen elnézni a

Dolgok állását, míg üres leszek.

Egy árnyékos hely feltétlen kell,

Mely nem kezdet és nem vég.

 

 

Széles margó

 

Utcabútorok vérből, csontból, bőrből.

Fogyatkozó izomból.

Napra nap ébredek, megszólítanak.

Egy nap eltűnnek végleg, kis

csomagjaikat hagyják hátra, másik

arcát mutatja az utca, a tér.
Napokkal később feltűnik hiányuk; levetett

rongyaik, ételmaradékaink hagyjuk a

megszokott helyen, reménykedve, még

nincs késő...

Tört arany

Mennyi minden nyüzsög a

fehér párkányon. Mászik,

ugrik, helyben áll, határozott

célja van. Lenni valahol,

rejtőzni másutt, nem kell,

hogy felfedezzék.

A túlélőkről alig tudunk.

Nem nyomakodnak, nem

tülekszenek a kihaltak helyére.

Távolba írom, hol kél a nap

A szabadban hál

csillagok alatt, feje

felett lombsátor

takarója enyhe szél

szívében papírgolyó

Elhagyott minket

ahogy elhagytuk mi is

étcsokit majszol

töpörödött  mosollyal

ágya szélén kuporog

Hirtelen

 

Meghalni ne menj máshová,

A föld mindenhol betakar,

Hamvaid vegyülnek másokéval.

A helynek pontos nevet adnak,

Táblára róják, elmegyünk oda.

Ha mégsem, szívünk rostjaiban

Cipeljük emléked, mi leszünk

Képlékeny lelked tokja.

Megjelent a 2011/1-es Bárkában.

 

---