Prózák
Hartay Csaba prózái
„Nincs itt elég levegő. Mi a francnak kell minden ablakot becsukni. Érzem, én is érzem. Meg fogok dögleni. Mindenki megdöglik egyszer. Nincs nekem semmi bajom. Mindenki törődjön a maga dolgával.”...
Acsai Roland regényrészlete
„A szívnindzsa fehér köntösben és nadrágban állt a berácsozott ablak előtt. Nem fordult meg, hogy üdvözölje látogatóját. A szobában minden fehér volt, a falak, a bútorok, a padló. A fehér ruhás...
Beck Tamás prózái
„És az időutazás kérdése. Egyszer, egyetlenegyszer megtörtént veled, hogy valahová előbb érkeztél meg, mint elindultál volna. Fiatal voltál és egymás után kétszer akartál szilveszterezni.” Beck Tamás...
Jánoska a tükör mélyén
„Tudjátok, akkoriban, ha valamelyikük egy-két nap után meghalt, később szinte elfelejtettük őket, és a következőt is ugyanúgy neveztük. Miklóska, Gyuszika, Karcsika, ki bírta volna megjegyezni...
Térey János: Én voltam, de még nem derült ki
„Azért biztos távolságból, lopva visszanéztem. Sajnos láttam, ahogy a tanár úr kinyúlt nyakkal les utánam, és mozog a szája. Ismerősnek talált, de talán nem volt ideje beazonosítani, ebben bíztam....
Szakács István Péter: Munkatársak
„Még soha nem látott ilyen telefonokat, pedig a neten állandóan az online ajánlatokat bújta. S arra sem emlékezett, hogy ilyen különleges vendégei valaha is lettek volna. Unatkozó nyugdíjasok,...
Czakó Gábor novellái
„A bizonyosok a fürdőben is előfordultak. Hamarosan eltekintettek a falképeken vadászó római előkelőségek, a leskelődő nimfák, és az elejtett vaddisznót hosszú rúdon cipelő rabszolgák...
Antal Balázs: A szelídítés
„Látogasson meg engem. Mondjuk kéthetente, mondta, és ellökte magát a konyhapulttól. Nem kell gyakrabban jöjjön. És nem kell hogy hozzon semmi szerszámot. Közben lassan, kicsiket lépve odament az...
Potozky László: Próbababa
„Bonyolult ügy, motyogtad, de hiába próbáltál a lapok mögé húzódni, én máris rávágtam, hogy nekem elmondhatod nyugodtan, ha valakiben, hát bennem meg lehet bízni, nem te lennél az első egyetemista...
Szil Ágnes: Gyomor, alváz, egy méhecske
„Itt aztán senki nem fogja átadni a helyét, mindenki terhes. Kivéve ezt a nőt. Ő már nem az. Itt surran, óvakodik ki, szorítja össze magán a felkapott köntöst, vörös a szeme, csak nézik a nagykabátban...
< >
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Kiss Bálint Béla: SóslevesFarkas Noémi: Osztrák étterem
Dimény-Haszmann Árpád verseiKabai Henrik versei Vörös István verseiEndrey-Nagy Ágoston versei
Lackfi János: Esteli vérbeborulásCsak a tűzzel vigyázzon, Drágám!Háy János: Hogyan születik egy novella Kötter Tamás: Még egy pohárral
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg