Prózák
„Egyszer csak lövés dördült. Klauber által kilőtt töltények sivítva, akár a legélesebb hangú légvédelmi sziréna, a pesti szélben röpítették a suhanó halált az élen haladó megszálló felé.” Tömő Ákos...
„Talán ha racionális érvekkel hozakodna elő? – Hisz nem is tudsz magyarul! Mi keresnivalód lenne ott? – próbálkozott tovább a mama. – Ott se más a rendszer, ott is a ruszkik diktálnak. Kisfiam,...
„És hát a körülöttem ücsörgő komoly, szemüveges lányokról ki tételezte volna fel, hogy asztalnyi gyönyört rejtegetnének szűk szoknyácskáik alatt! Nem, nem! Annak, hogy miért szorongtunk nap mint nap...
„Mondták a tévében, hogy minden más lesz, megyünk Európába!, szabadok lettünk. Egy pillanatra a dohos nyolcvanas évek és a fülsiketítő ezredforduló robbanása között, a távolban felsejlett a tenger....
„Ám a falakba zárt százötven évnyi sorssal a ház mégis eleven élőlény, ki még szolgál, befogad, és te őt letaglózni készülsz.” Szuromi Pál elbeszélése a Bárkából.
„Az a hárpia világéletében kirívóan viselkedett, nyilván a mai napig összefekszik mindenkivel, aki egy kis érdeklődést nyilvánít iránta, mondogatta mindenfelé, ahol megfordult, piacon, boltban,...
„Tocsek esete. Minél jobban a mélyére ástam, annál inkább tűnt – megfoghatatlannak. Tulajdonképpen majdnem mindent tudok róla, és ez, sajnos, azt jelenti, hogy semmit sem tudok róla. Pontosabban...
„A fák alatt csövesek üldögéltek; csodálkoztak, milyen nyugodt vagyok, ahhoz képest, hogy mindjárt elvérzek. Közölték, nem ez az én utam. Az én utam a másik: az, amelyik a baleseti sebészet felé...
„A szagokra kellene megtalálnom a szavakat, és aztán kiszellőztetni a szívet, hogy ne jusson mindenről minden eszembe, apám is ezért volt talán folyton úton, ezért vitte a vállain a hegyeket.”...
„S így nem változik / semmi, csak, ha nem lesz olyan, aki / az én szememmel nézzen. – Valami / töri a szemem a kisszobánk ablakában.” Sánta Gábor versei a Bárkából.
