Oravecz Imre
Feljegyzések naplemente közben
(Vonatút) 1973-ban Európába visszatérvén Párizsból (Nyugat-)Németországon és Ausztrián át az Orient Expresszel jöttem haza. Végig az foglalkoztatott, nem kellene-e közben kiszállnom valahol, és kint maradnom, hiszen a magyar határon esetleg le is tartóztathatnak. Ha erre az egy éjszakát és egy nappalt magába foglaló kritikus vonatútra gondolok, nem a valóságos utazás jelenik meg előttem, hanem egy fiktív, egy képzelt minden részletével, egy regényhősömé, Steve-é az Ókontriból, aki 1938-ban ugyanezzel a vonattal teszi meg ezt az utat, mintha ő én lennék inkognitóban, vele lévő kisfia pedig az én fiam, Márk, aki 5 évvel később, 1978-ban születik majd meg.
(Megoldás) Dolgozószobámban, a nyugati ablak alatt lévő könyvállvány legfelső polcán tartok egy analóg órát. Ha ebéd után ledőltem a heverőre, évekig nem láttam rendesen, mit mutat, mert az íróasztalszékem támlája félent eltakarta. Mindig felkeltem, és közelebb toltam az asztalhoz a széket, mígnem egy nap nem a szék, hanem az óra helyét változtattam meg oly módon, hogy szabad rálátásom nyílt rá. Minden gondolkodás nélkül, mintegy spontánul jöttem rá erre a kézenfekvő megoldásra.
(Őszi kérdés) Elment a sárgarigó, a kakukk, a gólya, a fecske. Megvárod, míg visszajönnek?
(Bátor és Harcos) A kutyáim, két középkorú kuvasz. Bátor, akit inkább butának kellene nevezni, kölyökkorában kapta ezt a nevet, mert amikor meghoztam őket egy Lelesz melletti tanyáról, nem félt, és érdeklődve tanulmányozta az idegen környezetet. Harcos viszont megbújt a karám egyik sarkában, és semmi nem érdekelte. Később azonban kiderült, hogy nem gyáva, ellenkezőleg helyén a szíve, és kiváló küzdő, innen a neve. Ikertestvérek, de sűrűn verekszenek. Harcos a domináns, a falkavezér, Bátor azonban ezt nem tudja elfogadni, és újra és újra megkérdőjelezi. Békésen állnak egymás közelében, de egyszer csak elkezd morogni, acsarogni, majd minden ok nélkül ráront Harcosra. Néha még ürügyet is talál, elég, ha az véletlenül a lábára lép. Tépetten, vérző füllel és vonítva rendre alulmarad, szó szerint is, mert az a végén leteperi, és fölé állva a földhöz nyomja. Mindig Bátor kezdi, olyan, mint egy frusztrált ember, aki elvesztette ítélőképességét, és nem nyugszik bele helyzetébe.
(Fájdalom) Fáj, hogy földben a föld szajlai művesei, parlagon a határ, és letarolva az erdők. Nem először vagyok így, és nincs is kapcsolat a kettő között, mégis ma akkor tört rám ez az érzés, mikor arra gondoltam, hogy emberi számítás szerint nem megyek többé Kaliforniába, nem látom az Anza-Borrego State Parkban kedvenc kanyonomat, a Palm Canyont, és nem hallom a phainopeplák titokzatos hangját.
(Észlelet) Egyre elnézőbb vagyok a bűnökkel szemben. Az erkölcsi érzékem is hanyatlik?
(Idő) A parasztember életében nem a nap, hét, hónap tagolta az évet, hanem a munkája, a tevékenysége. Három egységét ismerte: vetést-ültetést, ápolást, betakarítást. De nemcsak ő, hanem a kovács, a bognár, a suszter, a pap, a tanító is. Hozzá igazodott mindenki, az egész faluközösség.
(Álom és valóság) Márai a naplói szerint többször azt álmodja az emigrációban, hogy Magyarországon van, és retteg, hogy nem tud többé visszakerülni. Ezt ismerem, a 70-es, 80-as években nekem is visszatérő rémálmom volt, azzal a különbséggel, hogy én hazajöttem, és nem könnyebbültem meg felébredve, mert meg kellett tapasztalnom, hogy az álom valóság is.
(Gyászbeszéd) Meghalt J. A gyászszertartáson a pap azt állította, hogy jámbor, imádságos életet élt, holott mindenki tudja a faluban, hogy nem, hogy megátalkodott mihaszna korhely volt, aki misére sem járt, és józan pillanataiban szapulta a papokat. Az atyát feltehetően félretájékoztatták, bár mint lelkipásztornak tudnia kellett volna, hogy ez a báránya elbitangolt a nyájtól. Megemlítettem L. szomszédomnak, aki szintén részt vett a temetésen, hogy rám ez arculcsapásként hatott. Őrá nem, felelte, hát mondania kellett a papnak valamit, magyarázta. Nem végeztem közvélemény-kutatást, de ha a többség így volt ezzel, az lehet mögötte, hogy az emberek hozzászoktak: amit a fensőbbség (polgármester, képviselő, pártvezér, miniszter stb.) mond, annak többnyire semmi köze a valósághoz, sőt, olykor éppen az ellenkezője igaz.
(Kéz) A kisfiam már 13 éves, és mikor nálam van, még mindig úgy alszik el este, hogy közben fogja a kezem. Mi lesz, ha nem fogja többé, vagy fogná ugyan, de nem lesz kezem, és én se leszek?
Megjelent a Bárka 2019/2-es számában. 2019. május 10. |
Prózák Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet! A regisztrációhoz kattintson ide! A bejelentkezéshez kattintson ide! Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan. |
Hírek
A Körös Irodalmi Társaság jubileumi karácsonyi estjeIrodalmat a fa alá!Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba könyvbemutatója Békéscsabán Erős Kingát választották a Magyar Írószövetség elnökének Mától újra kikötőváros Kolozsvár Szerkesztőségi információ - címváltozás Több száz program a 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi KönyvvásáronDarvasi László és a Magyar sellő BékéscsabánKonferenciával emlékeznek Oláh Jánosra a PIM-benBodor Ádám és Czakó Gábor részesült a Nemzet Művésze díjbanFehér Boldizsár kapta az idei Margó-díjat Két irodalmi Nobel-díjat jelentettek beMa kezdődik a Margó FesztiválSzabó T. Anna díjátadós estje BékéscsabánÖsszes
Versek
Prózák
Abafáy-Deák Csillag: VeronikaEgressy Zoltán: ÖtvenSzabó T. Anna: AlagsorsKontra Ferenc: A faun és a feketerigó Sántha Attila: Agyafúrt detektív nyomozSzil Ágnes: Egyforma, ugyanolyanTóth László: A fiatalember csúcsformábanDragomán György: Vulkánvizes lágytojásZombimedvék támadtak a migráns selyemfiúkraTemesi Ferenc: Méretségi vizslaKötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasságHaász János: Apa csak egy voltÖsszes
Kritikák
Maradunk a FöldönAz azsagonjáróKínlódás és elragadtatás - Szabó T. Anna: HatárRendszerújra Hideg bűnök - Székely Csaba: IdegenekA tömeg- és a bolytársadalom veszélyeiLevelek a magyar hétköznapokrólMúlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott földTúl a teljességen - a 361°-rólNyelvek, világok, határok - Tóth László Wittgenstein szóvivőjérőlAz árulás testi kényszereRóni a kilométerek mondataitZsánertetoválások kontinense - Horváth Benji: A dicsőséges Európa Összes
Esszék, tanulmányok
A kétfejű fenevad ősbemutatója a TérszínházbanMese és filozófia Weöres Sándor drámáibanKép és identitás Weöres Sándor Le journal című versébenOrpheusztól Próteuszig Kong a gong - Napmetaforák Kassák Lajos kötetébenGyóni Géza költészetérőlAz önelvesztés és önkiteljesítés formái Ady Endre szerelmi lírájábanA költői beszédmód és szereptudat új formája: a Végvári versekVallásos motívumok Krúdy Gyula ifjúkori elbeszéléseiben„Ami belőlem az írás szűrőjén áthatol” „Beszéld át velem” - Három emblematikus szöveg a közelmúlt istenes irodalmábólZalán Tibor Papírvárosai Térey János verses regényei és az irodalmi hagyományFerdinandy György: Könyvheti megnyitóÖsszes
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészekPotozky László: SztrodzsegonSzil Ágnes: MindenáronZalán Tibor: A fáklya kialszikVörös István jeleneteiHáy János drámájaÖsszes
A jó tanuló felel
Falvai Mátyás Karinthy Frigyesről Miklya Anna Mikszáth KálmánrólBene Zoltán Tömörkény IstvánrólSopotnik Zoltán Nagy LajosrólPotozky László Franz KafkárólCsepregi János Csáth GézárólDemény Péter Mikszáth KálmánrólKrusovszky Dénes NovalisrólBabiczky Tibor Krúdy GyulárólMaros András Gelléri Andor EndrérőlÖsszes
Tündérkert
Kiss Tibor Noé: Tovább és továbbSopotnik Zoltán: Megismerni a metafizikátHorváth László Imre: Kedvenc olvasmányaimMaros András: Pisti és VerneTallér Edina: BowieÁfra János: Nem érteni és megszeretniTóth Kinga: TülkölniFerdinandy György: A művészet a sérültekéSzilasi László: Nem tudom...Csabai László: Hitetlenül hinniÖsszes
Bejelentkezés
|