Prózák

„Nem szorítanak a cipellők, Júlia? Szorítanak. Pedig ha kettesben vagyok Árpáddal, nincs is cipő rajtam. Mezítláb fizetek a derelyéért, a szilvalekvárért, a tetőért a fejem felett, a gyerekekért, a...

„Közel egy héten át mindez szinte már megnyugtató menetrendszerűséggel megismétlődött, annyiban változott csupán, hogy a munkaidő kezdetekor minden nap külön-külön bemutatta Simonát azoknak, akik...

„– Mit műveltek? – Jelent meg egy újabb fiatalember, vékonyabb, finomabb, mint a másik kettő. – Apám házának vendégeiként így viselkedni a nyílt utcán?! Szégyent hoztok az Orlai névre – kiáltotta,...

„Erzsi hirtelen elfáradt, kettő szerepet kellett itt neki előadni két óra alatt. Az egyiket élvezte, és a végén valósággal mámorból csinálta, a másiknál vékony jégen táncolt. Recsegett, ropogott...

„Tudta nagyon jól, elég egyetlen földi halandó, aki tud még az istenek létezéséről, aki nézi még az óráját, aki egyszerre látja a holdat és napot, aki úgy mattrészeg, hogy mindeközben teljesen józan...

„Képtelen egymástól elkülöníteni a múltakat; ezen múltak egymással összefüggő koordinátarendszereit sem érti, amit pedig éreznie kellene, azt nem érzi. Egyedül azt érzi, amit a maga önkényes módján...

„Köszönjük az Ön akaratlanul is szíves szolgálatát. Rajzai, festményei, s immár mondhatjuk: általunk lefoglalt, Önnel folytatott levelezése hozzásegít bennünket fellelhetni a költőt, vagy ahogy ő...

„A liftet a házmester kezeli, egyben ő a liftes fiú. Egyszerre lépnek a liftbe, a hölgyet előre nem engedi. Testük összeér, forrón piheg, télen a hó is elolvad tenyerükben. Liftpénzt az öreg a...