Ecsédi Orsolya
Három dinoszaurusz
Volánsárga a távolsági busz,
utazik három dinoszaurusz.
Női magazint néznek, odakint futnak a falvak, gyors igazán,
benne a hírek, pár celeb ír, meg szépségtippek garmadaszám,
klassz edzőcucc, szőrös a bélés,
nem páncélos, új neoprém,
zöld neon, én
annyit mondok, te triceratopsz,
tök jól jönne, amikor zumbán kitör a vulkán, meg ha nyafogsz,
hogy
de hideg a busz,
az ülés csupa kosz,
hát ne lazsálj, lusta dinoszaurusz,
rajta, lapozni, végre lapozz!
Oszt
lapozott szépen, ámde ekképpen nem nézett fel, csak utóbb, régen
túl a diétás cikken, a másik dinoszauruszba fojtva a szuszt:
szent Mezozoikum és Miocén,
ma hova is utazunk, és mi a cél?
Nem mentünk túl?
Mintha Iharkút táblát láttam volna előbb,
ott, hol a főút srégen metsz át két legelőt.
Ostoba, sőt, már régen rossz, amikor a lapozó dinoszaurusz
mozgó buszról ugrik a sárba, szétkiabálva, hogy mi az ábra,
viszlát, drágáim, szia, busz,
hali, ovoraptor, sztegoszaurusz, keressük egymást majd mielőbb,
pussz, pussz, pussz!
Telihold
A teliholdas éj egy rettenet,
mert vérfarkasnak lenni borzalom.
Ha elfogyott egy teljes borz-alom,
barátotok is meg kell ennetek.
A borzalom az éjben szendereg,
barátaim, ha lenne alkalom,
lerágnátok, tudom, az alkarom,
kiköpnétek a belső szerveket.
Egy rettenet a teliholdas éj,
vérfarkastól kegyelmet sem remélj,
az alkarom, egy perc, és elfogyott.
Ha meg kell ennetek barátotok,
pedig aligha adtak rá okot,
rájöttök, tápértéke mily csekély!
Máshol
jól vagyok csak máshol légyszi ne keressetek
más föld más víz másik természetes élőhely
a térképen iksz jelöl csak és egy kérdőjel
navin még az se lefagy a gps-etek
elhagytam a járt utat ezer járatlanért
jól vagyok csak máshol mondom ne keressetek
talpamra jut minden nap egy réteg friss retek
nem hordok cipőt helyére egy könyv pont befért
vállamról a bőr és hétszáz hétköznap leég
itt az ember légy helyett oroszlánt hesseget
jól vagyok csak nem itt szóval ne keressetek
jobbra vulkán balra sárkány tiszta füst az ég
nem is mosdom csak ha véletlen vízbe esek
elhajózom míg a hold a nap mögül kinéz
hova lábát nem tette be még emberi kéz
vagy jövök vagy nem de addig ne keressetek
Nem ilyennek
Nem ilyennek képzeltek. Idősebbnek.
És fiatalabbnak. Nevetős, kék
szemmel. Mondjuk erdei tündérnek.
Aki majdnem ember, csak épp tüskék
nőnek körmei helyén, tenyere
viszont teli van simogatással.
Mindig mosolyog. Kivéve, mikor
alszik, ájult vagy káromkodást hall.
Okosabbnak. Aki fejből tudja,
mennyi ezerkétszázhúsz a köbön.
És sose túrja az orrát. Fodros
ruhában, mindig előre köszön,
mert eltalálja, kinek mit is kell.
Tök nem ilyennek. Hanem akinek
könnyen megy. Nem csikorgat fogat, mint
egy akárki. Rózsaszínű szívet
hord homlokán, nem festés, odanőtt,
eleven és fürge, mint egy kobold,
játszik szélhárfán, víziorgonán,
orrán bibircsók, képén telihold,
fülén meg lila szőr, olyan hosszú,
hogy összegubancolódik néha.
De most, hogy kiderült, még az sincsen,
annyira azért nem nagy probléma.
