Papírhajó - Primér/Primőr

ecs__di.jpg

 

Ecsédi Orsolya

Három dinoszaurusz

 

           

               Volánsárga a távolsági busz,

               utazik három dinoszaurusz.

               Női magazint néznek, odakint futnak a falvak, gyors igazán,

               benne a hírek, pár celeb ír, meg szépségtippek garmadaszám,

               klassz edzőcucc, szőrös a bélés,

               nem páncélos, új neoprém,

               zöld neon, én

               annyit mondok, te triceratopsz,

               tök jól jönne, amikor zumbán kitör a vulkán, meg ha nyafogsz,

               hogy

               de hideg a busz,

               az ülés csupa kosz,

               hát ne lazsálj, lusta dinoszaurusz,

               rajta, lapozni, végre lapozz!

               Oszt

               lapozott szépen, ámde ekképpen nem nézett fel, csak utóbb, régen

               túl a diétás cikken, a másik dinoszauruszba fojtva a szuszt:

               szent Mezozoikum és Miocén,

               ma hova is utazunk, és mi a cél?

               Nem mentünk túl?

               Mintha Iharkút táblát láttam volna előbb,

               ott, hol a főút srégen metsz át két legelőt.

               Ostoba, sőt, már régen rossz, amikor a lapozó dinoszaurusz

               mozgó buszról ugrik a sárba, szétkiabálva, hogy mi az ábra,

               viszlát, drágáim, szia, busz,

               hali, ovoraptor, sztegoszaurusz, keressük egymást majd mielőbb,

               pussz, pussz, pussz!

 

 

Telihold

 

               A teliholdas éj egy rettenet,

               mert vérfarkasnak lenni borzalom.

               Ha elfogyott egy teljes borz-alom,

               barátotok is meg kell ennetek.

 

               A borzalom az éjben szendereg,

               barátaim, ha lenne alkalom,

               lerágnátok, tudom, az alkarom,

               kiköpnétek a belső szerveket.

 

               Egy rettenet a teliholdas éj,

               vérfarkastól kegyelmet sem remélj,

               az alkarom, egy perc, és elfogyott.

 

               Ha meg kell ennetek barátotok,

               pedig aligha adtak rá okot,

               rájöttök, tápértéke mily csekély!

 

 

Máshol

 

               jól vagyok csak máshol légyszi ne keressetek

               más föld más víz másik természetes élőhely

               a térképen iksz jelöl csak és egy kérdőjel

               navin még az se lefagy a gps-etek

 

               elhagytam a járt utat ezer járatlanért

               jól vagyok csak máshol mondom ne keressetek

               talpamra jut minden nap egy réteg friss retek

               nem hordok cipőt helyére egy könyv pont befért

 

               vállamról a bőr és hétszáz hétköznap leég

               itt az ember légy helyett oroszlánt hesseget

               jól vagyok csak nem itt szóval ne keressetek

               jobbra vulkán balra sárkány tiszta füst az ég

 

               nem is mosdom csak ha véletlen vízbe esek

               elhajózom míg a hold a nap mögül kinéz

               hova lábát nem tette be még emberi kéz

               vagy jövök vagy nem de addig ne keressetek

 

 

Nem ilyennek

 

               Nem ilyennek képzeltek. Idősebbnek.

               És fiatalabbnak. Nevetős, kék

               szemmel. Mondjuk erdei tündérnek.

               Aki majdnem ember, csak épp tüskék

               nőnek körmei helyén, tenyere

               viszont teli van simogatással.

               Mindig mosolyog. Kivéve, mikor

               alszik, ájult vagy káromkodást hall.

               Okosabbnak. Aki fejből tudja,

               mennyi ezerkétszázhúsz a köbön.

               És sose túrja az orrát. Fodros

               ruhában, mindig előre köszön,

               mert eltalálja, kinek mit is kell.

               Tök nem ilyennek. Hanem akinek

               könnyen megy. Nem csikorgat fogat, mint

               egy akárki. Rózsaszínű szívet

               hord homlokán, nem festés, odanőtt,

               eleven és fürge, mint egy kobold,

               játszik szélhárfán, víziorgonán,

               orrán bibircsók, képén telihold,

               fülén meg lila szőr, olyan hosszú,

               hogy összegubancolódik néha.

               De most, hogy kiderült, még az sincsen,

               annyira azért nem nagy probléma.

  

 


 Főoldal

2024. április 01.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Magad lehetszHáy János: TermoszBíró József verseiKürti László versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png