Papírhajó - Primér/Primőr

 

 PalMarianna.jpg

 

Pál Marianna

 

Egy pár

 

Van a mamusz és van a papusz,
és ők ketten szerelmesek.
A papusz a mamuszba,
a mamusz a papuszba.
Nem páratlanok,
hanem ők így egy pár.
Nem, nem is felemásak.
Pont így jók, ahogy vannak.
Csak azt nem tudom, mért
mondja apa anyának,
hogy nem lesz ő itt papucs.
Amikor pedig papusz.

 

Vattacukor

 

Színes, puha és édes.
Téphetsz belőle egy darabot,
amekkorát csak akarsz,
vagy ahogy sikerül.

Én még csak egyszer ettem,
Jutka néni vett nekem
a demjéni strandon
meg az összes többi gyereknek,
aki Viola, Örs és én,

de jöttek a darazsak,
és mind meg akarták kóstolni,
nem lehetett tőlük nyugodtan megenni,
rohangálni kellett össze-vissza,
hogy lehagyjuk őket.

Majd nemsokára céges buliba megyünk,
és ott lesz minden, középkori vár,
bohóc, kürtöskalács és persze
vattacukor, amennyi belénk fér.

De Apa azt mondta, előre szólok,
és előre szólt, hogy vattacukrot,
azt majd nem ehetek,
mert festett, tömény cukrot
nem eszünk, és ezt szokjuk meg.

De miért pont ott kell
ezt megszokni, ahol
mindenkinek annyit szabad mindenből enni,
amennyit csak akar és bír.
Én is akarok, amennyit bírok,
és nekem miért nem szabad?

Az egész világon összesen
két gyerek van, akiknek
nem vesznek a szülei vattacukrot:
(ezek pedig)
a testvérem, Viola és én.

 

Lyukasóra

 

Eszter néni azt mondta,
készüljünk rá,
hétfőn lyukasórát tartunk.
A lyukasóra olyan,
hogy van rajta egy lyuk,
mint a zoknimon, amikor
a körmöm kiszakítja.
De a lyukasórán
már eleve is van lyuk.
Úgy kezdődik,
hogy kibújik rajta a lábujjunk,
ami az egész osztály.
Vagyis azt csinálunk, amit akarunk.
Csak most előre el kell terveznünk,
hogy mivel tömjük be a lyukat.

 

Úszás óra

 

Ma nem úszok.
Fáradt vagyok és kész.
Anya szerint mondjam meg,
hogy végkimerültségben szenvedek,
ezt el kell, hogy fogadják.
De szerintem ez így nem elég.
Majd azt mondom,
hogy az ágyam mellett találtam reggel egy kapcsot,
olyat, ami a tűzőgépben szokott lenni,
na, hát én abba majdnem beleléptem.
És az olyan szúrós, hogy az rettenetesen fájt volna,
lehet, hogy még a vérem is kifolyt volna.
Ez nagyon veszélyes volt.
És ez igaz.

 


Főoldal

2017. július 31.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Ecsédi Orsolya novelláiEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png