Papírhajó - Primér/Primőr

 

 david_adam_portre_szollosi_matyas.jpg
Dávid Ádám (Szöllősi Mátyás portréja)

 

Dávid Ádám

 

Millennium expressz. A tudósító

 

8. fejezet

Halloween a hajón

(részlet)

 

Miskának kisebb izomláza lett, mire felcibálta a megtermett sütőtököt a hajóra. Az utasok között futótűzként terjedt a hír, hogy egy színes bőrű amerikai lány halloweeni mulatságot szervez, és mindenki lázasan készülődni kezdett az estére.

Kivéve persze Irmát és Lujza nővért, akik végre valamiben egyetértettek: főbenjáró bűn mindenszentek előestéjét holmi jelmezes ijesztgetéssel megszentségteleníteni. Irma tehát tüntetőleg visszavonult szűk kabinjába, de azért nem titkolt kíváncsisággal várta, hogy mi fog kisülni a különös amerikai népszokásból. Lujza nővér pedig nagy szakértelemmel kibelezte az óriástököt, és míg Liz Zsigával a faragással bíbelődött, a született szakácsnő a konyhafőnök engedélyével mennyei sütőtökkrémlevest készített a hajó legnagyobb kondérjában.

millennium_expressz_a_tudositoto_web.jpgMire az étel illata betöltötte a hajó gyomrát, rájuk esteledett, és Liz szellemnek öltözve büszkén körbehordozta a tökéletesen sikerült töklámpást. A lány jelmeze nemes egyszerűséggel egy viharvert fehér vitorlavászonból állt, amit az egyik matróz vágott neki méretre.

A legutóbbi monszun ezt a hajót sem kímélte, és búcsút kellett mondaniuk az egyik vitorlájuknak, de amikor a kapitány megneszelte, hogy micsoda báli hangulat (és ezzel együtt milyen alkoholfogyasztás) várható estére, inkább felvágatta a több helyen szétszakadt, kidobásra ítélt vásznat, így a szellemjárásra vágyó vendégek a délután folyamán hozzájuthattak rögtönzött jelmezükhöz.

A derék matróz Liz utasításait követve még apró lyukakat is nyisszantott a rendhagyó ruházat közepére, hogy a szellemek kiláthassanak rajta, de olyan apróra sikeredtek a vágások, hogy szinte semmit sem értek. Kész csoda, hogy Liz és a kezében szorongatott lámpás fényét követő szellemmenet tagjai nem ütköztek szünet nélkül egymásnak. Még szerencse, hogy nem mindenki tartotta túl vonzónak ezt a jelmezt, és akik más megoldáshoz folyamodtak, belekaroltak egy-egy vaksin botorkáló szellemalakba.

Randássy például Teri világhírűvé vált fényképét felidézve Drakulának öltözött, vagyis felhajtotta a kabátgallérját, rémisztően vicsorgott előre álló fogaival, sőt még Irmától is kunyerált egy kis púdert, így tényleg teljesen úgy nézett ki, mint egy vérszomjas vámpír. Amikor Liz hátrapillantott rá, épp egy testes fickót kísért, aki annyira komolyan vette az amerikai szokást, hogy a testére feszülő vászondarab tetejére (vagyis a feje búbjára) még egy cowboykalapot is biggyesztett.

Liz mellett pedig természetesen Zsiga menetelt. Ő feketébe öltözött, és Lujza nővér késő délután a konyhában tüsténkedve meg is dicsérte, mikor hátulról felismerte. De ahogy a fiú odafordult felé, a babonás asszonyság felsikoltott ijedtében. Zsiga ugyanis elkért egy kis fehér festéket a matrózoktól, és csontvázat mázolt a ruhájára. Az arca elé pedig fekete-fehér maszkot erősített, amely némi fazonírozás után kísértetiesen hasonlított egy koponyára. Szike beszámolója szerint a halálvonat állítólagos serege viselt ilyesféle álarcot, de ezt se Zsiga, se Lujza nővér nem tudhatta. Annyi volt csak bizonyos, hogy a fiú jelmeze is átment a vizsgán.

Lujza viszont sűrű keresztvetések közepette visszavonult termeibe (vagyis apró fülkéjébe), és sorsára hagyta a vidáman fortyogó levest. A halloweenező társaságot azonban nem kellett félteni: úgy megéheztek a nagy mulatozásban, hogy bátran kiszolgálták magukat, és mire Lujza éjfél körül korgó gyomorral kimerészkedett a konyhába, már csak a leves hűlt helyét találta a kondérban.

Ha Ziegler Géza nem Budapest szívében, hanem a maláj partoknál állította volna ki Pokol-körképét, az is eltörpült volna a hajó mélyén zajló kísértetesdi mellett – már ami a hangulatot illeti. Szokásához híven Miska adta a talpalávalót: a legváratlanabb helyeken bukkant fel, és hátborzongató futamokat játszott a bőgőjén. Miután a töklámpás körbeért a fedélzeten, a jelmezesek kisebb csapatokra oszlottak, és megrohamozták a kabinjukban kuksoló utasokat, míg az összes csokoládét és egyéb nyalánkságot ki nem csalták ártatlan áldozataikból. Az idősebbek pedig alaposan a pohár fenekére is néztek – a kapitány és a csaposok legnagyobb örömére. Annyi borravalót összeszedtek egy este alatt, mint amúgy három retúr hajóúton.

A töklámpásba rejtett gyertya már rég csonkig égett, és a bárpult mellett hevert egy sarokban, mikor Liz úgy érezte, ideje volna ágyba bújnia. Zsiga egy percig sem mozdult el mellőle, sőt jobbára a kezét is fogta, hogy a vaksi kísértet el ne essen.

– Hogy tetszik a Halloween? – kérdezte Liz a kabinja felé indulva.

– Azt hiszem, Athénban mulattam ilyen jól utoljára, amikor Alfréd és Gitka eljegyzési ünnepségét tartottuk. Akkor is Miska bőgőzött, csak nem ilyen ijesztő dallamokat – felelte Zsiga, és szórakozottan felemelte Liz jelmezét, mintha egy menyasszonyi fátyol lett volna. A lány is levarázsolta Zsigáról a koponyás maszkot, és úgy érezte, hogy végre megtörténik majd az, ami a New York-i viharban, a dallasi filmszínházban vagy a hongkongi tűzijáték után is megtörténhetett volna, de valami mindig közbejött.


Főoldal

2017. június 03.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png