Halmai Tamás (Kiss Georgina fotója)
Halmai Tamás
A fény útja
Ha érkezik az éjszaka,
ne félj, hogy sose érsz haza,
ne rágd tövig a kalapod,
csak kölcsönadtuk a napot
Pekingnek és Sydney-nek,
indiánnak, hindinek,
őnekik is legyen jó,
nyáron lubic, hegyen hó,
délben déli remények,
dalban deli legények,
világítson a világ
náluk is egy napon át,
s mert a nap a rend lelke,
visszaadják reggelre.
Bábok
Ha bábozol, gondolsz-e arra,
mire gondol a báb,
míg száját tátja szép szavadra,
ha kitátod a szád?
Éjszaka a sarokba téve
ügyel-e saját életére?
Van-e bábja, akibe lelket
titkon ő is puhán lehelget?
S ha bábozol, gondolsz-e arra,
hogy valaki talán
téged is mozgat jobbra-balra
még nagyobb színpadán?
A Tejút vándorai
Hallod? Csillagok szárnycsapása
viszi a kozmoszt messzire.
Valami nagy és lassú várja,
évmilliónként ver szíve.
De míg holdastul, csillagostul
odaérünk, lesz időnk bőven,
hogy aki mégis visszafordul,
elbúcsúztassuk illendően.
A szeretet meséje
A szeretetről mondj mesét,
hogy hogyan kell csinálni jól,
és legyen benne egy marék
az éjszaka csodáiból;
és legyünk benne mind a ketten,
kicsike bábok, jó kezekben,
álomi mesefigurák,
két összeillő életű.
Olyan bonyolult a világ.
De a szeretet egyszerű.
