Olvasónapló

7829010_5.jpg 

 

Bene Zoltán 

A sügérek világa a mi világunk

 

A filmkedvelő régóta, egy ideje azonban már az olvasó is úgy érezheti, feszt vegzálják ezzel az ökocuccal. Nem elég, hogy a sajtóban, nem elég, hogy a közbeszédben, de még a fiktív sztorikban is ezzel jönnek lépten-nyomon. Ökológiai katasztrófa, klímaválság, miegymás. Egy ismerősöm szerint, ha valamiről ennyit beszélnek, az csalhatatlan jele annak, hogy álprobléma. Egy másik szerint ez a strucc, a fej és a homok tipikus esete, hiszen csak körbe kell nézni, meg a hőmérőre. No, de nem is ez számít, nem akarok én igazságot tenni globális nagy kérdésekben, csak azt szeretném jelezni, hogy ha egy film vagy könyv ökológiai problémákat feszeget, az nem föltétlenül előny, mert bár a trendekhez illeszkedő történetekre mindig könnyebben hangolódnak rá a sztori-fogyasztók, a könyökömön-jön-ki-effektust sem hanyagolhatjuk el.

Na mármost, Oberczián Géza regénye, A küldöttek ökológiai problémákat feszeget. Saját magát ökológiai regényként határozza meg. Végső soron leginkább persze vízről és halakról van szó a könyvben, de nem kipusztulófélben lévő, hanem éppen, hogy túlszaporodó jószágokról. Az alaphelyzet (konfliktus) szimbolikus. Paradox korunk paradox szimbóluma. A túlszaporodó vízi lények ugyanis nem bőséghez, de szűkölködéshez vezetnek.

Hogy is van ez?

A regény fő cselekményszála Afrikába vezeti az olvasót, a föntebb említett regény-alapkonfliktus is onnan ered. S bár a könyv számos helyszínt vonultat föl a Tisza-tótól New Yorkig, főként Tanzániában, a Viktória-tó környékén, egy Mwanza nevű városban járunk-kelünk. Ráadásul A küldöttek még valós eseményeken is alapul: a Viktória-tóban valóban túlszaporodott a nílusi sügér, s ennek ellenére (sőt a paradoxon természetének megfelelően: éppen ezért) a tó környékén és az egész országban tényleg éheznek az emberek. Jóllehet komoly vállalkozások épültek ki arra, hogy kifogják, földolgozzák és a gazdag országokban értékesítsék a tóban hemzsegő halakat, ez nem generált gazdasági föllendülést Tanzániában, sőt a hatása sokkal inkább nevezhető negatívnak, semmint pozitívnak. Maga a regény ezen ellentmondás kielemzésének, föl- és megoldásának a története: miként lehetséges, hogy egy ehető halakkal teli tó mellett nyomorognak és éheznek az emberek, pusztul a környezet, erodálódik a társadalom? A küldöttek küldötteinek, azaz egy nemzetközi tudósokból és egyéb szakemberekből álló csoportnak a feladata az, hogy megoldást keressenek minderre, mi több: visszafordítsák a folyamatokat.

Hogy sikerrel járnak-e, azt bárki kiderítheti, aki elolvassa a könyvet (tegye meg, érdemes!), annyit azonban elárulhatok, hogy az író semmiképpen sem vall kudarcot. Kényes és félelmetes, a közbeszédben folyamatosan jelen lévő, éppen ezért részint megosztó, részint „unalmas”, részint „túldimenzionált” témában tud érvényesen megnyilatkozni. Oberczián Géza megalkot és elmesél egy modern mítoszt, amelyhez a hősöket a világ több tájáról toborozza (Dr. Simon Pétert, a küldöttek vezetőjét például Magyarországról), kellő mennyiségű realitáshoz elegendő mértékben kever legendát, fordulatokkal fűszerez és a perspektívák váltogatásával nyújt széles, szükséges és elégséges betekintést. Nemcsak az ökoszisztéma problémáira világít rá, de politikai-társadalmi-gazdasági, valamint életmódbéli összefüggésekre is, s teszi mindezt úgy, hogy mindvégig képes fönntartani az olvasó figyelmét, és fokozni tudja az izgalmakat. Kiváló érzékkel választja ki az alaphelyzetet, hogy abból kibontson egy az egész bolygóra nézve valós fenyegetést, remekül mutat rá arra, hogy korunk fogyasztói kapitalizmusában a mikrovilágok krízisei pillanatok alatt válhatnak globális katasztrófává (ilyen értelemben tehát a regény reflektál a Covid-19 járványra, illetve annak egy lehetséges forgatókönyvére is), sejtet, következtetésekre, reflexióra, gondolkodásra ösztönöz – adott esetben akár vitára is. Megalkot egy lehetséges forgatókönyvet egy valós problémából kiindulva, s közben ráébred és ráébreszt arra a közhelyszerű, éppen ezért nem kellőképpen megszívlelt és nem igazán szem előtt tartott ősi igazságra, miszerint minden mindennel összefügg.

A küldöttek egy tudományos expedíció regénye. Egyúttal ökológiai, morális és társadalmi-gazdasági-politikai látlelet egy világról, amely történetesen a sajátunk. Mi tettük azzá, ami. Mi tehetjük mássá is. Ha elolvassuk Oberczián Géza regényét, már cselekedtünk is valamit ennek érdekében, mert a könyv nem hagy majd nyugodni, piszkálni fog, elmélkedésre serkent, más látószögeket nyit. Ahogyan az egy jó regénytől elvárható.

 

Oberczián Géza: A küldöttek. Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány, Budapest, 2021., 332 oldal, 4500 Ft


 

Főoldal

2022. július 26.
Vöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Margetin István: A suliban majd ne így meséldSüveg Szilvia: A fiú
Új év, új bor – avagy januári szőlőségeinkKarácsony (Német)gyulán
Csobánka Zsuzsa Emese: TériszonyBirtalan Andrea verseiKarkó Ádám verseiKarácsonyi Zsolt versei
Kontra Ferenc: Egy pohár vízLackfi János: Üres buborék marad a helyénSzilágyi-Nagy Ildikó: RehabSzakács István Péter: Darina
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png