Olvasónapló

 Bodor_A_b__rt__n_szaga.jpg

Kustár György

 

Az örök ismeretlen

 

Mindig van egy olyan perspektíva, amit nem ismerünk és érthetünk – vagy talán csak olyan van. Akármit is jelentsen a fenti mondat, ez jutott eszembe a Bodor Ádámmal készült terjedelmes interjúról. Hogy mire is gondolok? Például ott van a művészi módszeréről mesélő Bodor Ádám, aki számára az alkotás többszörös áttételen keresztül kapcsolódik a valósághoz. Számára is megdöbbentő módon, sokszor mégis konkrétabban, mint ahogy ő maga gondolná. A Sinistra körzet című regénye kapcsán például arról beszél, hogy egyszer felütött egy térképet, és rábökött arra a 10 kilométeres körzetre Erdélyben, melyet a képzeletbeli regény geográfiai adottságainak leginkább meg tudna feleltetni. Megdöbbenve látta az ujja begyénél a Dobrin nevű patakocskát. A regény egyik nem is olyan fiktív helyszínének megnevezését. Na erre.

Máskor őszintén csodálkozik azon, miért rokonítják Marquezzel vagy Kafkával. Ő is ad erre egy lehetséges magyarázatot, a kulturális és társadalmi környezet hasonlóságaira apellálva, miközben láthatóan ő is olvasójává válik saját regényének, egy olyan Erdélyből származó értelmiségiként, aki elemezni próbálja a megszületett, de róla is leváló alkotásait. Kiderül, saját műveinket sem ismerjük, vagy ha ismerjük is, valószínűleg nem értjük jobban, mint mások. Na és mennyire ismeri az író saját működését? Ott az a Bodor Ádám, aki kerüli létező személyek, konkrét történeti szituációk vagy helyszínek szerepeltetését, mert alapvetően ilyen alkat. Akinek a papírszeméttel tele lévő kosár megnyugtató, mivel utólag csiszol, értékel, és örömmel lép túl zavaró sorokon, szövegrészeken, amelyek a szöveg világába bemerészkednek ugyan, de ki kell őket dobni, mert inkább rombolnak, mint építenek. Mégis, a folyamatosan bővülő és élettel megtelő szövegvilágaiban újra és újra érezhetővé válik és kibukkan a személyes, a történeti, a szögesdrót, a börtön.

De ott a Securitate által ellenőrzött világ is, melyben úgy él, hogy láthatóan mindent tudnak róla, börtönévei révén pedig kontrollt gyakorolnak következő évtizedei felett. A rendszer tudni véli, ki ő, ismeri, mint veszélyes elemet, mint bontakozó írót, mint barátot, mint értelmiségit. De az interjúból kiderül, valójában a rendszer sem tud, és a rendszer is kiismerhetetlen. Az interjú lapjain felsejlő Bodor Ádám nem látja át, mennyit tudtak róla. Csak egy-egy esemény, útlevélkérelem, szerkesztőségi bizottsági tagfelvétel, vagy róla a média felületein megjelenő kritikák kapcsán derül ki, milyen kalapban is van. Több ismerőse mindmáig az elhallgatott, át- és újraírt történetek foglya, akik maguk is saját szerepük értelmezésének hálójában vergődnek. A könyv lapjain titkok maradnak a titkok, miközben az őszinte sorokban végül több rejtett dologról lehullik a lepel. Vajon mennyire ismerhető meg a múlt? A saját vagy a másiké? A szemérem, az óvatosság, az eltelt idő és a jelen állapot, mely a múltra vetett pillantást is prizmaként töri, önmagunk emlékezetét is olyan szöveggé formálja, mely megszületése pillanatában már csak az egyik lehetséges és sokszor tapintatos értelmezése saját történeteinknek.

És ott a börtönben élő Bodor Ádám is, aki csodával határos módon éli túl ezt az elzárt világot a megszégyenítő és durva erőszak átélése nélkül. Eközben kiderül: amit ő hall a szamosújvári börtönön belül működő, rabokból verbuvált smasszerek durvaságairól, végül is nem része az ő történetének. Eltűnnek mellőle emberek, halálesetekről hall, de mindez egy olyan, a börtönépületben működő rendszerben zajlik, melyet szerencsére nem ismer meg, csak oldalról lát. És a rabtárssal való szembesülésről, aki miatta kerül a rácsok mögé, vagy szabadulásának titokzatos történetéről ne is beszéljünk: a virágkereskedőről, aki gyorsan növekvő kapcsolati hálózata és politikai befolyása egy pontján úgy hozza ki egy rokonát a börtönből, hogy vele együtt mindenkit szabadlábra helyeztet… Ki tudja, mi miért és valójában hogyan történik? Igen, a fenti nyitómondattal erre is gondolok.

A kikérdezett világunk sok részlete talán összeáll egy történetté, de titokzatos marad. A mellékszálak, melyekre valahogy rálátunk, de eltávolodnak tőlünk, és egyszer ismét visszatalálnak hozzánk, egy többismeretlenes egyenlet sokszor megoldást nem nyújtó elemei. Bodor Ádám életének elbeszélt részei a sok revelatív és leleplező információval együtt is a Sinistra-világ homályát hordozzák. Már csak ezért is érdemes elolvasni a kötetet, ugyanis személyes történeteink elbeszélésmódját tükrözi vissza: gyakorlatilag úgy mesélünk, ahogy ő. Örökké ismeretlenül.

 

Bodor Ádám: A börtön szaga – Válaszok Balla Zsófia kérdéseire, Magvető, 2019., 256 oldal, 3499 Ft

 


 Főoldal

 

 

2019. szeptember 24.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Versek
Fodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei Falusi Márton versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA