Olvasónapló

Sz__csi_Egyform__k_vagytok.jpg

 

Petrusák János

Női sorsok Szécsi Noémi: Egyformák vagytok

című könyve kapcsán 

 

Szécsi Noémi több jelentkezése, A kismama naplója vagy A baba memoárja látszólag nőknek íródott, csak nőket érintő témákat feszeget s jár körül – pedig nem így van! Egy férfinek is meg kell – kellene – ismernie, hogy kismama-állapotban mi történik, ahogyan a közös baba értelmi nyiladozása sem csak a mamákra tartozik.

Szécsi Noémi, bár vámpíros és társadalmi lektűrköteteket is írt ifjúsági regénnyel egyetemben, igazi hangját mégis a női lélek boncolgatásában, majdnem azt lehet mondani, hogy élveboncolásában találta meg. Nőként női önmagába néz s más nőkbe, keresve ott a rokon vonásokat.

A Magvetőnél 2017-ben napvilágot látott „Egyformák vagytok” két negyvenes nő szemével láttatja meg velünk a minket körülvevő világot, benne Európát, Budapestet s a mai magyar valóságot, illetve az Em és Elza szerinti valóságot, hiszen egy pillanatra se feledjük, hogy szatíráról van szó vagy legalábbis egy szatirikus stíluselemeket merészen használó könyvről. A szatíra lényege meg az, hogy a valóságot komikusan-ironikusan ábrázolva a kicsinyítés, a nagyítás, a túlzás eszközeivel élve görbe tükröt tartson elénk. Egy olyan tükröt, amelyben lehet, hogy minden kissé más, minden túlzás, mégis, ha jobban megnézzük, abban mi vagyunk.

A két főhősnő – és megteremtőjük – néhol kissé sajátosan akarja látni – vagy láttatni – a világot. Mindent és mindenkit kritizálnak, mindenről megvan a véleményük, amely csípős, s ha jobban belegondolunk, találó. Először nevetünk, aztán elgondolkodunk: hoppá! Bár nők mondanak véleményt a „férfivilágról”, ez nem sarkalatos, hiszen emberek – csalódott, jobbra vágyó emberek – véleménye ez. Amúgy a történetet korántsem az odamondogatás, a „majd én megmondom” ereje hajtja előre. A látszólag kusza, két főhősnő sorsában ölelkező cselekményben a művészettörténész Em, azaz Emília és Elza, a kiadói jogász barátságának kibontakozását követhetjük. A két hölgy élete környezetük éles kritikájával telítve gomolyog egy nap eseményeibe sűrítve, hátra- és néhol előretekintésekkel fűszerezve a versengésen át az egymás lelkének megérintéséig. Úgy kezdődik, hogy buli az élet: kiadói buli, romkocsmás szülinap, majd sajtótájékoztató következik. Közben máris jönnek az idősík-keverések, amelyek nem csak a manapság oly divatos filmszerűség-feelinget hozzák, hanem fontos élettapasztalati okuk van: az ember csakis a múltja ismeretében értheti meg jelenét.

Ez a regény szatíra, fejlődésregény és női regény is egyszerre. Méghozzá úgy egyszerre, hogy mindegyik összetevőből mesterien adagol, akár egy jó ételt tálalja elénk a történetet. Lehetne vitázni azon, hogy mondjuk a humor-fűszerezés sokszor esetleges, ide sokat szór, oda keveset, de ilyen az élet: egyszer nevetünk, másszor szomorkodunk. Igaz, Szécsi Noémi néhol nagyon akar humort szórni. Mint már az első oldalakon: „A babaházban alapvetően egy kutyacsalád lakott, a nappali kanapéján ültek, a hálószobában viszont egy apró kertésznadrágos sün feküdt, a konyhában pedig női ruhát viselő, kötényes nyulak ácsorogtak a tűzhely mellett.” De figyelem! Ez viccesre erőltetett sematikus leírásnak tűnik, aztán rádöbbenünk: már itt, az első soraiban – jó előre – figyelmeztet bennünket az író. Ez egy szatíra! Úgy vegyük teljesen komolyan, ahogyan a kertészgatyás sünt. 

Ugyanakkor a könyv két hölgy életét bemutatva egy egybefonódó, különbözőségében is egyformaságot mutató fejlődésregény. Akkor hát Szécsi Noémi csupán a negyvenes női olvasókhoz szól? Korántsem! Hiszen az olvasás célja – egyik célja – a gondolati síkú szerepjáték, azaz hogy más emberek életét próbáljam meg mint olvasó újraélni. Igaz ugyan, férfiként nehézkes egy negyvenes, sőt egyszerre két negyvenes nő életét megtapasztalni, vagy inkább velük élni, de az ő problémáikat látva a férfiak gondjait-bajait is átérezhetjük. Nekünk is szól – szólhat – a konkrét, regénybeli kérdés, mikor mulatni, vidámodni, vagy éppen búsulni, felejteni kell: „Melyik szláv barátunk kísérjen végig az éjszakán? Vodka, Żubrówka vagy Becherovka?”

Az ilyen, s ehhez hasonlatos „uniszex” problémák után – vagy velük együtt – jönnek az olyan dilemmák, amelyekben a férfi és a női nemeket s szerepeket könnyedén fel lehet cserélni. Hiszen egyik negyvenes vagy bármilyen korú női olvasó se gondolja azt, hogy csupán őket, az ő nemüket érintik ezek a kérdések. Minden nemű negyvenes nagy kérdése, hogy az út közepére ér. Valami már van mögötte, s csupán szerencsés esetben van még ugyanennyi előtte. Valamit már hagyott maga mögött, de mit visz magával, tovább? Árnyéka az úton vele lép, vele marad, s vele múlik el. Voltak álmai, vannak álmai, voltak illúziói, vannak illúziói, melyek egy része elmúlott, más része megmaradt, vagy éppen ebben a negyvenes korszakban született. A főhős hölgyek életét férfiak határozták és határozzák meg, áldozatul esnek nekik, letörik ambícióikat – de el ne felejtsük, hogy a másik nem is így van ezzel.

És ez itt már nem kritika, nem elemzés, hanem lelkes, hódoló bólintás. Gondolatébredéssel együtt, az érzelmi szikrákkal együtt.

Szécsi Noémi könyve a női szolidaritás könyve, méghozzá harcos könyve, ami nem baj, de ne csak így lássuk. Hiszen ez az emberi szolidaritás, az emberekre való odafigyelés, az egymással való törődés könyve is. Egyáltalán nem férfigyűlölő könyv – mint ahogyan egy beszélgetés kapcsán az írónak odavetették –, legalábbis én nem éreztem annak. Vannak benne persze negatív – egyenesen gyűlölni, sőt, ha lehetne egy képzeletbeli figurát megfojtani, akkor megfojtani való – férfiak, de ez is a szatirikus hangvétel része, túlzás, karikírozás.

Szécsi Noémi Egyformák vagytok című regénye – a figyelemfelhívó, ugyanakkor elhibázott, fiatal, hátaktos lányt ábrázoló borító ellenére – nem csupán egyszeri olvasásra érdemes mű, hogy megértsék a férfiak, milyen sokrétű a női szerep, s meglássuk, mennyire nem segítünk jól játszani a hölgyeket. Olvassák el nők is, s nem csak negyvenesek, mosolyogva, de nem csupán a szatirikus hang miatt, hanem a főhősök – s az őket megformáló, szintén negyvenes író – néhol kétségbeesett hangja miatt.

 

Szécsi Noémi: Egyformák vagytok, Magvető, 2017., 240 oldal, 3299 Ft


 

Főoldal

2018. november 08.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Ajlik Csenge verseiLövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png