Olvasónapló


Luther_kuty__i.jpg


Somi Éva

 

Hová tűnik a lélek

 

Jókai-tanulmányai révén előbb az irodalomtörténész Szilasi Lászlót ismertem meg, csak később az írót, amikor bemutatkozott szülővárosában, Békéscsabán a Szentek hárfája című, az evangélikus nagytemplomból induló, és a csabai olvasókat nyomkövetésre sarkalló izgalmas történettel. A harmadik híd című „hajléktalanregény” nem mindennapi témáján túl meg a szegedi vagy Szegedet ismerő olvasói számára mutatott meg ismert és ismeretlen helyszíneket. Hozzám mindkét város közel áll, talán ezért is érdekelt. Az író Szegeden él, a Szegedi Egyetem (nekem is alma materem) oktatója, ahol a bölcsészkar egyik (nekem is ismerős) termében 2015 februárjában, egyik percről a másikra „váratlan helyzetbe” került, amelyért majdnem az életével fizetett, de végül egy sikeres agyműtétnek köszönhetően életben maradt, dolgozik. Történetét legújabb, az év egyik irodalmi szenzációjának számító könyvében, a Luther kutyáiban írta meg.

Egyből eszembe jutott két másik író-sorstársa, Orbán Ottó és Karinthy Frigyes, akiknek agyműtétjéről szintén első kézből értesülhetünk, bár orvosi szempontból három különböző esetről van szó. Irodalmi szövegként mindhárom a sikeres műtét utáni retrospektív beszámoló a történtekről. Orbán esszét írt, Karinthy naplófélét, Szilasi napló alapozású regényfélét, saját és mások emlékeiből, dokumentumokból összeállított beszámolót. Orbán Ottó esetében az akkor már tíz éve meglévő Parkinson-kórjának egyre súlyosbodó állapotán akartak enyhíteni 1999-ben, egy neuropacemaker beültetésével. A célt elérték, a túlmozgás megszűnt, a beteg újra tudott járni, de a Parkinson megmaradt. Karinthy Frigyes 1936. évi agyműtétjéről az Utazás a koponyám körül (1937) című könyvéből értesülhetünk. Az író kronologikusan beszámol az első tünetek jelentkezésétől az itthoni orvosok vizsgálatain, diagnózisain keresztül a svéd Karolinska Intézetben végzett operációig. A műtét, mely alatt végig kommunikálnia kellett orvosával, sikerült, és még a szeme világa is megmaradt, az orvosi számítások ellenére. Majd a lábadozás és a hazatérés, nem sokkal később az élmény naplószerű megírása következett, melyhez a végső lökést egy szélsőjobbos újságíró cikke adta meg, aki szerint Karinthy részéről ez a sztori csak szenzációhajhászás.

Szilasi László egy olyan összetett struktúrájú könyvet írt, amelyben szintén dominál a kronológia, ámde azt meg-megszakítják a tartalmukban és rétegezettségükben igen eltérő, retrospektív vagy éppen statikus szövegrészek, köztük dokumentatív orvosi anamnézisek, látleletek. Szilasi 2015. február 10-én a munkahelyén, a Szegedi Egyetem Bölcsészkarának Sík Sándor nevű termében lett hirtelen rosszul. Súlyos és látványos epilepsziás rohamai után a kórházi vizsgálatok során derült ki, hogy agydaganata van, amely műthető, bár a beavatkozás kockázatos. A rohamok alatt és után 48 óra, azaz két teljes nap kiesett az emlékezetéből. Hogy mi történt, azt a jelenlévő kollégák és a telefonhívásra odaérkező volt feleség és a jelenlegi élettárs beszámolóiból tudta rekonstruálni. Majd saját tapasztalataival folytatja, mi történt a műtét előtt, alatt és után. A műtétet szegedi klinikán végezték el, altatásban, ott folyt a sugár- és a kemoterápia, valamint az utókezelés is. A beteg végül felgyógyult, és ahogy Karinthynál, nála is elhangzott egy orvos szájából a csoda szó. Csoda, hogy túlélte. A lábadozás időszakában, amikor már olyan állapotban volt, hogy tudott olvasni, egyebek mellett Karinthyt olvassa. Megállapítja, hogy Karinthy angiómája és az ő oligodendrogliómája két különböző eset, kisebb egyezéseket, párhuzamokat azonban felfedez, az egész érzelmileg is megérinti – az utolsó három mondatot megkönnyezi.

Van azonban olyan érintkezési pont is, amely figyelmünkre érdemes, bár Szilasi nem említi, ez pedig a betegségeik során többször előforduló különleges köztes állapot, amikor test és lélek, test és tudat elválik egymástól. Karinthy ezt írja: „...test és lélek kettősségét, amiben hiszek, alkalmam van kísérletileg ellenőrizni […] teljes tudatomnál vagyok […] és a testem mégsem engedelmeskedik, illetve engedelmeskedik, de nem nekem. Valaki másnak, aki belém bújt. Külön lelke van a testnek, az „én”-től független, és a különlélek most ellenem fordult, fellázítja ellenem a testet.” Vagy: „Ott állok, valóság és képzelet küszöbén, s kezdem nem tudni, merről jöttem – testi szem és lelki szem összefolyik, s már nem biztos, melyik irányítja a másikat.”

Szilasinak is vannak efféle élményei. A géniuszok betegségének tartott epilepsziás rohamról, népies nevén nyavalyatörésről, ezt írja: „Az epilepsziás roham sokkoló esemény. A test tudat nélkül is létezik. Ráng, sebez, ürít. Nagy ritkán feláll, mozog. Üres a tekintete. Elszabadul”. Közvetlen a műtét előtti kábult pillanatban, tíztől visszafelé számolva: „Kilencig jutok. Aztán eltűnik a világ, egy szempillantás alatt eltűnök belőle, fájdalom és visszajelzés nélkül megszűnik az összefüggő tudat, amely érzékelhetné saját eltűnését.” Majd a műtét után: „A tudatom, posztoperatív állapotában, összevissza járt. Levált az emlékezés meg az asszociációk szokásos útjairól, magától működött, a saját szétesett rendszere irányította, vagy ki tudja, micsoda, miféle külső befolyások. Néha aludtam, olykor ébren voltam, néha nem lehetett eldönteni. Mindenre emlékszem.”

Ebben a csatában a test győzött, mondhatni, kiütéssel. A lélek, a szellem valami ismeretlen tartományban tartózkodott ezalatt, majd szép lassan visszatért a testbe. A testben előtörő betegség eredetét, okát, gyökerét Szilasi kutatja önerőből és terápián is. Részint saját, gyermekkori emlékeiben, részint a szülők, nagyszülők életét boncolgatva. Erős dohányos volt. Ezért? Az italnak is lehetett hozzá köze? Gyermekkori agyhártyagyulladása előjel lehetett? A társadalmi-történelmi traumákat elszenvedő szülők, nagyszülők életében gyökerezik a betegsége? A génekben? Saját párkapcsolataiban? Vagy mindezekben együtt? Esetleg, teszem hozzá, a túlfeszített szellemi munkának is köze lehet hozzá?

Ahogy a műtét utáni másik olvasmányában, Luther Asztali beszélgetéseiben Tölpel kutya néma áhítattal próbálja gazdája szájából kiimádkozni a falatot, úgy száll az író néma imája a transzcendens világba, Istenhez. A többes számú alak kiterjeszti az ima érvényességét mindenkire: a végső percekben nincsenek ateisták.

Felépülvén, Orbán, Karinthy és Szilasi meg tudják, meg akarják írni saját történetüket. A majdnem-halálukat. A szellemük győzedelmeskedik ekkor, az írás terápiás hatása érvényesül, kiírják magukból a traumát. Olykor, még ebben a helyzetben is, átsüt a mindegyikükre jellemző humor és önirónia. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy mind a hárman kivételes bánásmódban részesültek: orvosok szervezkedtek, és barátok, tisztelők teremtették elő a hiányzó anyagiakat a nemcsak kockázatos, de nagyon drága műtétekhez. Karinthynak még Stockholmba kellett ezért utaznia, Orbánt Budapesten, Szilasit Szegeden, tehát már idehaza műtötték meg a legkitűnőbb orvosok.

 

Szilasi László: Luther kutyái, Magvető, 2018. 288 oldal, 3499 Ft.


 Főoldal

2018. október 04.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Új szerelmes regényt mutatott be Temesi Ferenc BudapestenÁtadták az idei Déry Tibor-díjakatÚj kültéri kiállítás nyílt a Magyar Írószövetség székházánálA Szépírók Társasága XIV. Fesztiválja
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Bertók László versei Csobánka Zsuzsa verseEgressy Zoltán verseiGrecsó Krisztián: Józan ima
Prózák
Sándor Zoltán: Jelenetek egy kivándorló életébőlLackfi János: Beatles ledarálvaRhédey Gábor novelláiMagyariné szeretője
Kritikák
Történetek háború után - Horváth László Imre könyvéről Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezete
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA