Olvasónapló

janetellersemmi.jpg

 

Limpár Ildikó

 

 A Semmi ágán ül szívem

 

Sokan mondják, hogy korunk Legyek ura regénye Suzanne Collins nagy sikerű trilógiája, Az éhezők viadala regénysorozat – látjuk, ahogy gyerekek kerülnek a „civilizációtól” leválasztott vadonba, ahol egyetlen szabály érvényesül: a túlélésért bármi megengedett. És látjuk a gyerekeket megvadulni, ölni, a jutalom reményében feladni gyermeki ártatlanságukat és a reményt, mi pedig bólogatunk: igen, tiszta Legyek ura. És itt van Janne Taller Semmi című regénye, ami látszólag végig a civilizáció megnyugtató keretein belül játszódik, ami az erőszakszintet illeti: szinte „semmi” egy Battle Royale-hoz vagy Az éhezők viadalához képest – mégis, azt mondom, ez korunk Legyek ura regénye. Mert a Semmi sokkal inkább szól arról, ami Goldingot foglalkoztatta, mint arról, amit Takami Koshun vagy Suzanne Collins állított a könyveik középpontjába, és azért olyan sokkoló, mert nem kell egy disztopikus világot felépíteni ahhoz, hogy elképzelhetőnek tűnjön a cselekménye.

Míg a fent említett, disztópiákba helyezett történetek alapja, hogy a politikai rezsim formál gyilkosokat gyerekekből, tehát egy nagyon erős külső kényszer hatására következik be a szinte elkerülhetetlennek tűnő változás, Golding és Teller regényeiben a gyerekek maguk hozzák létre a szabályokat, maguk formálják több-kevesebb konfrontációval azt a közösséget, amely hihetetlen mélységekbe húzza őket. Egy osztálynyi gyerek elbizonytalanodik abban, hogy mi is az élet értelme; aztán az élet értelmét bizonyítani képes relikviákat kezd gyűjteni egy elhagyatott pajtában, és közben rájön arra, hogy az biztosan értékes, ami fáj – így elkezd egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat okozni a társának. Ez beindít egy megállíthatatlan bosszú-folyamatot, melynek tragikus végkifejlete megjósolható, és amely – jó esetben – egy életre szóló tanulsággal szolgál mindazoknak, akik az élet értelmét keresve szép folyamatosan feladták magukból azt, ami meghatározta önmagukat, így értelmet adott az életüknek.

A Semmi egy abszolút civilizált világ története és terméke, civilizációs biztonsági hálója mégis szinte nem létezőnek bizonyul, és így ijesztőbbé válik mindaz, ami történik benne, mint a lakatlan sziget vagy megközelíthetetlen aréna helyszíneire száműzött vérfürdők. Mert ha hiszünk a civilizációs biztonsági hálóban, akkor hisszük, hogy semmi ilyesmi nem fordulhat elő. Vannak a gyerekeknek szüleik, tanáraik, ismerőseik, az nem lehetséges, hogy egy teljes osztály ennyire elszigetelődjön a társadalomtól, mikor abban létezik. Márpedig az egész tragédiasorozat lényegében abból eredeztethető, hogy nem volt, aki beszéljen a gyerekekkel a problémáról – mert senki nem észlelte, hogy van egy hatalmas, gigantikus méretű, egy egész pajtát – azaz elszigetelt világot – betöltő probléma, melynek tetején a levágott kutyafej sajnos nagyon precízen idézi meg Golding disznófejét. Szeretnénk azt hinni, hogy ez is disztópia, egy science fiction mű, amelyben lehetségessé válik a lehetetlen, de megborzongunk, mert pontosan tudjuk, hogy bár valószerűtlen a leírt eseménysorozat, a jelenség, amit megpiszkál rajta keresztül, nagyon is valós.

A lányom azt mondta, érthetetlen, hogy nem ilyen regényeket kell olvasniuk a suliban, hanem olyanokat, amelyeket úgysem olvas el senki, és amelyeknek semmi közük a mostani életükhöz – erről bezzeg lehetne beszélni, és ráadásul jó rövid, még tán azok is elolvasnák, akik amúgy szinte semmit. Egyet kell értenem. Tudjuk, hogy van, ahol betiltották, és meg is értem, miért – de sajnos a betiltás pontosan az a fajta homokba-dugom-a-fejem reakció, ami a regényben lehetővé tette, hogy a gyerekek önkéntes alapon tönkretegyék saját életüket. Nem elhallgatni kell ezt a regényt, hanem beszélni róla, hogy soha ne fordulhasson elő ilyesmi a mi gyerekeinkkel. Ezért nagyon örültem, hogy olyan kiadást olvashattam, amelyben volt két rövid esszé is a regényről, ráadásul abból az első – Bárány Tiboré – tökéletesen alkalmas arra, hogy segítsen a regény megértésében, megemésztésében akár tanár, akár olvasó kamaszok számára.

 

 Janne Teller: Semmi, Scolar Kiadó, 2017., 2495 Ft


 Főoldal

2018. január 18.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Nagy Magdolna versei Tatár Sándor versei Varga Imre versei Juhász Róbert versei
Prózák
Rhédey Gábor novelláiMagyariné szeretőjeKötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...
Kritikák
Történetek háború után - Horváth László Imre könyvéről Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezete
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA