Papírhajó - Mentőöv


 Mia___Maja__1_.jpg

 

„Nagyon más, mint korábban”

 

– Emlékszem, amikor hazafelé vittem a kötetet a könyvesboltból, gondoltam, séta közben belelapozok. Aztán azon kaptam magam, hogy az utcán, a járda szélén állva már vagy tíz perce olvasom, és nem tudom abbahagyni…

Ez az első könyved, honnan tudtad, hogyan kell megírni? Ösztönből jött, ráéreztél, voltak segítőid, egyáltalán hogyan kezd el valaki egy első könyvet megírni? Avass be, kérlek!

– 2017-ben másodszorra pályáztam az Aranyvackor-díjra, és akkor a Cerkabella Könyvkiadó különdíját nyertem el a Mia&Maja első fejezetével. Amikor elkezdtem írni a könyvet, volt egy vázlatom, egy elképzelésem, hogy honnan hová jut a történet, mi lesz a szereplőkkel a regény végén. Aztán csak írtam és írtam, és egyre pontosabban tudtam, hogy kivel mi fog történni. A szerkesztőm, Lovász Andrea is rengeteget segített a megjegyzéseivel, kérdéseivel. Volt, hogy éreztem, valami nem egészen olyan, mint gondoltam, de sehogy sem tudtam megfogalmazni, mi a gond, ám ő meg tudta ragadni a dolgot. Ezen kívül éppen a regényírás időszakában jártam az ÍRÓDA gyerekirodalmi tanfolyamra, ahol gyerekirodalommal foglalkozó szakemberek tartottak előadásokat, és volt műhelymunka is, úgyhogy ott is sokat tanultam.

– Honnan ismered ennyire jól a fiatalok világát, gondolkodásmódját, életét?

– Tanárként – a budaörsi gimnáziumban tanítottam mozgóképkultúra- és médiaismeretet valamint magyart, illetve az ottani OKJ-s animációs képzésen filmtörténetet – elég sok tapasztalatot szereztem ezzel a korosztállyal kapcsolatban. Habár a legtöbb diákommal csupán heti egy órában találkoztam, ez elég volt arra, hogy nagyjából képet kapjak a hétköznapjaikról, az elképzeléseikről, vagy a köztük lévő dinamikáról. Emellett élénken emlékszem még a saját kamaszkoromra is, legalábbis sok mindenre, így ezt is fel tudtam használni. Hihetetlenül sokat változott a világ ahhoz képest, amikor én voltam gimnazista, mégis jobbára ugyanazok a dolgok foglalkoztatják a fiatalokat, mint akkoriban, ami teljesen természetes. Suli, különórák, barátok, szerelem, önkifejezés, család. Az ezekhez való viszonyuk és az elképzelésük az ő szerepükről viszont nagyon más, mint korábban.

– Kiről mintáztad Maját és Miát? Vannak a valós életben hasonló karakterű emberek, akiket ismersz, és megihlettek?

– Maját valós személyről mintáztam, illetve az alapot a karakterhez ő adta. Én egyébként személyesen már nem ismertem, de a férjem családjában sokat meséltek róla, és nagyon izgalmasnak tartottam az életét. Aztán erre rakódott rá még egy csomó minden, és persze a megjelenés, a külső, amit én találtam ki. Miánál nem volt ilyen alap, de teljesen egyértelmű volt az elejétől, hogy ő olyan, amilyen. Úgy gondoltam, izgalmas lenne, ha két nő az élete nagyon más szakaszában megismerkedne egymással, sőt, össze is barátkoznának.

– Melyik részét imádtad írni a könyvnek, és melyik volt számodra nehezebb?

– A Bálinttal való kapcsolat alakulását nagyon élveztem, teljesen feldobott. Szerettem azt is, ahogy a lányok egymásra találtak, hogy közösen álljanak ki a zaklatójukkal szemben. Az viszont nehéz volt, amikor szemtől szemben találták magukat vele. Sok érzés kavargott bennem, és ezeket kellett érthető, elmondható formába önteni. A legnehezebb rész viszont Mia összeomlása volt. Lassabban is haladtam vele, mint a többi résszel.

– Az idős hölgy és a fiatal lány barátsága számodra mit jelent? Írás közben nyilván átgondolja az ember, érzelmileg azonosul valakivel. Neked mit tanított ez a történet?

– Az én dédnagymamáim még igazi nejlon otthonkás pici nénik voltak, akiknek a család állt a középpontban. A nagymamáimnak viszont a család mellett már vannak barátnői, odafigyelnek a megjelenésükre, és igyekeznek tájékozottak lenni a világ dolgait illetően. A mostani tizenévesek nagyszülei pedig már aktívan használják az internetet, utaznak, társaságba járnak, és akár egész sokáig dolgoznak is. Ennek ellenére mintha volna egyfajta távolságtartás a fiatalok és idősek között. Van olyan barátnőm, aki harminc évvel idősebb nálam, mégis nagyon jókat tudunk beszélgetni, részben mert hasonló dolgok érdekelnek minket, részben mert mindketten nyitottak vagyunk arra, hogy a másik miként gondolkodik, milyen tapasztalatai vannak. Szerettem volna Maja karakterén keresztül megmutatni, hogy egy idősebb nő nem csak nagymama vagy anyuka lehet. Hogy önmagában izgalmas és értékes egy idős nő. Vagy hogy az idősebbeknek is lehet szerelmi élete. Ez mintha egy kicsit még ma is tabu volna. De ugyanígy fordítva. Hányszor hallja az ember a boltban vagy a villamoson, hogy úristen, ezek a mai fiatalok?! Tehát jó volna, ha az idősebbek is nyitottabbak lennének, és nem írnának le valakit azért, mert tizennégy éves, a telefonját nyomkodja, és egy csomó olyan kifejezést használ, ami furán hangzik.

 

 Maksai_Kinga__V__rszegi_S__ndot__ja_.jpg
Maksai Kinga

(Várszegi Sándor fotója)

 

– A családod mit szólt, hogy könyvet írsz?

– A könyvet a férjem, Gárdos János illusztrálta, illetve a borítót is ő készítette. Ő az egész folyamatot végigkísérte, ahogy elkészültem egy fejezettel, olvasta is. Szóval végig drukkolt nekem. A szüleim és a testvéreim is izgatottan várták, hogy elkészüljön. A tágabb családot és a barátokat, azt hiszem, kicsit meglepte a dolog.

– Kiknek ajánlanád a könyved? Mondjuk, mindegy is, mit mondasz, mert például a tizenkét éves lányom ugyanúgy imádta, mint én!

– A könyv a 13+-os, szóval nagyjából 13 éves kortól ajánlom. Persze van olyan 12 éves is, akinek tetszik. Innentől fölfelé viszont bárkinek. Szerintem nyugodtan elolvashatja egy kamasz lány, az anyukája, sőt, a nagymamája is.

– Milyenek voltak a visszajelzések a könyvről?

– Eddig pozitív visszajelzéseket kaptam, és ezt nem azért mondom, mert dicsérték a könyvet, hanem mert pont azokat a jellemzőit emelték ki, amiket fontosnak tartok. Ilyen például, hogy több korosztály is elolvashatja, vagy, hogy olvasmányos. De többen mondták azt is, hogy jókat nevettek rajta. Annak aztán végképp nagyon örültem!

– Milyen könyves terveid vannak a jövőben? Ugye fogsz még írni?

– Jelenleg egy kalandregény-sorozaton dolgozom, de erről még nem szeretnék többet elárulni. Emellett is vannak ötleteim, terveim, most azokat alakítgatom.

            

(A szerzővel Schütz Gabriella beszélgetett.)


 Főoldal

2019. február 28.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Mán-Várhegyi Réka az EU Irodalmi Díjának idei nyertesei közöttKortárs magyar irodalmi művek lexikona – sajtóbemutatóVasárnap nyerteseket hirdetünkNemsokára újból Margó Fesztivál
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Koman Zsombor verseiEszteró István verseiBálint Tamás: SzennyesBagi Iván versei
Prózák
Oravecz Imre: Feljegyzések naplemente közbenBogdán László: Utazás hazaHáy János : Az új nőDarvasi László: Az idő szaga
Kritikák
Végtelen keresés - a Simon Péterről A test manifesztuma - a Pigmentről „Mostantól az volt, amire én emlékszem” - a 49/49-ről Egyetemi görbetükör - a Mágneshegyről
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA