Papírhajó - Mentőöv

 Cserháti Hajnalka

 

 

Az ollóval rajzoló lány: Véronique Joffre

 

 

Idehaza sokaknak ismerősen cseng Véronique neve, ha azt mondom Verossignol, akkor a többség már látja is maga előtt a ragasztgatott, kivágott motívumokat, kékeket, szürkéket, zöldeket.

     Hét éve diplomázott a Strasbourgi Iparművészeti illusztrátor szakán, kiegészítve a 2003-ban megszerzett Estienne iskolai oklevelét. A nívós kiadóktól érkező könyves felkérések (Flammarion, Syros, Milan, Fleurus, Bayard, Rue du monde) nagyon hamar megtalálták. Megjelent könyvei felfűzhetőek a világtájak, népi mitológiák, legendák fonalára. Nevével találkozhatunk nemzetközi-karitatív projektek kapcsán is (Sketchtravel, Totoro Forest).

 

vero1    

Leginkább kollázs és dekupázs technikát alkalmaz, fő rajzeszköze (saját elmondása alapján) az olló. Általában több rétegből építi fel kollázsait, ezért előnyben részesíti a vékonyabb lapokat; így a műalkotás nem lesz túl vastag, zökkenőmentesebb a szkenneres dokumentálás. Első lépésként ezeket a színes felületeket készíti el, sokszor függetlenítve magát a leendő céltól, csak magukra a színekre koncentrálva. Komponálás közben előszeretettel építkezik a színes szürkékből kiindulva.

     Az alkotás helyszíne 2008-ban áthelyeződött Londonba. Párja, Marc Sylvain, szintén illusztrátor, animátor, jellegzetes karaktertanulmányait blogján osztja meg Polyminthe néven.

 

vero2

 

     Mivel közös műteremben dolgoznak és mindketten szerepeltek a Sketchtravel meghívott művészei között, így – stílusuk különbözőségének dacára is –, azt a célt tűzték ki, hogy valami olyasmit hozzanak létre, amihez szükséges az együtt gondolkodás, kifejezésre jut benne a „kollaboratív” jelleg. Sylvain ablakot nyitott Vero képe felé. A nyílás kapocsként működik, egyikük képe részévé lesz a másikénak, megteremetve az előre- és visszatekintés lehetőségét is. (Az öt évet felölelő projekt során 71, az animáció, illusztráció területéről meghívott alkotóművész rajzokkal töltött meg egy üres könyvet, amely nyomtatásban is megjelent, az eredeti példányt pedig elárverezték. A befolyt összeggel megajándékozott „ROOM TO READ” nonprofit szervezet iskolákat, olvasótermeket, könyvesboltokat hozott létre, tanulókat részesített ösztöndíjban.)

 

vero3

 

     Verossignol blogját végiglapozva, szembetűnő, ahogy a diplomás időszak grafikaibb jellege (tipográfiai elemek, sokszorosító grafika, fotómontázs rajzos, festett elemekkel vegyítve) fokozatosan teret enged a színeknek, majd eltűnnek a részletek, az élek, vonalak, lággyá, kerekdeddé válnak a formák, a régi vonulatból textúrák (monotípia, pasztell) köszönnek vissza itt-ott, lekopnak a felesleges részletek, eltűnnek a mellékvágányok. Később, ahogy különböző népi kultúrák, világok táján barangol, úgy nyúl egyre bátrabban a színekhez (La grande légende de Rama et Sita / szerző: Patrice Favaro, Rue du monde, 2010), majd ezt redukálva, mer komponálni az üresen hagyott fehér felületekkel is. (La folle journée de Nasreddin Hodja / szerző: Laurence Fugier, Rue du monde, 2012).

 

vero4

 

     Ha figuráit nézzük, szintén visszakanyarodik a diplomás időszakhoz; ugyanezen alakok arányait fokozza, ruházza fel őket robosztus erővel (L’Odyssée). A következő fokozat még expresszívebb formát kíván; aprócska fejet tart a vaskos nyak, a szinte háromszöggé redukált végtagok, ebben az ősi alakzatban sugározzák végtelen teljesítőképességüket, ám törékenységüket is.

     Alakjai a Rue du monde szociális érzékenységének köszönhetően (Machin, Truc, Chouette, szerző: Hubert Ben Kemoun, Rue du monde, 2011) mai közegbe helyeződnek, mint emigránsok próbálnak beilleszkedni társadalmunkba, ahol erejüket a végtelenségig ki tudjuk használni, de igazán szívből jövően befogadni, saját nevükön nevezni nem tudjuk őket.

 

vero5

 

     A redukció csúcsát számomra a hercegnői testesítik meg. Pár foltnak köszönhetően elképesztő intenzitással vibrál a női rafinéria, kellemkedés, tetszeni vágyás. Véronique blogjának bannerén őket sorakoztatta fel, az egyelőre még végleges formájukat kereső kukásemberekkel (saját könyvterv).

 

vero6

 

     A megbízások sokrétűsége magában hordozza a megújulás, az új utak keresésének a lehetőségét, a reklámgrafika területén való aktivitása gazdagítja, aktualizálja Véronique illusztrációs tárházát. Közterületi plakátokon, magazinokban (Terra Eco, Com’ent), újabban hivatalos szervek hirdetési felületein jelennek meg munkái. A figyelemfelkeltés fontos elvárás, még erősebb színekkel, kontrasztokkal, egyszerű formákkal komponál. Ezekből a friss munkákból látható válogatás a Colagene ügynökség oldalán.

 

vero7


 

Főoldal

 

2013. november 16.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
A Magyar Színházak XXIX. Kisvárdai Fesztiváljának díjazottaiSzabó Magda-kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi MúzeumbanA XVII. Pécsi Országos Színházi Találkozó Díjazottjai Június 26-án búcsúztatják Jókai Annát
Versek
Jász Attila verseiBanner Zoltán verseiCsillag Tamás verseiEszteró István versei
Prózák
Térey János: Árkádiában ősszelEgy értelmezés műveMindenki a napra törMolnár Vilmos prózái
Kritikák
Kháron ladikjánMindent bele egy könyvbeZajló Tisza - Orcsik Roland kötetéről Lassítósávok verspályán
Esszék, tanulmányok
Arany-recepció a kortárs költészetbenLövétei Lázár László esszéjeSzáműzöttek - Vitairat a humán szakos pedagógusokhoz„… szívébe égették a szabadságot!”
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA