Bakonyi István
Néhány gondolat a 70 éve született Bella István lírájáról
A 70 éve született, és 4 éve halott kiváló Kossuth-díjas költő, Bella István egyfelől azok közé tartozik, akik a jeles elődök útját járták és járják, ám azt is hozzátehetjük, hogy neki is sikerült a megújítás, a hagyományra épülő korszerű forma és tartalom szintézise. Az is a teljes igazsághoz tartozik, hogy például a szabadság korlátozásával is korán szembe találta magát, hiszen székesfehérvári gimnazista korában élte át 1956 élményét. Később, a 60-as években, a pesti egyetemi korszakban is meg kellett tapasztalnia a szabadságellenes erők térnyerését, hiszen a többek között általa szerkesztett Tiszta szívvel című antológia nem működhetett sokáig. (Hasonló címmel jelent meg egy kiadvány 1956-ban is.)
Első kötetében, a Szaggatott világban olvashatjuk Csak aki olyan fiatal... kezdetű versét, ilyen sorokkal: „Csak aki olyan tiszta már, / hogy a levegőn átverődik, / húsz évén, táltos paripán / rugaszkodik tágas mezőkig..." Minden egyes szava, jelzése az ifjúi szabadság- és tisztaságvágyat árasztja, a végtelenség ígéretével. Szinte perzselő forradalmi tűzről is beszélhetünk ennek a versnek kapcsán, és közben összeköti vágyait és lendületét a századdal, és mindezt azért, hogy: „elfogadhasson fiának".
Mindezek az értékek jól fölismerhetők a hatvanas évek hangulatában fogant művekben. A harsány indulat épp úgy jellemzi, mint a meditatív jellegű kicsengés. A jelen idejűség, a legjobb értelemben vett korszerűség átitatja szinte minden művét. Formailag is széles a skála: szonettet éppen úgy találunk ebben a pályaszakaszban, mint dalt vagy szabadabb formájú alkotásokat.
A legnemesebb értelemben vett játékosság is sajátja ugyanakkor Bella István költészetének. Másfajta, akár a groteszkig is elmenő kísérlet sem idegen azonban tőle. Köztudott volt róla, hogy imádta a sakkot, és nem vitás, hogy idevágó a tárgyunkhoz leginkább kötődő Petőfi-sor ilyetén „kifacsarása": „Szabadság, szerelem! / e2 kell nekem." De a Kosztolányi Dezső által legszebbnek tartott Petőfi-sor sem ússza meg Bella játékos kedvét. Így tördeli ugyanis szét, és egyben új, fanyar jelentést is kölcsönöz ezáltal a Szeptember végén kulcsmondatának: „El hulla! Virág! El iram! Lik az élet." (A legszebb verssor)
Igen, az ilyen példák a költői szabadság tárgykörébe tartoznak. A zseniális szójáték mellett van azért itt egy jó adag bölcselkedő hajlam is, vagy úgy is mondhatjuk, hogy kaján vigyor, különös szembenézés a sorssal... Meg hát azt, hogy az igazán szabad ember a játékban is ki tud teljesedni, és ebben a tekintetben is József Attila a legjobb példa, akkor is, ha az ő szabadságának is megvoltak az evilági korlátai. Ám a szabadságot szülő rendről is ejthetnénk néhány szót... Meg arról, hogy ezekben az évtizedekben a költőnek meg kellett tapasztalnia a szabadság ellenségeinek ténykedését is.
Bella István igazi érdeme, hogy - miként társai a Hetek elnevezésű csoportban - a legjobb értelemben vett nép-nemzeti irányt újította meg sajátos eszközeivel. Életművében az archaikus jellegű nyelvet ötvözi a vérbeli, XX. századi szemlélettel, s leghíresebb verseiben (Halotti beszéd, Testamentom, Sárkeresztúri ének, Szeretkezéseink, stb.) ezt a szintézist tudja megvalósítani. Úgy, ahogy csak a legjobbak tehetik!
