Kritikák

 

 fekete_a_vilag_ujra.jpg

 

Móré Tünde

 

Minimalista körkép

 

Fekete Vince: A világ újra. Válogatott és új versek

 

Fekete Vince idén megjelent kötete A világ újra címet kapta, alcíme pedig: Válogatott és új versek. Verskeresztmetszet 1995-2015. A fülszöveget böngészve kiderül, hogy a 2016-ban megjelent Szélhárfa. 99+1 haiku nem került bele a válogatásba, valamint Fekete Vincének 2015-ben is megjelent egy válogatott, valamint új verseket tartalmazó kötete (Vak visszhang, Sétatér Könyvek, Kolozsvár, 2015). Így felmerülhet az a kérdés, hogy milyen mértékben egyeznek meg a két kötet válogatott versei, vagyis ennél a „verskeresztmetszet-nél” igen fontos szerepet kaphat a szerkesztés, a versek tálalása. Maga az alcím visszatérő elem Fekete Vince köteteiben: nemcsak a Vak visszhang, hanem korábban A Jóisten a hintaszékből (2002) is ezt kapta kiegészítésként, amit költészeti fordulatként[1] is értékelt a kritikai visszhang.  

A kötetnek van egy kiadói utószava, amely egyrészt kiragad egyes részleteket a korábbi kötetek értékeléseiből, másrészt kijelöli a jelen válogatás szerepét: „szűkített keresztmetszet-szerű válogatás, reprezentatív összeállítás a kortárs magyar költészet egyedi hangú, erőteljes hatású költőjének egyre jelentősebbé teljesedő költészetéből. A kiadó nemzetközi CONFLUX sorozatában megjelenő kötet idegen nyelvű kiadásai is ennek az összeállításnak a szerkezetét követik.”[2] Az utolsó mondatot azért is emelném ki, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy a válogatás távolabbi célja, hogy Fekete Vince költészetét nemzetközi szinten tegye ismertté, a gyűjteménybe válogatott szövegek lehetnek azok, amelyek legjobban képviselhetik a szerző eddigi munkásságát.

Összehasonlítva a 2015-ben megjelent Vak visszhangban közölt anyaggal, jelentős különbség van az első két kötet szerepeltetésében. Úgy tűnik, a szerkesztés során nagy mértékben karcsúsítottak a versanyagon, viszont új szöveg nem került a mostani válogatásba, így az alcím felemás érzéseket kelthet, hiszen a legfrissebb szövegek mind szerepeltek a 2015-ös kötetben is. A cím ennek tudatában értelmezhető irányzékként: egy költői világot ismerhet meg még egyszer az olvasó, bár talán a kronológiai sorrendet meg lehetett volna változtatni. Azonban A világ újra megtartja a köteteket, valamint a ciklusokat is az egységek kialakításakor, ezáltal a versek olvashatóak időrendben, az olvasó megismerheti azokat a fordulatokat, váltásokat, amelyek Fekete Vincét kötetről kötetre foglalkoztatták.

Ezt a technikát annyiban érzem problémásnak, hogy az első két kötet, a Parázskönyv (1995) és az Ütköző (1996) mindössze néhány szöveggel szerepel a válogatásban, ez kifejezetten látványos az Ütköző esetében, amelyből három verset olvashatunk. Ezek a szövegek súlytalannak látszanak a későbbi munkákhoz képest.[3] Noha a ciklikus elrendezés, a tudatos szerkesztettség a korai kötetekre is érvényes, ez nem érzékelhető az itt közölt szövegekből, amelyek inkább mutatványként hatnak.

A 2002-es A Jóisten a hintaszékből válogatott szövegei azokat a jellegzetes megoldásokat, témákat képviselik, amelyek meghatározóak Fekete Vince költészetében, például az irodalmi hagyomány markáns jelenlétét, vagy a táj szerepeltetését. A pályakezdő versek is kapcsolódnak ezekhez a témákhoz, például a Csütörtök, amely Dsida János Nagycsütörtökének átirata, vagy a Mint egy vízesésen. Az újabb szövegek között találkozunk még Dsida-átirattal, így a Tízparancsolattal olvasható együtt a Széljegyzetek, amely amellett, hogy mottójában mutatja meg a referenciaszöveget, annak a töredékeit pótolja ez a szöveg. Az átirat Fekete Vincénél mindenképp szoros szövegi kapcsolatot jelent, egy szövegnél nem korlátozódik egyetlen szerző parafrazeálására, sokszor összefonódnak a különböző költői világok. A verseskötetet böngészve feltűnhet, hogy az irodalmi hagyomány Fekete verseiben leginkább a nyugatos szerzőket és az erdélyi lírikusokat jelenti. A Lövétei Lázár Jánosnak ajánlott Film Babits Mihály Ősz és tavasz közöttjét idézheti meg az olvasó számára, leginkább a természeti képek használata révén. Babits mellett Kosztolányi Dezső (Kérdés), Radnóti Miklós (Tajtékos még) szövegei fontos viszonyítási pontokat adnak az olvasás során, noha természetesen nem csak innen használ pretextusokat a szerző, a már említett erdélyi líra jelenti a másik jelentős hagyományt Fekete Vince költészete esetében (például Tízezer éj).[4]

A Piros autó lábnyomai a hóban (2008) gyermekvers-kötetként[5] jelent meg, ezzel kapcsolatban érdekes a válogatás során szükségszerűen megváltozott prezentáció. Az eredeti kiadás végig illusztrált, a versek egy kislány élményeit közvetítik napló formájában, tulajdonképpen egy lineáris történet bontakozik ki a ciklusokban, amelyből ide az első kettőt válogatták be a szerkesztők. Megkapó a versek tónusa, amely kifejezetten szikár, a gyermekversektől talán kissé idegenül hathat. Az a döntés, hogy az illusztrációkat elhagyták, felerősíti azt, hogy itt gyerek- és felnőttversekről van szó. Olyan szituációk jelennek meg a versekben, amelyek felforgatják a tradicionális értelmezését a gyermek születésének, a születésre várakozásnak, vagy akár a szerelemnek. Erre példa A helyzet…, a Szerelmes vagyok…, vagy az Eljegyzés, polgári esküvő: „Nem úgy, mint a mesékben, ahol / akik szeretik egymást, a királylány / és a királyfi rögtön egymáséi lesznek” (36). A gyermeki hang a versekben az apa és anya kapcsolatát titkokkal teli viszonyként ábrázolja, a harmadik ember jelenléte a megcsalást emeli be a versekbe. A formálódó család kezdeti nehézségeit érzékelteti a gyermek által természetesen használt apám-anyám megjelölés mellett Judit ismétlődő felbukkanása. 

A Védett vidék, ahogy a címe is mutatja, a személyes tereket, vidéket tette meg központi témának, amely alapvetően eltér az eggyel előbbi kötetbe került szövegek megszólalásmódjától, amelyet a dialogicitás jellemez, és az emberi kapcsolatok dinamikáját járja körül. Ezek a szövegek a tájlírát pozícionálják újra. Az ide tartozó szövegeket a Két variáció foglalja keretbe, a természet körforgásának témáját feldolgozva. Az egységet kiemeli az illusztráció is, mivel másik kötethez nem kerültek képek: csupasz falat keretez balról egy kopárabb fa néhány zöld levéllel. Ez a fénykép színesben látható a borítón, amit Dali Endre tervezett. Mottóként Szabó Lőrincet idézi meg Fekete, A hitetlen büntetéséből vett idézet került a versek elé.

A Vargaváros címet viselő ciklus új verseket tartalmaz, Fekete Vince már elég régóta dolgozik ezeken a szövegeken. A szövegek többsége a hagyományokhoz kapcsolódik, legyen az vallási, irodalmi, avagy személyes, hiszen ezek a versek szorosan kapcsolódnak Kézdivásárhelyhez, amely Fekete Vince szülővárosa, a települést a céhek, vargák, udvarterek városának tartják. A nyitóvers (A kőműves fia) mottója a Most segíts meg Mária kezdetű imádság egy sora, amely a mindenkor segítő Szűz Máriához szól. Másik nevén Segítő Boldogasszony, eredetileg a török ellen harcokban fordultak hozzá könyörgéssel, majd az oltalomért, védelemért fohászkodók segítője. A háborút, a járványt és az éhínséget csak az ő segítsége tudta távol tartani, így pestis idején is hozzá fohászkodtak; a lírai én sem véletlenül szólítja éppen a Csíksomlyói Szűzanyát, amelyhez szintén több csodás gyógyulás köthető. A vers a bűnbánó fohásza, hiszen „hogy felnövén, majd félszáz esztendőket így / megérjek háládatlanul, / csak alig gondolva tereád, Szűzanyám!” (89) A vers egyértelműen összeolvasható Babits Mihály Balázsolásával, azonban Fekete Vincénél gyermekkori emlékként marad meg a lírai én számára minden égi támogatás, amit Szűz Máriától kapott. Akkor nagymamája fordult imával a Szűzhöz, ő volt a közvetítő. A lírai én most, évtizedekkel később került abba a helyzetbe, hogy ismét fohászkodjon, immár saját gyermekei érdekében. A könyörgés fokozatosan alkudozássá, majd megnyugvássá szelidül: „Szépen könyörgök, Csíksomlyói Szűzanya, / segíts rajtam, mert még soha / nem voltam ilyen nagy bajban […] Segíts meg, kérlek, Szűzanya, úgy szeretnék / még gyermekeimmel hegyek / és völgyek, dús lankák, sűrű erdőségek, / a környező vidék ölén / járni gombászni, gyógynövényért, vagy csak úgy, / kedvünkre kószálni […] Segíts! Te már mindent tudsz, azt is tudod tán, / hogy bizton segítesz-e […] Csak egy jelet adj, s benne nyugalmamat / megtalálom, csak egy jelet.” (90-91). Nem ez az egyetlen Mária-vers, a Mária, anyácska tömörebb formában gondolja újra az imaformát.

A régmúlt, az emlékezés mozzanata jelenik meg a Stairway to Heaven-ben és a Szárnyvonalban. Az előbbiben az egykori eseményeket, hangulatokat egykor volt útvonalak újbóli bejárása hívja életre, azonban mindez illúziónak bizonyul: „hát igen, / és városokban jár, amelyek / már nem / ugyanazok többé a / parkokban, bisztrókban, vendéglőkben, / az üres csónakokban, kis garniszállók, / motelek és panziók falai között/ kapja fel – hiába – egy-egy ismerős / hangra a fejét…” (105). A Szárnyvonal esetében a vonat mozgása, a fel- és leszálló utasok, az állomások váltakozása alakítja ki a veszteség képeit. A leszállás, az állomások kiszámítható ideiglenessége járul hozzá a vers elégikus hangneméhez, amelyben csupán egy-egy sor jelzi a személyességet.

A világ újra válogatása sokféle hangot és változatot tár az olvasó elé Fekete Vince lírájából, valóban reprezentatív igényű kötetről beszélhetünk. A gyűjtemény azt nyújtja, amit a kiadó utószava ígér: szűk keresztmetszetet Fekete Vince lírájából. Noha a válogatás kissé aránytalan szerkezettel bír, A világ újra pont annyi ízelítőt nyújt Fekete Vince költészetéből, hogy az olvasót a válogatás alapjául szolgáló kötetek megismerésére késztesse.



[1] Többek között: Prágai Tamás, Fekete Vince: Jóisten a hintaszékből, Kortárs, 2004/4; Pécsi Györgyi, Megállított idő. Fekete Vince: Védett vidék, Kortárs, 2010/10.
[2] Fekete Vince, A világ újra. Verskeresztmetszet 1995-2015, Bp., Pont, 2017, 122.
[3] Hasonló észrevételt tett a Vak visszhang válogatásával kapcsolatban Lapis József: Fővonal (Fekete Vince: Vak visszhang), Eső, 2016/1.
[4]Ezekről részletesebben szól például a Védett vidék esetében: Karádi Zsolt, Hideg lesz lent és vaksötét (Fekete Vince: Védett vidék), Eső, 2012/1.
[5] A kötet alcíme: Versek felnőtteknek és gyerekeknek

 

Fekete Vince: A világ újra. Válogatott és új versek. Verskeresztmetszet 1995-2015., Bp., Pont Kiadó, 2017.

 

Megjelent a Bárka 2017/5-ös számában.


Főoldal

2017. november 23.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
A Parancsolatok BékéscsabánÚjabb hat monográfiát jelentetett meg az MMATompa Andrea és Bödőcs Tibor nyerte az idei Libri irodalmi díjakat 1% a Körös Irodalmi Társaságnak
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Szil Ágnes versei Kiss Georgina verseiOravecz Péter verseiNagy Dániel versei
Prózák
Soltész Béla novellái Haász János: ÜzenetLőrincz György: Bécs fölött a Hargitát…„Legszebb munkámat mérgezik meg”
Kritikák
Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatáránHizlaló pöttyösGrecsó Krisztián: Téli napló
Esszék, tanulmányok
Újraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásai
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA