Gyarmati Gabriella

Hajdik Antalról (1928-2010)

Amikor Hajdik Antal hosszú életének és gazdag pályájának lapjait próbálom sorba rendezni, aznap szórják a Békés megyei kötődéssel is bíró festőművész hamvait a Csendes-óceánba.

De tudjuk-e, hogy ki volt Hajdik Antal? Pályafutása nem ismert Magyarországon, lássunk tehát néhány tényt és adatot.

Hajdik Antal 1928. augusztus 29-én született Budapesten, Rákosszentmihályon. 1953-ban végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol mesterei többek között Berény Róbert, Hintz Gyula, Kmetty János és Koffán Károly voltak. Tanulmányúton járt a Szovjetunióban, ahogyan Koszta Rozália festő is, akivel még a főiskolai évek idején kötött házasságot. 1957-ben Gyulán telepedtek le. Ekkor a helyi emberek életének mindennapjait, egyszerű mozzanatait, expresszív portrékat és a térségre jellemző táji világot festette. Több kiállítást rendeztek Kosztával közösen, például két ízben szerepeltek együtt a ma a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozó, nagy múltú Erkel Ferenc Múzeumban, valamint részt vettek válogatott csoportos kiállításokon, többek között a Munkácsy Mihály Múzeum Alföldi Tárlatán is.

1960-ban Hajdik elvált Koszta Rozáliától, majd 1963-ban újra nősült. Feleségével, dr. Bende Irénnel 1968-ban - egy olaszországi tanulmányút után - az Amerikai Egyesült Államokban, Kaliforniában telepedtek le. (A Kortárs Magyar Művészeti Lexikon vonatkozó szócikke Hajdik Antal Koszta Rozáliával való házasságát és gyulai tartózkodását egyaránt jelenidejűségében közli. A téves információkat a fellelhető források mindegyike hibásan vette át.)

Több egyéni tárlat megrendezése és kollektív kiállításon való részvétel után 1971-ben Arizonába, Phoenixbe költözött, ahol természetesen tovább folytatta alkotótevékenységét. Olajfestékkel, akvarellel, pasztellel és olajpasztellel is dolgozott. 1976-ban Floridában, St. Petersburg-ben egy művészeti galériát nyitott, ahol saját művei mellett más alkotók munkáit is bemutatta. Három év múlva visszaköltözött Arizonába, ahol korábbi tapasztalatait kamatoztatva újabb galériát nyitott; kiállításokat rendezett saját műveiből, de változatlanul részt vett válogatott csoportos tárlatokon is. 1980-ban Dél-Kaliforniában, Los Angelestől délre, Newport Beach-en telepedett le. 2010. március 3-án, rövid szenvedés után hunyt el.

Hajdik Antal alkotói stílusa az Egyesült Államokban nagy átalakuláson ment keresztül. A narrativitás területét elhagyva az utóbbi évtizedekben formátumuk szerint elsősorban poligonális képeket festett. A művész meggyőződése volt, hogy élénk, tiszta színekből épített, szokatlan befoglaló formába komponált festményei összhangban vannak a modern építészettel és képesek a belsőépítészeti tervezéshez szervesen kapcsolódni. Biztos volt abban, hogy a poligonális, a sokszor a síkbeliség és a térbeliség között egyensúlyozó, a tömeg és a forma zártságának kérdéskörét vizsgáló festmények előbb-utóbb teret hódítanak. A művész szerint: „mint ahogy egy zenemű képes hangulatot, érzéseket teremteni és gondolatokat ébreszteni szöveg nélkül, ugyanúgy tud a vizuális művészet hangulatot, érzéseket és gondolatokat tolmácsolni anélkül, hogy fényképszerűen ábrázolja a valóságot".[1]

Hajdik Antal műveinek jó része nem ismert és nem is látható jelenleg Magyarországon. Az œuvre hazai bemutató(k)ra vár, arra, hogy megismerhessük, hogy polemizáljunk a műveken keresztül magával a mesterrel, hogy megbecsülhessük, hogy tanulmányok, katalógusok és egy régóta esedékes monográfia tárgyalhassák az életművet. Mert Hajdik Antal valóban megérdemelné.

[1] Hajdik Antal 2006. április 7-én kelt, a szerzőnek szóló levelének részlete.