Ván Hajnalka
Jankay Tibor művészeti hagyatéka
A konferenciát szervező intézmény munkatársaként belülről kifelé haladva gondoltam megismertetni Önökkel a Jankay hagyaték leltározásának és tárolásának, majd bemutatásainak, vagyis kiállításainak eddigi történetét. Az elsődleges feladatom a Jankay hagyaték szakmai leltárkönyvekbe vezetése és kutatása, gyümölcse pedig a kiállításrendezés.
A hagyaték gerincét képező 3000 darabos festészeti anyagot egy háromfős szakértői bizottság 2000 júliusában válogatta szét „Múzeumi törzsanyagra" illetve „Eladásra bocsátható" csoportokra. A szelektálás szakmai tanácsra, Bereczky Loránd javaslatára történt, hogy életet adhassunk ennek a napjainkban legtöbbek által ismeretlen életműnek. A későbbiekben így a körülbelül 3000 darabos festészeti anyagból megközelítőleg 2000 darab került beleltározásra. Megjegyzésképpen hozzáfűzöm, hogy a válogatás a kerámia anyagot és a törzsi gyűjteményt, azok kisebb darabszáma miatt, természetesen nem érintette.
2006-ban, muzeális intézménnyé válásunk után, az év végéig a hagyaték kerámia illetve szobrászati anyagát leltároztam be, és 2007-ben kezdtem el a festészeti anyag szakmai számbavételét, melyet a 2008-as év végére fejeztem be.[1]
Jelenleg a grafikai anyag leltározása folyik. Hasonlóan nagy példányszámmal van dolgunk. Jankay alkotott egyedi és sokszorosított grafikai munkákat, rengeteg vázlatot és tanulmányt készített. Mivel a korabeli sajtó és kritika inkább grafikusként dicsérte, tagja volt és részt vett jelentős csoportosulásokban, eseményekben, így kifejezetten kvalitásos munkák megismerése előtt állunk.[2]
A hagyaték feldolgozásának hálás eleme, hogy mivel Jankay Tibor tudatosan készült az adományozásra, így évtizedekkel korábban már elkezdte visszamenőlegesen is szignózni munkáit, feltüntette, hogy egy vázlatot mikor festett meg, hangfelvétel őrzi hitvallását, melyet természetesen leírva szintén dokumentált és további, a későbbi kutatómunkát segítő rendszerezéseket eszközölt. Ám problémákkal is meg kell hogy küzdjünk. Festőnk termékenysége folytán a többezres példányszámmal, azzal, hogy semmit nem tekintett zsengének, vagy más megközelítésben, minden munkáját féltve őrzött, úgy, hogy rettentő nagy munkakedv és erőnlét párosult mindehhez. Második nagy problémánk pedig, hogy az Amerikából történt hazaszállítás során a rakományt víz érte, és így egyes festmények az évek során penészesek lettek. Ezeknek tisztítása, kezelése még várat magára. Jankay Tibor ismeretlenségének problematikáját nem a gondok közé sorolnám, mert az inkább feladatunk, sem mint megoldandó rossz dolog.
A tárolás lehetőségeire, körülményeire nem panaszkodhatunk, a hőmérsékletre, fényre, páratartalomra annál inkább, de ezek orvoslása már folyamatban van.
Folytassuk az előadást a Jankay Tibor művészeti hagyatékából nyílt állandó kiállításainkat bemutató felsorolással, melyből az első 2003-ban nyílt meg Békéscsabán. Ismétlődő cserét betervezve, 2005-ben frissült az anyag. Akkor még Bellák Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa gondozta az anyagot. Az akkori koncepció, vagyis az első, illetve az első kettő állandó kiállítás vezérgondolata az volt - teljes joggal -, hogy az életműből, egyéb apropó nélkül, kiemel műveket, Jankay művészetének minden korszakát bemutatva. Bellák mindkét tárlatra, alapgondolatát őrizve, lényegi változtatások nélkül válogatott az alkotásokból, így a 2005-ös változat megőrizte az első szelektálás eszméjét. Első észrevételem, hogy ezek a kiállítások nagyobb darabszámú anyagot mutattak be, második pedig, hogy az első kiállításnál nem volt tiszta a kronológia. Jankay visszatérő motívumai, változó stílusai okán egyes munkák nem a „kortársai mellett" szerepeltek, hanem a stíluskritikailag megítélt helyen.
A 2007-es csere alkalmával (anyagi okokkal magyarázva) a Jankay által bekeretezett munkákból válogattam. Ez a gondolat leszűkítette a szóba jöhető festmények számát, ám cserébe sokkal egységesebb képet mutatott a kiállítás. Hisz a korábbi két tárlat körülbelül hetven év munkásságát kellett hogy bemutassa, míg most csak egy életszakasz került a falakra, mert jellemzően az 1960-as évek munkáitól az 1980-as évek elejének műveit találtam keretben. A kerámiák többsége szintén ebben az időszakban készült, ez tovább erősítette az anyag kohézióját.
A 2009 márciusban megnyitott negyedik állandó kiállítás ötletét a hagyatékkal való mélyebb megismerkedés és egy, Jankay könyvtárában talált kötet adta.[3] Ez az anyag szintén az egész életművön átvezetve mutatja be a művészt és művészetét, de tematikusan, kiemelve egy ábrázolási témát. A legfrissebb tárlaton Jankay Nap-ábrázolásainak változatait ismerheti meg a látogató. Míg a korai munkákban egy realista (fényt adó), kissé szimbolikus (reményt ígérő) képe, a későbbi alkotásokon leginkább elvont, absztrakt, spirituális formában megjelenített Napot látunk. Előszeretettel ábrázolja együttesen a Napot a Holddal, klasszikus, a művészettörténetben ismert ikonográfiai elemként, nem csak egymás mellé festve, hanem egymásba is olvasztva a két formát. Válogatásomban az egységességre és ugyanakkor az ábrázolások sokszínűségére törekedtem, bemutatva minél több ábrázolási variációt a Napra vonatkozóan. Ezt az életmű egészén végig tudtam vezetni. Kerámiaművészetéből is ilyen munkákat emeltem ki: Nap-ábrázolásokat, illetve körformába komponált műveket.
Az állandó kiállításunk szerves része, a Jankay Tibor etnológiai gyűjteményéből válogatott anyag, mely a megnyitás óta, 2003-tól nagyobb változtatásra nem került, csak átrendezésre. Korábban egy sarokban elkülönítve, 2007-óta, ahogy a gyűjtőjét is inspirálta, a munkák között elhelyezve, „pilléres" formában mutatjuk be.
És végezetül pár szó egy általunk gondozott adományról, melyet a Jankay hagyatékát átadó Kolozsváry Pál (Békéscsaba, 1921 - Los Angeles, 1995) és családja révén kaptunk meg. A család elégedetten szemlélte, hogy a város milyen gondossággal foglalkozik a hagyatékkal, ezért ők is, mint innen elszármazottak, egy adományt adtak a városnak, azzal a céllal, hogy intézményünkben egy külön kiállító térben ők is szerepelhessenek. Az adomány a család nyolc művészének munkáiból áll össze.[4] Ez az anyag a harmadik állandó tárlatunk. Jelenleg helyhiány miatt mindegyik művészt csak néhány munkája révén tudjuk szerepeltetni, de bízunk benne, hogy mindannyiunk megelégedésére alakul majd az ügy és büszkén mondhatjuk, hogy olyan nagy nevek, mint Sigismond Kolos-vary (azaz Kolozsváry Zsigmond), Tevan Margit vagy Engel Tevan István is Békéscsabán, a Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galériában leltek otthonra.
[1] A Bárka folyóirat 2007/4. számában a Jankay Tibor művészete I. - Kerámiái, szobrászata című írásomban és a 2008/5. számban Jankay Tibor művészete II. - Az életmű festészeti egysége című tanulmányban ismertettem a csoportok leltározása utáni összegzéseimet.
[2] A konferencia ideje alatt, a jubileumi év okán kortárs termünkben Jankay Tibor 1920-30-as évekbeli munkáiból rendeztünk nagysikerű kiállítást.
[3] Walter Herdeg (szerk.): The Sun in art. Zürich, 1964 (3. kiadás)
[4] A nyolc művész: Kolozsváry Sándor, Kolozsváry Zsigmond, Kolozsváry András, Kolozsváry Pál, Kolozsváry György, Kolozsváry-Stupler Éva, Tevan Margit és Engel Tevan István
Megjelent a Bárka 2009/5. számában
