Helyszíni tudósítások

 

__rmos_L__r__nd___s_Heged__s_Jarcell.jpg
Ármos Lóránd és Hegedűs János Marcell

 

Vöröskéry Dóra

 

Vershangok

Két órányi idilli nyugalom; rendhagyó felolvasóest Budapest szívében

 

Ármos Lóránd verseivel, Hegedűs János Marcell pedig gitárjátékával repítette egy olykor komor, mégis furcsán derűs világba mindazokat, akik november 16-án az Arnoldo Kávézóba látogattak.

A helyszín adta az alaphangot: a galériaként is funkcionáló kávézót pasztellszínek és a névadó, Gross Arnold Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus, festőművész munkái borítják. A kicsiny helyiség este hétkor megtelt emberekkel, teaillattal, verslábakkal és pengő gitárhangokkal.

Az előadás különlegességét már a Főpróba cím is sugallta. Lóránd és Marcell egy nyári táborban találkoztak. Egyik este egy elemlámpás show-t rögtönöztek ugyanígy: versekkel, gitárkísérettel. Az előadás sikeres volt, a folytatásra mégis három hónapot kellett várni, amely idő alatt nem beszéltek, erre az estre is puszta tervekkel, ötletekkel, ám felkészületlenül érkeztek. Az esemény jelszava a spontaneitás volt.

A felolvasás in medias res indult: nem volt felesleges szócséplés, egyszerűen belecsaptak az előadásba. Az estnek koordinátora sem volt, a két előadó a közönség bevonásával, magában vezette. Ármos Lóránd kronologikus sorrendben, előbb korábbi köteteiből (Rózsahús, 2005, Apám a Holdig, 2010) szemezgetett műveket, de terítékre kerültek a Bárka, a Helikon és a Székelyföld irodalmi folyóiratokban megjelent írásai is.

 

Ter__t__k.jpg
Teríték

 

Meglepő volt látni, hogy a gyakorlás hiányának ellenére az összhang tökéletes volt a két előadó között, lábuk gyakran egyszerre ütötte a ritmust, ha valamelyikük pedig kilengett volna, a másik néhány jelentőségteljes pillantással helyreigazította. Marcellnek többször is költőtársára kellett szólnia, hogy lassítson, szerinte ugyanis túl tömény és értékes a versek mondandója ahhoz, hogy elsiessék. Ahogy telt az este, különleges szólamok is előkerültek, skandináv kottákból is játszott nekünk Marcell, aki igazi profiként kísérte a költőt, a komorabb versekhez való alkalmazkodás sem jelentett gondot neki. El is árulták, hogy már a táborban kiderült, hogy mindketten kedvelik a borúsabb műveket, mind zenében, mind az irodalomban.

A program teljesen interaktív volt, bárki bármikor közbekérdezhetett, megjegyzést tehetett, éppen ezért néha könnyed beszélgetésbe csapott át a felolvasás. Az egyik ilyen alkalommal Lóránd, aki Nagykárolyban született, elárulta, hogy gyakran kérdezik erdélyi voltáról. Elmondása szerint az erdélyi költő már szinte fogalommá vált. A véleményét pedig, úgy érezte, Végh Balázs Béla a Sugárút folyóirat 2015. évi első számában megjelent szavai tökéletesen kifejezik: „Szatmár túl van minden Európa számára fontos közigazgatási-szellemi központon... A szatmári régió... nem nyugodott bele abba, hogy szellemi perifériának tekintsék, távoli provinciának. A fizikából tudjuk, hogy a középpont irányába centripetális, a periféria irányába pedig centrifugális erők hatnak. Ez utóbbi pedig taszító erővel, kezdő sebességgel dobja ki régiónkból a tehetségeket. Átmeneti szellemi létforma tehát Szatmár, mint maga az egész Partium...”

 

m__g_k__p.jpgKávéházi belső

 

Marcellék nem fukarkodtak a reflektorfénnyel, felkérték az esten megjelent Noszlopi Botondot, hogy olvasson fel ő is egy verset új kötetéből, a Leállósávból. Lóránd szerint Botond verseiben van valami megfoghatatlan líraiság, a régi sanzonokat juttatja eszébe. Szót kapott még a galéria háziasszonya, Miklusicsák Aliz is, aki megosztotta velünk két kedvenc versét Lóránd munkái közül, és mindezek mellett a lehető leghalkabban habosította a tejet a kávékülönlegességekhez, amiért külön köszönet illeti őt.

Az esemény másik szenzációja – magán az előadáson kívül – Lóránd friss kötetének bemutatása volt. A nemrég megjelent, A kilternani ősz című válogatás a költő írországi tartózkodása alatt született verseit tartalmazza. Lóránd öt évvel ezelőtt úgy gondolta, végleg letette a pennát, egy éve azonban egy Dublinban látott előadástól, melyet egy csíkszeredai és egy budapesti színész tartott, ismét kedvet kapott az alkotáshoz. A kötetbe így sok írországi élmény is bekerült. A válogatott versekben a könnyedség keveredik a mély mondandóval, helyet kaptak komoly, melankolikus és játékos művek is, amelyek mindegyike magán hordozza Lóránd különleges, egyre kiforrottabb stílusát.

A felolvasás végén a közönséghez került a szó, Lórándék kíváncsiak voltak a megjelentek véleményére, de megnyugodhattak, mindenki elégedett volt a rögtönzött előadással, és abban is egyetértettünk, hogy nagyobb közönség előtt is működne a dolog.

Végül Lóránd megosztotta velünk, hogy ő is ilyen estét képzelt el, arra a kérdésre pedig, hogy neki érdemes volt-e várni az új kötetre, így válaszolt: „Nem vártam rá, de megérte pihentetni a dolgokat. Újult erővel vetem bele magam a költészetbe.”

Ármos Lóránd versei a Bárkából


Főoldal

2016. november 18.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA