Vámos Miklós, Vass Virág, Réz András, Walitschek Csilla és Kőrössi P. József

Szepesi Dóra

„A siker elképesztő ökörség, a marketingesek találták ki"

Sikeres könyvek, könyvsikerek a Könyvhét LapNapon

Van-e összefüggés egy könyv szakmai sikere és az eladott példányszámok között? Erre a kérdésre keresték a választ a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Kőrössi P. József  beszélgetőpartnerei Réz András, Vámos Miklós, Vass Virág írók és Walitschek Csilla, a Libri Kft. ügyvezető igazgatója voltak - mindegyikükkel interjú olvasható az aktuális lapszámban. Ezekből úgy tűnik, mindegyikük inkább a példányszámot vagy az olvasóktól remélt és kapott sikert érti siker alatt, és nem a szakmait.

Vámos Miklós szerint Wiener-Neustadttól balra egyértelmű a siker szó, nálunk legalább kétértelmű. Külföldön a jó író természetesen a piacon is sikeres. Gabriel García Márquez és Mario Vargas Llosa például messze a legkurrensebb szerző, egyébként Nobel-díjasok. Magyarországon kétféle író van: aki szépirodalmat ír és a sikerszerző. Számára siker egyértelműen az olvasói visszajelzés. Már ha csak tíz olvasó megírja, mennyire tetszett a könyve, ő erre gerjed. A magyar kritikus, úgy véli, nem sokkal képzettebb, mint az olvasó, Magyarországon irodalomkritika nem alakult ki. Létezik hecckritika, meg olyan kritika, amit egymásnak egymásról írnak írók, de olyan, amiből megtudhatod, érdemes-e elolvasnod egy könyvet, s ha igen, miért, az valahogy még nincs. Kosztolányi is csak tapintatosan jegyzi meg, hogy a kritikának semmi köze nincs az elbírált műhöz, ez egy önálló műfaj. Hozzátette azt is, jó lenne, ha minden nap más írná a kritikát, nem mindig az, aki már unja a könyveket. Arany János mondását is idézte: van „kenyér író", aki a megélhetésért ír. Szerinte az a siker, ha valaki „kenyér író" lehet a szónak a pozitív értelmében, ha a jókedvéből írt könyvek megteremtik a kenyerét. Nobel-díj, Kossuth-díj - a siker sajátságos válfajai, különösen a mellette lévő összeggel, de sajnos a díjakat csak az tartja számon, aki kapja, 5-10 percig okozzák azt az örömöt, amit a nagy olvasói siker sokáig. García Márquez nem izgatta magát, 6 millió példányban adták ki a Száz év magányt, mi kell még? Vámos szerint a Nobel-díjak politikai döntések: együgyű emberek kapják - szóvicc: akinek van egy ügye -, akinek van egy könyve, az nem biztos. Helyes is: kapjanak a nők, a kisebbségiek... de ez hol szakma? A szakma az lenne, ha összegyűlne száz prózaíró világszerte és megszavaznák, hogy ebben az évben melyik prózaíró dobott egy nagyot.

Vass Virág szerint nyilván fontosak a példányszámok, de hogy a sikertudatot mi adja, az nagyon szubjektív. Személyes története számokban kimutatható. Könyvszerzőként ő még a tanulási folyamat kellős közepén tart, de aki ír, mondta, annak perverziója, hogy mondatai célt érjenek. Itt örömmel utalt a teremben ülő facebook-drukkeire. Réz András interjújából idézett mondatát, hogy a siker elképesztő ökörség, a marketingesek találták ki, azzal toldotta meg: azért találták ki, hogy utána eladhassanak drága kurzusokat „hogyan legyünk sikeresek" címmel. „Mozibubus" lévén egyesült államok-beli példát is hozott, ott egyetlen igazi sikermérce a bevétel, a nézőszámot nem szokták közzé tenni. Egy másik sikermérce, hogy az eladott példányszám után mennyi pénzt fogsz kapni, azaz, hogyan szerződtél a kiadóval. Walitschek Csilla elmondta, kötelességüknek tartják a Librinél, hogy az eladott példányszám, illetve a forgalom szemszögéből orientálódjanak. Ám miután szívvel végzik munkájukat, elhivatottak a kultúra, az irodalom iránt, azt gondolják, nyitott szemmel kell járni és lehetőséget kell adni a kezdőnek is. Példaként Daróczi Dani költőt, a felfedezettjüket említette. Két-három könyv után könnyű sikeresnek lenni, bevezetett szerzőt szinte nem is kell marketingelni. A kereskedőtől azt várják, helyezze el megfelelően a könyveket, adjon el minél többet és utána fizesse ki a kiadót, nekik alapvetően ez a feladatuk. A kritika vagy szájhagyomány hatását nem tudják követni az eladott példányszámon, de az egyértelműen látványos, ha egy kiadó ápol egy címet. Ha kiadóval közösen építenek fel szerzőt, nem a kiadón van a hangsúly, hiszen a vásárlói logika szerint nem kiadót, hanem szerzőt, tematikát, történetet keres a vevő. Tavaly kipróbálták és bejött, milyen, ha kiadó, szerző, kereskedő összefogással próbál nagyot durrantani. Erre próbálja a kiadókat is rávenni, hogy vagy brand-et keressenek, vagy olyan szerzőt, akit jól lehet mozgatni, aki hajlandó tenni a népszerűségért.

A kritika hatása nulla - osztotta meg könyvkiadói tapasztalatát Vámos Miklós. Jó kritika után se fogy jobban egy könyv, és rossz kritika után sem, azért sem veszik többen, hogy megtudják, miért olyan botrányos. Ezzel szemben követendő példaként hozza a német Die Literaturen című újságot. Meséli, hogy kiadójánál jódliztak örömükben, ha abba bekerült a könyve. Itthon a saját könyveivel arra a következtetésre jutott, hogy fölösleges a reklám, mert ha egy könyv megtetszik az olvasóknak, akkor valahogy elterjed. Minek van hatása? Bemegy az olvasó a könyvesboltba és látja, hogy „Solem Alehem A drága tajga" című könyve ott áll piramisba rakva, a szerző fényképe „gúlán", és minden századik olvasó kap egy tajgamókust... Ha ott lóg egy marha nagy plakát: „Új ezoterikus szerzőnk ezúttal megtanítja önt, hogyan éljen", netán az eladó mondja, ne azt, ezt vegye meg. Végül is, a kiadó nem tud tenni a szerzőért, a szerző tud tenni a kiadóért - ha olyat ír, amit el lehet adni. A könyvek gerillaharcosok. Egy szerző ismertségét fel lehet építeni, a szeretettségét nem - mondja Vámos, aki második éve van az Európánál és nem tesz semmit a könyveiért, nem agyal. Az egyetlen, amit megtesz: ha vidékre hívják, elmegy. A honorárium mellékes, legyenek legalább kétszázan, legyen színpad, mikrofon, ő elmegy. Nem talál már ki semmit, még sincs változás. Tenni tud, amennyit tud egy terjesztő, tud a kiadó és tudnak érted tenni az olvasóid, hogyha hűséges vagy hozzájuk. Meséli, hogy amikor televíziós műsoraival nagyon ismertté vált, többen vették a könyveit, csakhogy a televíziós ismertség nagyon hamar korrodálódik. Egy könyvet még megvesznek azért, mert te vagy, de többet nem. A meglévő táborát, amelyikkel tökéletesen elégedett, szeretné megtartani. Próbál olyan könyveket írni, ami neki tetszik és titkon imádkozik hogy találkozzon az olvasók igényeivel. Az íróknak szerinte egy feladatuk van, megpróbálni olyan könyveket írni, amelyekben hisznek. Vass Virág elmesélte, hogy ő egy kicsit állatorvosi ló ebből a szempontból, mert van mögötte marketing. Újságíróként, nem teljesen ismeretlen névvel jön a piacra, és a könyvei mögött nagyon komoly kiadói, marketinges, terjesztői, értékesítői munka áll. De van egy kreatív, építkezős oldala is, hiszen figyelembe veszik, milyen témához van vonzódása.

A népszerűsítés egyéb módozatairól esett még szó. Mi a hatásosabb, író óriásplakáton a Szentendrei úton, a metróban vagy a könyvespolci élet meghosszabbítása, a mosópor magasságban kirakott újdonságok és a sorozatok vonzó ereje. Az írók szerint a könyves újságokban a jól időzített interjúk jót tesznek könyvnek, szerzőnek, és az olvasóval való személyes találkozásokra is egyre nagyobb az igény. A kereskedő szerint pedig a rajongótábor és a szerző kapcsolata a célzott reklámokkal erősíthető leginkább. Neki úgymond a kihelyezés a kötelező kűrje, ezzel egy kicsit ebben a médiazajban ugyanúgy médiává is válik, hiszen amikor belép egy vevő a boltba, éreznie kell a hangsúlyokat, a kereskedőnek ilyen szerepe is van, rámutat a lényegre. Réz András szerint, aki reklámszakember is, a kampányokon sokszor kiakadnak, a kánon kikéri magának, mert a könyv szent dolog. Miután Magyarországon a szakmában még mindig él az a feltevés, hogy ami eladható, az szar, ami nem adható el, az zseniális. Ez a rögeszme a honi irodalomkritikát mélyen átjárja, de rangos filmrendezők is szoktak hasonlóan nyilatkozni, mondja. A reklám, félreértés ne essék, nem a minőségről szól, de honnan fogod megtudni, ha van egy új szerző a piacon, vagy ha a szerző már jó márka, más dolgom nincs, de annyi feltétlenül, hogy felhívjam rá a figyelmet: ugye tudod, hogy van egy új kötete? Attól, hogy valaki a belletrisztika, a lektűr, a vámpír- vagy a női regény műfajában működik, ugyanúgy meg kell jelölni, mire számíthat az olvasó. Vass Virág kötetéről tudnia kell, hogy itt nem szenvedelmes vámpírok lesznek és valószínűleg nem szakácskönyv. Kell valami kapaszkodó. Ma már a fülszöveg se húz ki igazán a csávából, kétségbeesetten küzdenek azért, hogy rövid formában nagyon dörgős legyen. E tekintetben a világháló például nem igazi tájékozódás, ott akkor keres rá az ember egy könyvre, ha tudja, létezik, megjelent. Kőrössi P. József kiadói tapasztalatát mondta el, van néhány folyóirat, az egyik a Nők Lapja, a másik a 168 óra, amelyekben ha megjelenik egy bélyegnyi könyvhír, sajnos teljesen mindegy, hogy szépirodalomról vagy lektűrről van szó, másnap csöng a telefon a kiadónál. Keresik. Hogy a szerző mit tud tenni? Például jó, ha a kapcsolatait mozgósítja.

Az is érdekes, hogy nyugaton mintha meg lennének tanítva az írók, hogy egy könyvbemutatón hogyan kell saját magukat eladni. Vámos hozzátette, elég sok országban megjelent már könyve. Ott az történik, hogy kap az ügynöktől egy vastag borítékot, hosszú, bonyolult kérdőívvel, ebben például azt kérdezik, hogy jártál-e abban az országban, ahol ez a könyv megjelenik? Kit ismersz? Ismersz-e írót? Szakmabelit? Mit gondolsz, milyen közönségnek szól ez a könyv - és be kell ikszelni. Ha ismersz valakit, akár csak találkoztál vele valamikor, akkor azt az embert megkeresik, hogy volna-e kedve olvasni egy fejezetet a könyvből, netán az egészet? Lenne-e kedve írni róla? Ha tetszik neki, ír. Lehet, hogy némely szerző nem alkalmas arra, hogy műsoros esetet tartson, nem is kell, de a kiadó megkérdezhetné, kikkel van jóban, és azok kapjanak tiszteletpéldányt, ne pedig indifferens személyek. Walitschek Csilla ehhez a témához fűzte hozzá, hogy másfél oldalas formanyomtatvány kitöltésével arra kérik a kiadót, néhány olyan információt osszon meg velük, ami rendkívül fontos a szakmai munkához. A címen, a szerzőn, a háttér információkon kívül olyan kérdéseket tesznek fel, hogy milyen üzleti, milyen kommunikációs célja van ezzel a címmel a kiadónak, milyen marketing büdzsét szeretne rákölteni máshol, hogy például ne ugyanott költsenek ugyanarra. Mi az, amit a többi kereskedőnél szeretne aktivitásban kifejteni, hogy ne oltsa ki egymást a kettő - tehát alapkérdések és vért izzadnak, hogy ezeket az információkat megkapják. Vonakodnak megosztani velük az információkat, pedig ez a típusú közös gondolkodás tudja sikerre vinni mindhármukat.

Az est végén a sikertudatot Vass Virág így fogalmazta meg: a legnagyobb luxus, hogy olyan munkám van, amit szenvedéllyel űzhetek és ezért engem megfizetnek. Megegyeztek abban is, hogy nem csak az úgynevezett elit irodalom számít, hanem például Rejtő Jenő és a hozzá hasonlóan halhatatlan szerzők, akik populáris műveket hoztak létre, mint például Shakespeare, akinek fogalma nem volt arról, hogy magas irodalmat csinált volna, ő darabokat adott elő, végtelenül egyszerű közönségnek. Nem csak az a halhatatlanság, hogy a felkentek tehetségét előbb utóbb felismerik, hanem az is, hogy amikor élt, szerették, olvasták, továbbadták a következő generációnak. Végszóként Vámos Miklós osztotta meg a közönséggel a tapasztalatait: ha egyik kolléga ír egy jó regényt, akkor az a másiknak nagyon jó, mert lesz néhány olvasó, aki elolvasna még egy kortárs szerzőt, és hátha ő lesz az. Ugyanígy ha ő sikeres, akkor a magyar szerzők glóriája kicsit fényesebb. Tehát az írók nem egymás kenyerét eszik, hanem egymás kenyerét sütik.