Olvasónapló

 

 

 

kissottamsikorszg

 

 

 

Kiss László


Út, haza



Kiss Ottó legújabb regénye, A másik ország, amely olyannyira friss, hogy még kézbe se tudtam venni, számítógépen olvastam el, rendesen felzaklatott. Két okból is.

Felzaklatott, mert az a letűnt, vagy inkább folyamatosan, minden pillanatában múló világ, amely a narrátor egy megjegyzése szerint „menthetetlenül elveszett", és amely persze máshonnan nézve szüntelenül épül, tulajdon sorsával is kérlelhetetlenül szembesíti az olvasót. Mozik Karcsi története: árvasága, az első szerelem brutális kudarca, majd, ha nem is brutálisan, a többié, aztán a szülői, később a nagyszülői ház szükségszerű elhagyása, végül a fiatal felnőtté cseperedett fiú váratlan hazatérése, s a mindeközben megélt veszteségek - és persze „nyereségek" - a Kiss Ottó előző regényeiből ismerős karaktereké. Ahogy a Szövetek ugyancsak egyes szám első személyben megszólaló elbeszélőjének, a Javrik könyve címbéli hősének története is lehetne. A másik ország fontos, a vázolt történéseket értelmezőn illusztráló vonása a fiatal éveire visszatekintő Mozik Karcsi szomorú, csöndes, egyben nagyon nyugodt hangja: a rezignált tónus a nevelődési regény felütésétől megvan, és az utolsó mondatig következetesen használja a mesélő. Érdekes hogy ez az atmoszféra és ez a hangnem nem nagyon tűri el a Kiss Ottó verseiben és prózai írásaiban gyakorta megfigyelhető groteszk humort, úgy érzem, a közbeiktatott „köztes-európai", hrabalos pillanatok A másik ország végtelenül szomorú világában nem igazán találják a helyüket.

A hangsúlyok máshol vannak. Például a történelmi háttér megrajzolásánál. A regényidő húsz évet ölel át, 1971-től 1991-ig tart, a főszereplő huszonhatodik évéig. A másik ország vállaltan a rendszerváltás regénye is, ismerős arcélekkel és politikai pillanatokkal, a történelmi díszletek fölvázolása azonban néhol kicsit didaktikus, tankönyvek stílusára emlékeztet, ami nem mindig használ a hétköznapokban megélt történelem ábrázolásának. Vagy az anya-kép fontosságánál - Mozik Karcsi édesanyja elvesztése óta vágyja a gondoskodást, a szülői törődést, szexuális beavatását a beszédes nevű Velkovics Annának köszönheti. Vagy az apa-kép alakításánál, s mindezekkel a címben megjelenő kulcsmotívumoknál. Mert hol is létezik ez a bizonyos másik ország, ha nem a szívben vagy a lélekben. Hol, ha nem a Magyar Népköztársaság nem csupán valóságos határain kívül. És hol, ha nem odafönt, ahol a híres Mikszáth-novella szerint általában „másképp tudódik ki az igazság."

És felzaklatott A másik ország, mert olyan zárással rukkol elő, amely egyfelől meglepő, és ügyesen összefogja az eseményeket, a széttartó, mégis egy irányba haladó sorsokat és életpályákat, másfelől azonban az utolsó lapokon olyan feszültséget is teremt, amelynek megnyugtató feloldása, talán ugyanúgy megnyugtató módon, elmarad. Egy titokkal, helyesebben mondva, a titok megfejtésével kecsegtet, de. (De ha ezt a mondatot befejezném, akkor az olvasónaplóm csupán olvasónapló maradna, és nem az, aminek valójában szánom: ajánlás könyvbemutató elé, felhívás kalandra.)

A másik ország Kiss Ottó harmadik regénye. Olvasmányos stílus, szép mondatok, kiegyensúlyozott történet. És felzaklat, és nyugtalanít, és elkeserít, majd kevés híján ellenkezőleg: éppen csak szomorúvá tesz. Szelíd és bölcs regény.




Kiss Ottó: A másik ország. Palatinus Kiadó, Budapest, 2011


 


 

2010. április 17.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
A Parancsolatok BékéscsabánÚjabb hat monográfiát jelentetett meg az MMATompa Andrea és Bödőcs Tibor nyerte az idei Libri irodalmi díjakat 1% a Körös Irodalmi Társaságnak
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Kiss Georgina verseiOravecz Péter verseiNagy Dániel versei Nagy Zsuka versei
Prózák
Haász János: ÜzenetLőrincz György: Bécs fölött a Hargitát…„Legszebb munkámat mérgezik meg”Darvasi László: Akik áttáncolják a háborút
Kritikák
Versküllők és verssávok héthatáránHizlaló pöttyösGrecsó Krisztián: Téli naplóNem lehet megúszni!
Esszék, tanulmányok
Újraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásai
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA