Péter Erika

Egykor

Egykor sejtjeinkben

dallam áradt,

előbb Chopin-futam,

azután elértük

Wagner csúcsait

néha suttognak még

akkordok bennem

feljajdulnak

mint rozsdás ágyrugók.

Aszály

Panel izzik

vakít az ég

szobám száraz

tófenék

lombtalan

szomjas fa alatt

sárga fű közt

izzó por szalad

árnyék sincs

csak száraz ág

s életfogytig

szomjúság

Ébredező

Frissen vasalt ingben pihennek a kertek,

nem tapossa senki a márványló havat,

ilyenkor illata s íze van a csendnek,

s már bimbók furakodnak jégsátrak alatt.

Dértövises bokron varjúcsapat károg,

s fölszisszen a szilfa, mint álmos szerető,

hajnal-magzatburkában lüktet a város:

születni készül egy óriás csecsemő.

Megjelent a Bárka 2014/1-es számában.

Főoldal