Versek

 PéterErika közepes

 

Péter Erika

 

 

Egykor

 

Egykor sejtjeinkben

dallam áradt,

előbb Chopin-futam,

azután elértük

Wagner csúcsait

 

néha suttognak még

akkordok bennem

 

feljajdulnak

mint rozsdás ágyrugók.

 

 

Aszály

 

Panel izzik

vakít az ég

szobám száraz

tófenék

 

lombtalan

szomjas fa alatt

sárga fű közt

izzó por szalad

 

árnyék sincs

csak száraz ág

s életfogytig

szomjúság

 

 

Ébredező

 

Frissen vasalt ingben pihennek a kertek,

nem tapossa senki a márványló havat,

ilyenkor illata s íze van a csendnek,

s már bimbók furakodnak jégsátrak alatt.

 

Dértövises bokron varjúcsapat károg,

s fölszisszen a szilfa, mint álmos szerető,

hajnal-magzatburkában lüktet a város:

születni készül egy óriás csecsemő.

 

Megjelent a Bárka 2014/1-es számában.

 


 

Főoldal

 

2014. február 24.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Orcsik Roland verseiZalán Tibor: Utazás KínábólJenei Gyula: TávlatBék Timur: Entrópia
Prózák
Háy János : Az új nőDarvasi László: Az idő szagaPatak Márta: Mindig péntekGéczi János: Utalólapok
Kritikák
Egyetemi görbetükör - a Mágneshegyről Hümmögni a végén - Bocsáss meg, GinsbergAz elidegenedés manifesztációiFülszöveg, két szólamra
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA