Versek
Péter Erika
Egykor
Egykor sejtjeinkben dallam áradt, előbb Chopin-futam, azután elértük Wagner csúcsait
néha suttognak még akkordok bennem
feljajdulnak mint rozsdás ágyrugók.
Aszály
Panel izzik vakít az ég szobám száraz tófenék
lombtalan szomjas fa alatt sárga fű közt izzó por szalad
árnyék sincs csak száraz ág s életfogytig szomjúság
Ébredező
Frissen vasalt ingben pihennek a kertek, nem tapossa senki a márványló havat, ilyenkor illata s íze van a csendnek, s már bimbók furakodnak jégsátrak alatt.
Dértövises bokron varjúcsapat károg, s fölszisszen a szilfa, mint álmos szerető, hajnal-magzatburkában lüktet a város: születni készül egy óriás csecsemő.
Megjelent a Bárka 2014/1-es számában.
2014. február 24. |
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.