Versek

„lakhat-e a szívben akkora jóság a dobogások meredekéhez / igazítja a csillagok átlóját így kerül az ember közel az éghez” - Murányi Zita versei a Bárkából.

„a testből ki-kifut az élet / végtelen a tenger / fárasztó az út / sem így sem úgy / nem érné el még egyszer / a partot” - Bodnár Gyula versei a Bárkából.

„évtizedek / nehezéke / már / :  és / mindennapos / süketcsend” - Bíró József versei a Bárkából. 

„milyen szép is lenne / folyamatosan érkeznél / színről színre / és ha elmennél / mire eltűnnél / már kezdődhetne is elölről az egész” - Tóbiás Krisztián verse a Bárkából: Milyen szép is lenne…

„A romlás bölcsőjébe visszavágynak / a magok, hogy felidézzék az egyszer- / volt nagy találkozást, s rejtett tartalékaikból, / áttörve az árnyékok kapuján, újra felfussanak / fán s kövön” - Csontos...

„Még szuszognak, / ki sem nyílt szemük, de már dobog / rajtuk a fekete göröngy, zsarnok ő, / ki nem hagy temetetlen. Tűröd? / Lázadj önfeledten.” Pataki Tamás négy verse a Bárka idei harmadik...

„mit tegyek ha egyszer minden elmúlt / és a helyén nem maradt semmi sem / ha egyszer nem mondhatom már / rájuk meg magamra azt hogy »mi« / mert túl távol kerültünk egymástól” - Antal Balázs versei...

„Voltam új költő, kritikusom / zavaros kezdőnek nevezett, / volt jótevőm és haragosom, / de egyikből se volt rengeteg” - Győri László versei a Bárkából. 

„Mintha a távoli / vonatfüttybe, ami a másikat most messzire viszi, már csak ebbe az / érzésbe, melegségbe kellene megkapaszkodnia neki.” Fekete Vince verse a Bárkából.

„a dizőz partnere a kivénhedt / bulihiénával tárgyal, az égbolt / pedig ónszín horpadásként / tartja távolságát, hogy mást / ne mondjak.” Gál Ferenc versei a Bárkából.