Szita Szilvia
Átvilágítják
Reptéri ellenőrzés. Nem látja a gép az egy-
centis csomóba gyűrt, veszélyes adatot.
A szövetminta is átmegy a vizsgálaton.
A cél Franciaország: a te országod,
az én akaratom. A repülőgépeket sorra
felnyitják, halak fehér hasából pakolják ki
így a belsőségeket. Egy kávéra még van idő.
Egy kávéra meg egy telefonra, ami már
az érkezésről szól. Az ablakon túl sima,
pengeszerű szárny, a fedélzeten oxigén-
maszk, mentőmellény, vészhelyzetben
az ablakon a kart befelé kell húzni.
Ha most lezuhannánk, megoldódna minden.
A toulouse-i reptéren újra ellenőriznek,
a lengőajtón túl apósom áll. Nem szúrom
ki a várakozók közül: magamat ismerem
fel minden emberben. Slusszkulcs fordul,
sorompó csapódik, autópályán visszük
a családnak a hírt.
Virágvasárnap sétál
Nincs már tétje a céltalanságnak.
Lépteim beleragadhatnak az agyagos
földbe, de lehetnek akár súlytalanok is.
Helyettesítésemet megoldották,
kedvenc regényeim újraolvashatom.
Az út testén hosszú varratok,
haladok előre, mint egy jóslat.
A táj előttem emelkedik-süllyed,
a szembejövők barkát hoznak.
Málnabokor hajlik át a kőkorláton.
Egybegyűlnek
A váróteremben, megszámoltam,
tizenketten voltunk éppen.
Az űr körül megtelt minden szék.
Lefolyt a kávé, az automata ki-
öklendezte az aprót, nem mertem
a nőre nézni. Azt hittem, vele vagyok
könyörületes, holott magamat
féltettem. Így is láttam, hogy mikor
felegyenesedik, igazít műhaján.
Nekem vajon mit dob a gép? Rólam is
tudja majd a titkot, aki rám néz, és
elfordul tőlem.
Vizsgálják
Férfi eddig még nem nézett
rám így. Nem közelített
ilyen mozdulattal. Az orvost
köpenye fosztja meg nemétől,
engem a kötelező meztelenség.
Félrefordul, talán eszébe jut,
milyen lenne, ha egy bárban
találkoznánk. Ruhában
még rejtélyes is lennék.
Nincs flört, leszólítás,
és nem kérdem meg,
persze, mire gondol.
Most nem tudnám
elviselni a tévedést.
Megjelent a Bárka 2017/4-es számában.
