Versek
Versek
„A föld minden hajnalban / úgy fogad be, mint kölykeit szájában / hordó vadállatot a bozóttűz füstje.” Csobánka Zsuzsa verse a legújabb Bárkából.
„Légnyomás, hó és szirti sasok: / egyre feleslegesebb // tökéletesnek érezni a nap / ragyogtató hullámveréseit.” Egressy Zoltán versei.
„Jó tőlem nincs elég terem / Saját magam megrészegít / Mit kezdjek akkor már velem / Ha az árulás se segít” - Grecsó Krisztián verse a Bárkából.
„Szemem elhomályosult, egész életemben ide jártam, / már sehol máshol nem voltam. Elnéztem a tested, / kezed helyén száraz ág, nem nyitottam ki az utolsó szobát.” Nagy Magdolna versei a Bárkából.
„akkor megállapíthatod magadban: / lehengerített lágyan ringatózó gumimatracáról / a hamvasság kora.” Tatár Sándor versei a Bárkából.
„A szó nem hoz vigasztalást, / keresel s keresőt találsz. / Minden ami lehetsz, valál. /
Rímhelyzetben erős H / fal áll.” Varga Imre versei.
Rímhelyzetben erős H / fal áll.” Varga Imre versei.
„Kidörzsölődünk egymáson. A sebek összeérnek, begyógyítják a másikat. Aztán újra felsértjük a felszínt. A legközelebbi behegedésnél már összeforradunk.” Juhász Róbert versei a Bárkából.
„egy kert sosem késik el. körbekerítették. tartós álom azoknak, akik szemükbe takart zöld villanásokkal úgy vélték, mindez megszelídíthető.” - Sütő Csaba András prózaversei a Bárkából.
„és csettegni és sikoltozni kezd / és vijjogni gyászolni kérni kezd / torkaszakadtan kiabálni kezd / és könyörög / az égre sír a kert” - Szabó T. Anna verse a Bárkából.
„Én, az X-generációhoz tartozó / nomád, arra tanítalak, / hogyan kell lapos kaviccsal kacsázni. / Hogyan lebegjen a kő a víz felett, / mint a lélek a teremtés előtt. / Hogyan ugráljon a víztükrön...
