A Körös Irodalmi Társaság idén is megszervezte hagyományos karácsonyi felolvasóestjét Békéscsabán, a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az alkotók a fény témájára írtak ezúttal szövegeket - ezekkel készülünk a karácsonyra a Bárkaonline-on.
Dávid Péter verse a közönség szerint a harmadik legjobb volt.
Dávid Péter
Emlékfény
Emlékszel. Ketten álltok a Hold árnyékában.
Azok az idők időről időre megtalálnak.
De mennyi fénye maradhat egy húsz
évvel ezelőtti teljes napfogyatkozásnak?
Csak zöld ledpont fekete falban,
jelzi, még működsz valahogy, még vagy,
de tarkódra vonásokat rajzol, ha elfordulsz,
zavar, felriaszt, aludni sem hagy.
Néha lépcsőházban sápadt negyvenes izzó,
esőből hazaérsz, azt hiszed kizárod.
Aztán küszöb fölött kulcslyukon
keresztül mégis csak átszivárog.
Karácsonyi gyertya, szelíd mementó,
csak ünnepbe ringató viaszillat maradt.
Azt hiszed, nyugalom végre, megszokás,
Nem látod a szőnyegre esett felizzó parazsat…
Aztán villódzó neon omló épületben,
bekapcsolva hagyott pattogó ideg.
Nem dönt, hogy legyen, vagy ne legyen,
Nem mutat folyosót, utat senkinek.
Máskor börtönreflektor fotonrobbanása.
Mellette hideg závárzat kattan.
Retinád szögesdrót hasítja, mégis magadra ismersz
a nyomodba eresztett dobermannokban.
Aztán eltűnik, szívverésed visszaáll,
a régi ritmus. Felejtettél, gondolod. Hiába…
Akkor vág szemedbe ablaktalan szobában
egy százwattos, vakító vallatólámpa.
Egyszer ketten lesztek, álltok a fényben.
Temetetlenül fekszenek az idők,
Álltok, mert így kell, hogy történjen,
sohasem felejtett emlékeitek előtt.
