Versek

 

 10._kopriva_Nikolett2.jpg

 

Kopriva Nikolett

 

Az angyalok[1]

 

Angyalok verték az ablakot, nem voltam magamnál,
a valóság kidobott a havas utcasarokra,
koponyámban éles fájdalom,
nincs keresnivalóm itt.
Ébredés előtt a Notre Dame-ban jártam,
akkor még ép volt, kézen fogva rohantunk az oszlopok között,
ordítottunk,
beleszédültünk egymás visszhangjába,
majd évekkel később, amikor már alig szóltunk egymáshoz,
megcsináltuk a Santa Maria del Fioréban ugyanezt,
mélyen meghajoltunk a másvilági szentek szobrai előtt,
kalapot emeltünk, kiabáltuk, hogy viszlát nemsoká!
és távoztunk örökre.
Volt még egy jelenet, de akkor jöttek az angyalok,
verték az üveget az ismeretlen lakás ablakán,
ahol hevertem,
a szomszéd szobában kopasz fenyő,
fejemben, szememben a fájdalom, és minden zsigerem
ellenezte, hogy az angyalok szemébe nézzek,
néhány pillanatig még lebegtek, néztek az ablakból némán,
majd elsuhantak a bazilika felé,
nyomukban szakadatlan zuhogott a hó.

 

Átnevezett utcák

 

hosszú, néma út duzzad előttem,
mindenki bezárkózott, csak a macskák
üldögélnek a kapualjakban, felkapják fejüket

fekete árnyékom láttán. mit keresek az ő idejükben?
siettem valahova. régen siettem,

mióta találkozóim színhelyeit rendszeresen
elviszi a víz. olyankor állok, mint akit átvertek,

fülemben valami hatvanas évekbeli zenével,
keresem az oszlopot a hirdetésekkel, ahol állítólag vár valaki,
de más színűek a sarki házak, más hangú kutyák vonyítanak,

elvitte az árvíz, eltűnt a ködben, le kellett meszelni, ki kellett vágni, átnevezték,
mondogatták a kerítések mögött bólogatva,

mikor cetlit szorongatva a kezemben címek, oszlopok,
kapuk, házak, fák, utcák után érdeklődtem.

az út csillogott, duzzadt.
nem kérdeztem meg az utolsó busszal érkezőket,
melyik járat az enyém.
az órám már indulásom előtt megállt.



[1] A szerző a művek megírásának idején a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond-ösztöndíjasa volt.

 

Megjelent a Bárka 2021/4-es számában.


Főoldal

2021. szeptember 09.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Egy nyomasztóan hosszú év történeteiA mérnökök háborúba mentek
Domokos Márton: Mit csinál a polcCsikós Attila: 1990
Katics ága és virága – novemberi bálok és jóslásokBabonák és libák
Márton László: Veronai lovagok harca az óriásokkalTompa Gábor verseiPoós Zoltán: Felragyogó, eszelős fény – Battonya, 1981Tóth Krisztina humoros versei
Fekete Vince: Porlik minta…Kiss László: Édes EmmaBödőcs Tibor: …ha lenne tengerünkHáy János: Szerelmes vers
Márton László: Nibelungok – Negyedik felvonásMárton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanom
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA