Színházi programok

 

 

 

 

drmar_verseny_1._csapat_copy_copy


 

 

Darvasi Ferenc blogja


1. csapat

Drámaíró: Garaczi László

rendező: Csiszár Imre

színészek: Cseke Katinka, Gerner Csaba, Kara Tünde, Nagy Erika, Szabó Lajos és Tege Antal

 

 

14. bejegyzés

Próbafotók

 

garaczi_copy_copy
Gerner Csaba és Szabó Lajos próbálják az egyik dalt a színpad lépcsőjén, a főpróba előtt

 

garaczi3
A nyitódal és benne: Cseke Katinka, Szabó Lajos,
Nagy Erika, Tege Antal, Kara Tünde és Gerner Csaba

 

garaczi4
Nagy Erika, Cseke Katinka, Tege Antal, Szabó Lajos és Kara Tünde

 

garaczi6
Gerner Csaba, mint Rákosi Mátyás-szobor

 

 

13. bejegyzés


Pánik itt nincs, bár Csiszár nagyon keményen, kritikusan instruálja a színészeket. Egy nagy „DOHÁNYOZNI TILOS!" felirat fogadja a közönséget - máris itthon vagyunk, 2012-ben, hiszen egy rendelet szerint nemcsak, hogy szórakozóhelyeken nem szabad már dohányozni, de a színpadon sem.  A színészek, mint panoptikumi figurák, éneklik az első Rákosi-dalt a lidérces alsófényben. Amit utána látunk, az több mint irónia: idiotisztikusra vett figurák agyalnak rajta - agy nélkül -, milyen ajándékot küldjenek Rákosi 60. születésnapjára. Torz beszéd, nyomorúságos grimaszok, belassultság - ilyesmikre számíthat a közönség... A színészeket is dicséret illeti: jórészt kívülről tudják már a szöveget.


12. bejegyzés

 

Azért az is megérdemelne néhány mondatot, micsoda munkára van szükség a háttérstábtól, hogy zavartalanul lemehessen a három előadás vasárnap este. Eszméletlen az a munka, amit ilyenkor el kell végezniük. Ők a drámaíró verseny talán legnagyobb hősei - akik persze akkor vizsgáztak jól, ha senki nem veszi észre a jelenlétüket. Lehet, ez az állítás így demagógnak hat, én akkor is így gondolom. Nem kis idő, mire az egyik előadás színpadi próbáiról sikerül átállni a másikéra. A Csiszár-stáb addig sem lazsál, a nézőtéren próbálják a szöveget. Közben a színpadkép is alakul: kivetítőt is használnak majd, ennyit elárulhatunk előre. Megvannak már a zenék is a dalokhoz. Szóval minden a legjobb úton halad. Egyébként pedig csodálom azt a (gondolom, valójában azért csak látszólagos) nyugalmat, ami így bemutató előtt pár órárával jellemzi a csapatot. Én a helyükben már biztos iszonyatosan pánikolnék.

 

11. bejegyzés

 

Ezen a Garaczi-mondaton nevetek már egy napja: "Az egész komcsi retro bizniszt egy pakkban lenyúlták a rohadék budafokiak". De nem csak nekem ennyire mulatságos a dolog, akadnak, akik kétszer, háromszor végignézik a próbákat, és amikor jön ez a mondat, ugyanúgy dőlnek a röhögéstől, mint először.

Egy kis kiegészítés még a 9. ponthoz: nemcsak Garaczit érdekli a foci, Egressy Zoli ráadásul még kedveli is a csabaiakat, hiszen - színmágia! - azonos színben játszanak, mint kedvenc csapata, az Újpest. Arról nem is beszélve, hogy Rubus, Szokol és Kovács Dani Csabáról került fel a negyedik kerületbe, és egykor Pozsár, a Kórház utcaiak karmestere is játszott náluk, teszem hozzá magamban. (Elnézést, ígérem, többet nem írok fociról, legalábbis itt, a blogban nem.)

Egyébként pedig hamarosan kezdődik a Garaczi-darab színpadi próbája, amiről majd igyekszem fotóval is szolgálni - plusz néhány mondatot írni.

 

10. bejegyzés

 

Hogy mennyire messzire van bizonyos tekintetben az (miközben persze nagyon is közel a mai világhoz), amiről Garaczi a mostani drámájában írt, arra csak két példa a darabból. Szerepel benne egy ilyen mondat: „Tavaly a Csermanek Bt. százezer darabot adott el kádár jánosos kapucnis felsőkből." Ezt a poént, hogy tudniillik Csermanek volt Kádár eredeti neve, biztos sokan nem fogják majd érteni a nézőtéren - legalábbis a fiatalabb generációk. Vagy ez a mondat: „Az Onibabában láttam ilyet utoljára." Hogy mi az az Onibaba? A Kopár sziget rendezőjének, Shindo Kanetónak az 1964-es fekete-fehér filmdrámája - ez utóbbinak nekem is utána kellett néznem, őszintén szólva fogalmam sem volt, mire utal ez a szó.

 

9. bejegyzés

 

Idejön a Garaczi, az az első hozzám intézett kérdése szombaton: kivel játszik ma a Csaba? Értsd: az Előre FC az nb 2-ben. Na, az ilyenekért tudsz te kedvelni egy írót - cinikuskodna velem, ha jelen lett volna a jelenetnél, egy kedves ismerősöm -, nem is elsősorban a szövegeiért. Mondjuk neki, hogy megyei rangadó van, Orosházára megy a lila-fehér csapat, kinéz egy kis balhé, 3-4 kiállítás, érdemes átruccanni. Aztán este megnézem a tudósítást: az Orosháza 2:1-re legyűrte a Csabát, és valóban volt, ha nem is 3-4, de 2 kiállítás.


8. bejegyzés

 

Garaczi darabja amolyan időutazás: 1951-et, de 2011-et is megidézi. Egyrészről időutazás, másrészről meg mintha semmi különbség nem lenne a két világ idiotizmusa közt. Ez amennyire vicces, annyira hátborzongató is. Haha és hihi és cöcö - mondja az egyik kurátornőt játszó Kara Tünde. A humorral biztosan nem lesz baj, tele van vele már maga az írott szöveg is. A megidézett kor, a dalok, a bárgyú karakterek. Speciális humor, morbid, fájó - de a mienk. Inkább a másik tónust kell még erősíteni, hogy tényleg az a jóféle sírva vigadós színház legyen holnap este. Most már gitárral megy a záró dal - ezerszer fájdalmasabban.

 

7. bejegyzés

 

Végigmegy a darab. Irónia és groteszk az elejétől, hogy aztán az utolsó dal, a közösen énekelt finálé avagy utódal teljes naivitással, komolysággal szólaljon meg. Úgy néz ki, az egész előadás a karikírozásra fog épülni, a zárlat lesz az, amikor csattan az ostor: hogy hát nevetünk rajta, oké, de (kicsit leegyszerűsítve a dolgokat, publicisztikusan, hatásvadász módon fogalmazva) mi tudjuk a legjobban, hogy elképesztő siralmas a mi világunk, lett légyen szó az 1950-es évekről vagy akár a mostani valóságunkról.

 

6. bejegyzés


Megkezdődtek a próbák az egyes próbateremben. Mikor megérkezem, már javában benne vannak egy jelenetben a színészek. Rákosi Mátyás szobrával ismerkednek a szereplők - igyekeznek legalább kicsit javítani a szobor baljóslatú ábrázatán. Csiszár Imre az instrukcióiban hol a figurák lehetséges lelki sajátosságaira koncentrál, hol meg a jelenetek tempóját igyekszik beállítani. Alapvetően arra hívja fel a színészek figyelmét, hogy - bár kevés az idő, és ilyenkor természetes dolog a sietség - próbálják meg kitartani a hatást a játszók, ne pörögjenek túl. Megvolt a szobor, akarom mondani Gerner Csaba első dala, ami közben a többiek békaügetésben ugrálnak a teremben. A próba közönsége nagyokat nevet. Jó a darab, ez elsőre levehető. Most pedig jön egy cigiszünet.

 

5. bejegyzés

 

Csiszár Imre nyilatkozata az olvasópróba után:


Én a darabot itt kaptam meg, ma 11 órakor. Előtte nekem semmi információm nem volt az alkotásról. Elolvastuk a szöveget, nagyon érdekes. Én egyébként a Garaczit nagyon szeretem. Sokat segített a dologban, hogy ismerem a drámáit - így rögtön rá tudtam hangolódni erre is, és értettem, hogy ez a mostani körülbelül mi akar lenni. Van az írónak egy nagyon fanyar, ironikus történelemszemlélete, ami ebben az írásban is tükröződik. Olyan a világa, mint a Gogolé. Nevessük ki magunkat, a hibáinkat, és azt, hogy mi mindent el tudunk viselni. Ez a kis etűd gyakorlatilag a mi történelmünknek, abból is az 1950-es éveknek a mában való továbbéléséről - furcsa módon - szól, egy szobor kapcsán. Egyszer csak megelevenedik egy Rákosi-szobor, és bejár ide, a mi világunkba, együtt él velünk - ebből aztán különböző konfliktushelyzetek alakulnak ki. Nagyon jópofa a szöveg, és úgy gondolom, hogy egy drámaíró versenyen nem is komolykodni kell, hanem komikus darabokra van szükség. Garaczi ezt nagyon jól eltalálta. Amolyan a fantasztikumig eltúlzott realizmus jellemző erre a drámára - ezért is hasonlítottam Gogol műveihez. Realisztikus, feszített és nagyon komikus színezetet kell adnunk majd neki a színpadon. Karakteresnek kell lenni, karikírozni a figurákat és a darab valóságát.


4. bejegyzés


Az egyes csapat a színészbüfében kezd neki az olvasópróbának. Az első találkozás a szöveggel optimizmusra ad okot. A színészeknek láthatóan tetszik a darab. Harsány nevetések szakítják meg a monológokat, párbeszédeket. Amikor ennyire sietni kell, egy olvasópróba nem pusztán olvasópróba. Messze nem csak a szöveg értelmezéséről van szó, hanem arról is, melyik jelenetet mivel lehetne majd fűszerezni. Sok-sok humor van Garaczi szövegében, ez rögtön látszik. Lesz benne gyerekkórus, Szabó Lajos és Gerner Csaba rappelni is fog majd és még sorolhatnám. Apropó, Gerner Csaba: Garaczinak és Csiszárnak óriási szerencséje van vele, hiszen alkatával messzemenően megidézi Rákosi alakját - nem is volt kérdés a szereposztásnál, kit kell majd játszania. Csiszár Imre ha kell, szabadjára engedi a színészeket. Nem szól feleslegesen, csak amikor fontos mondandója van. És máris dől a prekoncepció, nem csak komoly tud ő lenni, élvezi nagyon a szöveget ő is - és mint elmondja, úgy egyébként is szereti Garaczi világát, nem csupán ezt az egyfelvonásost. Semmi idő alatt lemegy az olvasópróba. Most ebédelés, szálláselfoglalás következik. A következő próba már a Jókai egyes próbatermében lesz - 15 órától. Én pedig hamarosan egy Csiszár-miniinterjúval jelentkezem.

 

3. bekezdés

 

Író és rendező viszonya mindig kényes a színházban. Különösen így lehetne ez a drámaíró versenyen, ahol rendkívül kevés az idő. Garaczi László és Csiszár Imre ezért rögtön az elején megbeszélik, merre hány méter. Garaczi, mint gyakorlott szerző, tudja, az ő feladata a szöveg létrehozásával véget ért. Nem fog bejárni a próbákra, innentől mindent Csiszárra és a színészekre bíz. Ha pedig valami probléma lenne, még mindig el lehet érni telefonon.


2. bejegyzés

 

Garaczi nem ismeretlen Békéscsabán, kétszer is lépett már fel a városban: előbb Kiss László szerkesztő kollégám beszélgetett vele, aztán én. Örülök, hogy őt kaptam, jól ismerem prózáját és drámáit is. Írtunk is a BárkaOnline hasábjain az Ovibrader, illetve A tizedik gén című drámájáról; az Arc és hátraarc című könyvéről pedig két olvasónapló is született nálunk, itt és itt olvashatják. Erről a könyvről interjú is készült honlapunkon. Nekem a személyes kedvencem tőle a Metaxa, ez a pályázatra írt, hosszúmondatokból, vagy, ha akarom, egyetlen mondatból álló (kis)regény.

 

1. bejegyzés


Az első dolog, ami az eszembe jut, mikor megtudom, hogy melyik csapat próbafolyamatáról kell írnom: két ennyire eltérő világot, mint az író Garaczié és a rendező Csiszáré, keresve is nehéz lett volna találni. És ez most nem valamelyikük leminősítése, hogy is lenne az, hiszen mindketten nagyágyúnak számítanak a saját szakmájukban, egyszerűen csak tény. Épp ezért is lesz nagyon izgalmas, hogy mi sül majd ki a próbákból: a lazább(nak), fiatalosabb(nak tűnő) Garaczival mit tud kezdeni a komolyabb(nak), szikárabb(nak tűnő) Csiszár - mondhatnám, ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a kérdést. Két különböző gondolkodásmód, két világszemlélet - ez biztos izgalmas lesz. Aztán az is lehet, hogy ezek csak vaskos prekoncepciók, a valóságban nincs is ekkora különbség. Mindez hamarosan kiderül.



 

2012. március 23.
Egressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcáiVöröskéry Dóra tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Lakatos-Fleisz Katalin: HáthaFarkas B. Szabina novellái
Fogyatkozó fagyosszentekTerepi tapasztalat és turbolyológia kezdőknek
Závada Péter: Az illúzió gyarmatosításaPéter Erika verseiMolnár Dávid verseiNyerges Gábor Ádám: Kedves ismerős
Nagy Koppány Zsolt: Nincs már balzsam GileádbanEgressy Zoltán: Legyen akkor, ahogy te akarodMindák Dániel novellái Káli István: Túrókoktél
Zalán Tibor: MiskaGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: A gyulai vérfürdőMárton László: Nibelungok – Ötödik felvonásMárton László: Nibelungok – Negyedik felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA