Drámák

 

IMG_3137.JPG 

 

Pozsgai Zsolt

 

A Szellemúrnő

/Ábránfy Katalin/

-dráma két részben-

 

A Békéscsabai Jókai Színház társulatának

Szigliget, 2017. szept. 30.

 

 

Szereplők:

 

ÁBRÁNFY KATALIN – a csabai vár úrnője, özvegy, 48 éves

ÁBRÁNFY ZSÓFIA – a lánya, 20 éves

ZELEN BENEDEK, tiszttartó – Zsófia gyermekkori szerelme, 24 éves

AUGLEN ESPERES – a Fekete Kollégium vezetője, 41 éves

LUTHER – a wittenbergi reformátor, 65 éves

KATARINA VON BORA – Luther felesége, 45 éves

URSULA NŐVÉR – a Fekete Kollégium apácafőnöknője

ÁBRÁNFY IMRE – Katalin unokaöccse,  33 éves

NÁDASDY TAMÁS, gyulai katona 32 éves

ABÁDI – gyulai katona, 36 éves

SYLVESTER JÁNOS – bibliafordító, 31 éves
MÁRTON, békéscsabai pap

CSÁSZÁR KÖVETE

SZULTÁN KÖVETE

SZAKÁCSNŐ

 

 

Történik: 1541-42 ben Wittenbergben és Békéscsabán

 

Előjáték

/Kivehetetlen tér, sötét, füst, néha látjuk a női alakot egy pillanatra /Zsófiát/ néha ALAK I., ALAK II/

ALAK I.

Nem akar indulni?

 

ALAK II

Megmakacsolta magát, sőt ide kötötte a korláthoz a lábait.

 

ALAK I.

Kár ezekért a lábakért…vannak…mi a bajod, kislány? A világ legjobb helyére viszünk, minden apáca oda vágyik. Hogy szolgálja Isten helytartóját. Mi nem tetszik ezen?

 

ALAK II.

Korbácsold meg.

Suhan a korbács, Zsófia sikít.

ALAK II.

Nem hallja itt senki, csak sikíts. Nem értem, mi a bajod, lesz szép szállásod, és ha ügyes vagy, még pénzt is kereshetsz.

 

Korbács suhogása, a test elesése, Zsófia sikít, majd már csak nyöszörög, aztán csönd.

ALAK II.

Elájult.

 

ALAK I.

Helyes.

 

ALAK II.

Locsoljam fel?

 

ALAK I.

Majd utána.

 

/A két alak és az alig látható nő eltűnik a ködben, zene, megjelenik váratlanul Katalin, gyertyával, hálóruhában/

KATALIN

Benedek. Ébredj, indulunk.

 

BENEDEK

Most? Hova? Miért? Hogyan?

 

KATALIN

Mennünk kell. Bajban van. Megérzem. Mindig megéreztem.

 

BENEDEK

Ki?

 

KATALIN

A lányom. A szerelmed. Nem mindegy? Indulunk.

 

BENEDEK

Kocsit, lovakat kell szerezni, ilyenkor éjjel ez nem…holnap megszervezzük…

 

KATALIN

Most azonnal. Intézkedj.

 

BENEDEK

De nagyasszony, évek óta nem hagytad el a várat.

 

KATALIN

MEGMONDTAM!

 

/Eltűnnek a ködben, zene. Megjelenik Auglen, előtte áll Ursula./

 

AUGLEN

Mit kerestek itt ezek az emberek?

 

URSULA

A kolostor könyvelését ellenőrizték, ahogy mindig, minden évben.

 

AUGLEN

Nagyon remélem, hogy így van. Minden más… érdeklődőt a pápai udvarból csak előzetes engedélyemmel engedünk be.

 

URSULA

Ez természetes. De ezek számvevők. Két adótiszt.

 

AUGLEN

És már elmentek?

 

URSULA

Igen, elvégezték, amit kell.

 

/Zene, ismét sötét, füst, kibontakozik Luther, lassan fájdalmasan halad, mögötte Catarina/

CATARINA

Ő vette el. Ő látta jónak.

 

LUTHER

A legkedvesebb lányunk. Büntetés. Azért, amit teszek, amit teszünk, Caterina. Büntet érte.

 

CATARINA

Ne mondj ilyet. Ő igazságos.

 

LUTHER

Kegyelmes és igazságos. Igazságos és kegyelmes. Mondogassuk még, hátha elhisszük.

 

CATARINA

Én is mindennél jobban szerettem a lányunkat. De az ő akaratában meg kell nyugodni.

 

LUTHER

Miért? Miért kell megnyugodni az ő akaratában?!

 

CATARINA

Miért? Hogy…ne menjünk magunk is utána. Önként.

 

/Luther tovább megy, eltűnnek a füstben és a sötétben, megjelenik Ábránfy és Márton pap./

ÁBRÁNFY

Mi közöm hozzá, mit művel? Ki sem lép a birtokról, az én birtokomról, ami jog szerint csak az enyém!

 

MÁRTON PAP

Mint rokonát, kerestelek fel. Ábránfy grófnő mostanában veszélyes levelezéseket folytat.

 

ÁBRÁNFY

Már levelezni is veszélyes?

 

MÁRTON PAP

Mióta itt a török az úr, a császárnak adózunk, és a vajda fosztogat, mindhárom kémeket küldött ide, minden levelet elfognak, elolvasnak.

 

ÁBRÁNFY

Tudom.

 

MÁRTON PAP

Ábránfy Katalin olyan veszedelmes tanok… hirdetőivel levelezik, amik miatt nagyon nagy veszélybe kerülhet. És te, mint legközelebbi rokona, talán beszélhetnél vele… figyelmeztethetnéd… hogy a lutheri eszmék az ördög megkísértései….

 

ÁBRÁNFY

Te pap vagy, neked nem öröm, ha leleplezel egy asszonyt, aki az egyházad elleni tanokat akar népszerűsíteni?

 

MÁRTON PAP

Pap vagyok, de ember. És kedvelem az úrnőt, nagyon sokat segített itt a helyi egyháznak. Én tiszteletben tartom az érdeklődését, és ha egyszer bejutok hozzá, szívesen elvitatkozom vele ezekről a tanokról, de most…

 

ÁBRÁNFY

Igazán? Veszélyben van? Nagyszerű… nem is tudod, milyen jó hírt hoztál nekem, Márton pap….

 

/Eltűnnek a sötétben és füstben, zene, változik a tér./

 

 

Első jelenet

/Fekete Kolostor váróterme, Wittenberg. Katalin ül, Benedek idegesen járkál/

 

BENEDEK

Felgyújtom az egészet. Kihozzuk Zsófiát, és felgyújtom az egészet.

 

KATALIN

Ülj le, és maradj csöndben.

 

BENEDEK

Ha igaz, amiért… ha így van, felgyújtok itt mindent.

 

KATALIN

Azt mondtam, ülj le.

/Benedek leül./

 

BENEDEK

Leültem.

 

KATALIN

És befogod.

 

BENEDEK

Befogom. De ha valóban úgy van, felgyújtom…

 

KATALIN

Kizavarlak a beszélgetésről, várakozhatsz a kocsinál.

 

BENEDEK

Jól van. Befogom. Hallgatok. Nem gyújtogatok. Majd később.

 

KATALIN

Őrizd meg a méltóságod. Azt is tőlem kaptad. Pucér seggű kis parasztfiú voltál, kitaníttatalak, gazdatisztet csináltam belőled. És amilyen őrült vagyok, ide is elhoztalak. Hálából ülve és csöndben maradsz.

 

/Katalin keményen ránéz, Benedek elhallgat./

BENEDEK

Jó. Mondja, Katalin, hány embert ölt már meg pusztán azért, mert ránézett? Különös képesség ez.

 

KATALIN

Nem tudom. Sokat.

 

BENEDEK

Erre még megtaníthatna.

 

KATALIN

Ez nekem is átok, nem öröm.

 

BENEDEK

Elhiszem. A legutóbb is… az a napszámos, aki ellopta a kastély templomából az ereklyetartót, amely asszonyom kedvence volt, úgy nézett rá… eldobta az ember az ereklyetartót, és remegve futott a házáig, útközben berúgott, beesett a disznóólba, reggelre megették a disznók. Maga a disznókkal is elbeszélgetett előtte?

 

KATALIN

Nem kell lopni.

/csönd/

 

BENEDEK

Szeretem őt.

 

KATALIN

Tudom.

 

BENEDEK

Felgyújtom ezt az egészet… jó. Bocsánat.

 

KATALIN

Még semmi bizonyosat nem tudunk.

 

BENEDEK

Megérzés. Egy rossz álom. Ezért maga, nagyasszony, az a Katalin, aki a férje halála óta nem tette ki a lábát a csabai kastélyból, fogja magát, és engem, beül négy ló mögé, és hat napig vágtat ide Wittengergbe. Egy álom miatt. Meg sem álltunk, csak lovat cserélni. Még egy fogadó, valami rendes vacsora, vagy valami.

 

KATALIN

Majd vacsorázol otthon.

 

BENEDEK

Mikor? Egy hét múlva?

 

KATALIN

Amúgy is kerekebb lett a pofád, mióta tiszttartó vagy. Meghízol, elgyengülsz, kiesik a kezedből a kard, mihez kezdek aztán veled?

 

BENEDEK

Mert…kell majd a kard?

/csönd/

KATALIN /komolyan/

Igen. Gyakorolhatsz. Kell majd a kard.

/nyílik az ajtó, bejön Auglen esperes/

AUGLEN

Nem vártuk a magyar nagyasszonyt ilyen hirtelen. És amúgy is ide bejelentkezni szokás.

 

BENEDEK

Minket nem kell várni, azonnal…

 

KATALIN

Benedek! Leülsz arra a székre, és figyelsz, hallgatsz, és figyelsz.

 

BENEDEK

Jól van, csak ne nézzem rám.

 

KATALIN

A tiszttartóm még fiatal és heves. Bocsássa meg neki, esperes úr. És valóban, illetlenség bejelentés nélkül jönni.

 

AUGLEN

Hirtelen jött, nem vártuk. Én a wittenbergi Fekete Kolostor vezetője vagyok, Auglen esperes.

 

KATALIN

Tudom. Ezért kérettem név szerint önt.

 

AUGLEN

Sajnos, kevés az időm. A kolostor lakóival ájtatosságra megyünk az erdei kápolnába. Megérkeztek Szent Benedek fülcsontjának maradványai, el kell helyeznünk a méltó helyen.

 

KATALIN

Szent Benedek fülcsontjai…az nem várhat, valóban, rövid leszek.

 

BENEDEK

Követeljük megtudni….

 

KATALIN

Lányom, Ábránfy Zsófia a Fekete Kolostor lakója.

 

AUGLEN

Igen? Sokan vannak, név szerint nem ismerem őket. És amúgy is eldobják világi nevüket, mihelyt ide belépnek.

 

KATALIN

Szerintem pontosan tudja, kiről van szó. Két éve küldtem ide, mert a törökkel való gyulai csatában meghalt az apja, és akkoriban engem nehezen lehetett elviselni.

 

AUGLEN

Sajnálatos, remélem, két év elég volt…

 

KATALIN

Üres mondatokra nem érünk rá. Önt várják a fülmaradványok. Úgy gondolom, a lányom veszélyben van itt.

 

AUGLEN

Itt?! Egész Európában most ez az egyetlen biztonságos hely. Egész Európa forrong, nyilván ismeri a helyzetet. Talán levelet írt önnek?

 

KATALIN

Ugyan. Önök minden levelet elfognak és elégetnek, hogy írt volna.

 

AUGLEN

Értem. Vagyis puszta megérzés. Ahogy mondtam, dolgom van, asszonyom.

 

KATALIN

Szeretnék megnyugodni, hogy lányom áhítatban szolgálja itt a Fekete Kolostorban az Istent.

 

AUGLEN

A Fekete Kolostor lakói szigorúságban élnek, Isten iránti feltétlen testi és lelki alázatban. Olykor nehéznek gondolhatják a terhet, de Isten mindegyikünkre nehéz terhet rakott, amikor erre a földre lépett…

 

BENEDEK

És ha felgyújtom ezt az egészet, elégetem a nehéz terheiket, akkor…

 

KATALIN

Meg kell kérjelek, hogy hagyd el a termet, ha még egyszer meg mersz szólalni.  Vagy egyszerűen kiváglak innét.

 

BENEDEK

Rendben. Bocsánat.

 

AUGLEN

Hallgatom, asszonyom.

 

KATALIN

Mielőtt Önhöz jöttem, beszéltem a kolostor pár alkalmazottjával. Kicsit sok pénzembe került, de elmondtak pár dolgot.

 

BENEDEK

Elég volt két arany, és megtudtuk….

 

KATALIN

Benedek!!!!! Zsófiát kijelölték egy feladatra.

 

AUGLEN

Meglehet.

 

KATALIN

A pápai udvarba kívánják vinni.

 

AUGLEN

Igen? Nem tudtam róla. Nagy megtiszteltetés. A pápai udvar hiányt szenved szolgáló apácákban. Oda csak a legjobbak mehetnek.

 

KATALIN

Anélkül, hogy engem erről értesítettek volna.

 

AUGLEN

Nem szükséges az értesítés. Az Úr rendelése, hogy oda küldjük. Vagy a pápai udvarban, vagy missziós tevékenység céljából akár messzi földekre is.

 

KATALIN

Azt hittem, a pápáé.

 

AUGLEN

Az ugyanaz. A pápa az Úristen helytartója a földön…

 

KATALIN

Ne keverjük ebbe bele az Úristent.

 

AUGLEN

Pedig kénytelenek leszünk. Valóban, a kolostor lakóinak levelezését ellenőrizzük. Ön nyilván egy ízben meggondolatlan volt, és levelet írt a lányának, amelyben felhívta egy személyre a figyelmet, aki itt él Wittenbergben. Kizárólag azért élhet itt az a személy, mert az itteni fejedelem kedveli, és pártfogásába veszi.

 

KATALIN

Igen.

 

AUGLEN

És aki veszélye tanokat hirdet, amelyek felforgatják egész Európát. Ön azt javasolta a lányának, jusson hozzá itt olyan írásokhoz, melyekhez Ön Magyarországon nehezen…

 

BENEDEK

Miről van szó, asszonyom?!

 

AUGLEN

Ezért jött Wittenbergbe, és nem csak a lányáért.

 

KATALIN

Nem. A lányomért jöttem, de kihasználtam az alkalmat. Valóban.

 

BENEDEK

Ki él itt ebben a városban?

 

AUGLEN

És én még is beengedtem önt ide.

 

KATALIN

Ha nem enged be, akkor ez a forróvérű ifjú kihozza erővel a lányomat, és felgyújtja a kolostort, ahogy ezt már az elmúlt percekben többször megígérte. Most ne szólalj meg, Benedek.

 

BENEDEK

Nem is akartam.

 

KATALIN

Igen. A lányomért jöttem, és HOZZÁ is ellátogatok. De ez csak rám tartozik. Tehát engem nem érdekel Isten üzenete. Én megtiltom, hogy a pápai udvarba rendeljék.

 

AUGLEN

A pápai udvarban szolgálni a legnagyobb megtiszteltetés, mondtam már.

 

KATALIN

De nem örömlányként.

 

AUGLEN

Elnézést, nem értettem pontosan.

 

KATALIN

Az én lányom nem kerül a pápájuk ágyasai közé.

 

AUGLEN

Ez egy felszentelt kolostor, Ön itt így nem beszélhet velem! És senkivel!

 

KATALIN

Úgy tudom, a lányom nem akart menni. Úgy tudom, két pap próbálta jobb belátásra bírni.

 

AUGLEN

A fiatal apácák tapasztalatlanok, nem mindig tudják, mi az üdvös nekik.

 

KATALIN

Úgy tudom, félholtra verték, és a holnapi transzporttal akarják szállítani Rómába. Nem engedem.

 

AUGLEN
Ezt is a személyzettől tudja?

 

KATALIN

Igen. Ez már három aranyamba került.

 

AUGLEN

Ön nem rendelkezhet itt, a lánya Isten szolgája lett, csak az övé. Nincs anyja, nincsenek fivérei, nincs családja. Az ő családja az isten.

 

KATALIN

Nem kívánom a lányomat ilyen mocskos hírű családban tudni.

 

AUGLEN

Tisztában van Ön azzal, mit mondott?!!!!

 

KATALIN

Igen. Még eszemnél vagyok. Azonnal kérem kiadni a lányt.

 

AUGLEN

Felszenteltük Istennek. Nem viheti el.

 

KATALIN

Vegye úgy… hogy Luther-hívő vagyok. És a lányomat is ebben a szellemben kívánom nevelni. Önnek is jobb, ha itt nincsenek itt ilyen gondolatokkal élő apácák.

 

BENEDEK

Luther-követő?! Mi a fene az?!

 

AUGLEN

Nem ismerek ilyen vallást.

 

KATALIN

És a lányom követni kívánja anyját ezen az úton.

 

AUGLEN

Azt majd tőle kell megkérdezni.

/csönd, Auglen kiszól/

 

AUGLEN

Ursula nővér…küldjék be hozzám Ursula nővért. Komoly vádak ezek, asszonyom, amelyeket Ön megfogalmazott. És mélyen sértik azt a hitet, melyet gyakorlok, és amelyet Isten maga oltott belém.

 

KATALIN

Egyelőre még csak a személyzettől tudom, amit tudok. Tisztázni akarom a helyzetet.

/Bejön Ursula nővér/

 

URSULA

Esperes úr, kérem, a fiatalembert küldje ki, nem mutatkozhatom fiatal férfiak társaságában.

 

AUGLEN

A fiatalembernek szándékában áll felgyújtani a kolostort, tehát jobb, ha szem előtt van. Marad.

 

URSULA

Ebben az esetben oldozzon fel az ilyenkor…

 

AUGLEN

Ez most nem érdekel. Úgy értesültem, holnap a pápai udvarba kívánnak apácákat kísérni.

 

KATALIN

Hogyan, ön nem tudta?

 

AUGLEN

Kérem, asszonyom, a türelmét.

 

URSULA

Nem viszünk senkit sehova.

 

AUGLEN

Úgy vélem, Benfini érsek tanácsára történik mindez. És úgy tudom, a könyvelést ellenőrizték.

 

URSULA

Benfini érsek a pápa közvetlen körébe tartozik, és Szent Benedek fülcsontjait kísérte, amit az új kápolnában kívánunk elhelyezni, és megáldja… És közben ellenőrzik a könyvelést, igen.

 

AUGLEN

A visszaútján akar vinni magával apácákat a Fekete Kolostorból?

 

URSULA

Ez nem tartozik Önre, esperes úr. Nem tudok róla, de ha Benfini érsek úr úgy gondolja…

 

AUGLEN

Benfini érsek úr a pápai udvarba ágyasokat szállít, ezt mindenki tudja!!!!!

 

URSULA

De esperes úr! Idegenek előtt…

 

AUGLEN

Én vagyok a Fekete Kolostor igazgatója! És amíg én vagyok az igazgató, tudnom kell mindenről, ami itt történik!

 

URSULA

Ön az igazgató, de a kolostor Isten szolgálatában áll, a pápai udvar rendelkezik vele. Az Ön dolga az élelmezés megszervezése és a misék megtartása.

 

AUGLEN

Maga ne oktasson ki arról, mi a dolgom! Vagyok olyan viszonyban Istennel, mint maga!


URSULA

Ezek érdekes gondolatok, érsek úr, Benfini örülni fog, ha elmondom neki.

 

AUGLEN

Az apácáinkat a törökkel való háborúkban elesett katonák családjai helyezték itt el! Azért, hogy Istennel élve enyhüljék a bánat, és szolgálják őt, amíg csak élnek.

 

URSULA

Istent és földi helytartóját, igen. Ön kétségbe vonja a pápa szerepét az Isteni gondviselésben? Igazán? Ezek érdekes gondolatok, pont itt, Wittenbergben…

 

AUGLEN

Nem vonom kétségbe. A kérdés marad: szállítanak apácákat holnap Rómába, igen, vagy nem?!

 

BENEDEK

A mocskos anyádat…!!!!!!!

/Nekiugrik Ursulának, Auglen és Katalin lefogják, Katalin ad neki egy hatalmas pofont, Benedek visszaesik a székbe./

 

BENEDEK

Jó. Befogom.

 

AUGLEN

Megtiltottam!!! Határozottan megtiltottam, hogy bármelyik nővért…várjunk…Benfini milyen alapon választotta ki a megfelelő nővéreket?

 

URSULA

Nem tudom. Nem voltam ott.

 

AUGLEN

Tudni akarom.

 

URSULA

Amíg a vendégei ki nem mennek, nem vagyok hajlandó…

 

AUGLEN

Beszéljen.

 

URSULA

Jó. Levetkeztették őket, és a pápai udvar rajzolójával rajzokat készítettek, azokat elvitték már előre, még az ősszel, és most eljöttek a megfelelőkért.

 

BENEDEK /most ülve marad/

A mocskos, kurva anyátokat…

 

AUGLEN

Vagyis az a két nuncius, aki egy hónappal ezelőtt…

 

URSULA

Ők voltak a válogatók. És ne feledje, esperes úr, a pápai udvar bőkezűen támogatta a templom felújítását, az ön rezidenciájának felújítását, és berendezését, amit ön elfogadott. És már nem kell hideg, fűtetlen szobában imádkozni.

 

AUGLEN

Ott jobban éreztem magam. Hidegben hamarabb eljutok az Istenhez.

 

URSULA

És az a végtelen tisztelet ért bennünket, hogy a pápai udvar elküldte nekünk Benfini atyával a szent fülcsont maradványait, melyek minden bizonnyal nagy segítségére lesznek a vallási életre nevelésnek, és a fülcsontok közelségében Isten közelségét érezhetjük. Valamint a pápai udvar nagyban támogatja a wittenbergi egyetemet, melyet az ön javaslatára bővítettek ki, bár Wittenberg városa lélekszámban nem indokol egy ilyen méretű egyetemet.

 

AUGLEN

Küldje be Zsófia nővért.

 

URSULA

Negyvenkét Zsófia nővér van a kolostorban.

 

AUGLEN

Asszonyom… ha megtenné…

 

KATALIN

Ábránfy Zsófia…

 

URSULA

Elő kell keresnem, hogy pontosan melyikük az, itt elvesztették világi nevüket, és attól tartok, ha a holnap utazók között van, akkor az altemplomban végzi ájtatosságát, hogy…

 

AUGLEN

Ursula nővér pontosan tudja, kiről van szó. És azonnal ide küldi.

/Csönd, Ursula elmosolyodik/

 

URSULA

Végül is…kiválasztottak tartaléknővéreket is, arra az esetre…

 

AUGLEN
AZONNAL KÜLDJE IDE A NŐVÉRT!!!

/Ursula kimegy, Auglen az ablakhoz megy, háttal megáll, remeg./

 

KATALIN

Ön nem tudta…

 

AUGLEN

Ne társalogjunk, ha megkérhetem rá. Nem tartozom önnek semmifél elszámolással és magyarázattal.

 

KATALIN

Értem. Benedek, most nem szólsz?

 

BENEDEK

Nincs mit mondanom.

 

KATALIN

Ez először fordul elő veled. Már megérte ekkora utat megtenni, hogy ilyet is lássunk.

 

BENEDEK

Ne beszéljen így velem, mert felgyújtom ezt az…

 

/Nyílik az ajtó, Ursula nővér bevezeti Zsófiát, majd kimegy, Zsófia azonnal anyjához indul, de látszik, gyenge, remeg, arcán mély sebek/

 

KATALIN

Hátra!!! Állj meg ott! Méltósággal viseltess. Az érzelmeinket nem mutatjuk ki, mi asszonyok ebben tartjuk az erőnket.

ZSÓFIA /remeg, láthatóan nagyon rossz állapotban van, nem szól, nem tud szólni/

…………………………….

 

KATALIN

Szedd össze magad. Állj meg ott.

 

BENEDEK

Zsófia….

 

ZSÓFIA /alig érteni, amit mond, szinte egyáltalán nem/

 

KATALIN

Kibírod.  Mi mindent kibírunk. Kibírtuk apád halálát is.

 

BENEDEK

El… jöttünk… a nagyasszonnyal… váltott lovakkal… még vacsora sem… de majd ma este… istenem, hogy nézel ki….

 

KATALIN

Súlyos dolgokat tudtunk meg, Zsófia. Nem tudjuk, valósak-e.

 

ZSÓFIA

………………………….

 

KATALIN

Semmi sem támasztja alá, hogy áthelyezésed a római udvarba nem szolgálja-e érdekeidet. A pápai udvar a világ szellemi és vallási központja, ilyen értelemben aki ott szolgál, közelebb kerül Istenhez, és alkalma nyílik elméjét fejleszteni, a pápa őszentsége közelében lehetősége van az előbbre jutásra.

 

ZSÓFIA

…………………………..

 

KATALIN

De nem így van.

 

ZSÓFIA

……………………………..

 

KATALIN
Nézz rám. Gyere közelebb.

/Zsófia megteszi/

 

ZSÓFIA

Szemembe nézz.

/csönd, Katalin összeesik, Benedek ugrik, de Zsófia int neki, majd ő. Felemeli a lányát./

 

KATALIN

Nézz rám! Mocskos gyilkosok. Fordulj meg.

/Zsófia megfordul, Katalin egy mozdulattal letépi a ruhát, láthatóvá válik Zsófia meztelen háta, csupa vér./

 

KATALIN

Nem akartál elmenni.

 

ZSÓFIA

……………………………………………….

 

KATALIN

Ha nem jövök, elvittek volna.

 

ZSÓFIA /keményen néz anyjára/

………………………………………………..

/Benedek feláll, közelebb megy, most nem tud megszólalni/

 

KATALIN

Van nálad tiszta zsebkendő?

 

BENEDEK

Igen.

 

KATALIN

Töröld le a vért.

/Benedek megteszi, de remeg közben/

 

KATALIN

A kocsin, a poggyászomban van sebre alkalmas krém.

 

KATALIN/Zsófiának/

Nem sírsz.

 

ZSÓFIA

………………………………………

 

KATALIN

Jól van. Erős vagy. Erősnek kell maradnod. Én is az voltam, ha nem így teszek, apád halálába beleőrülök, így is majdnem megtörtént. Hogy hívnak otthon engem, Benedek?

 

BENEDEK

A szellemúrnő… mert azóta ki sem jön a várból…

 

KATALIN

És ha nem maradok erős, most nem vagyok itt, hogy megakadályozzam, hogy pápai ribanc legyél. Benedek!

 

BENEDEK

Igen?

 

KATALIN

Csókold meg Zsófia sebét.

 

BENEDEK

Most…?

 

AUGLEN

Tiltakozom.

 

KATALIN

Most.

/Benedek megcsókolja, majd sírva fakad, zokog/

 

KATALIN

Férfiak. Látod, milyenek? Ezért kell nekünk erősnek maradnunk.

/leveszi a kabátját, Zsófiáéra teszi./

 

KATALIN

Vedd ezt fel. Indulunk. Ne támolyogj! Saját lábadon hagyod el ezt a poklot, érted?

/az ablaknál álló Auglen megfordul/

 

AUGLEN

Nekem, mint a Fekete Kolostor vezetőjének módomban áll kivételes esetben, családi tragédia bekövetkezése esetén, vagy egyéb indokolt alkalmakkor a nálunk szolgálatot teljesítő nővért szabad eltávozásra engedni meghatározott időre. Ezt az engedélyt most megadom.

 

KATALIN

Köszönjük.

/Csönd, nézik, ahogy Auglen kitölti az iratot/

 

AUGLEN

Tessék.

 

KATALIN

Benedek, kísérd a kocsihoz Zsófiát. Nem kívánunk semmit magunkhoz venni a régi holmijai közül, út közben vásárolunk ruhát. Innen semmit. El akarsz búcsúzni valamelyik nővértársadtól?

 

ZSÓFIA

……………………………………….

 

KATALIN

Akkor induljatok.

/Zsófia és Benedek kimennek/

 

KATALIN

Én ön valóban itt akar maradni, csókolgatni Szent Benedek elszáradt fülcsontjait, amelyek nyilvánvalóan egy kecske vagy birka maradványait, és asszisztálni a pápai udvar cselekedeteihez?

 

AUGLEN

Ez az én dolgom.

 

KATALIN

Tudok önnek alkalmasabb helyet. Négy utcával odébb lakik valaki, aki…

 

AUGLEN

Tudom, ki lakik ott. És ön ne vájkáljon az én lelkiismeretemben, és hitbéli dolgaimban. Kizárólag rám tartozik.

 

KATALIN

Luthernek nagy szüksége lenne becsületes, a szentírásban járatos papokra.

 

AUGLEN

Kérem, távozzon. Már el is késtem a szertartásról.

 

KATALIN

Értem. És köszönöm.

/Kimegy, Auglen hosszan néz utána, belép Ursula./

URSULA

Nagy hibát követett el, esperes úr.

 

AUGLEN

Hallgatózott?

 

URSULA

Fogadott egy nőt, aki a vallásgyalázó követője…aki a pápai udvar szentségének megkérdőjelezője.

 

AUGLEN

Egy anyát fogadtam, akinek a lányát kis híján pokolra küldte maga, és az a pár elvemetült…

 

URSULA

Milyen szavakat használ itt, esperes úr?

 

AUGLEN

Akiket kiválaszottak…a könyvelési ellenőrök, azok itt maradnak a kolostorban.

 

URSULA

Nem. Sajnos, nem maradhatnak.

 

AUGLEN

Ebben az esetben…

 

URSULA

Mi tesz ebben az esetben? Panaszt a pápánál? Azt lesz a legjobb.

/Kimegy./


 

Második jelenet

/Luther házában, Caterina, Katalin, Zsófia és Benedek./

 

CATERINA

Luther nem fogad senkit.

 

KATALIN

Ő a lányom, Zsófia, most vettem ki a Fekete kolostorból, ahol olyasmik történtek vele….

 

BENEDEK

…amiért fel kellene gyújtani az egészet.

 

CATERINA

Tudok róla, mik történnek ott. A város elöljárósága a jövőben rám kívánja bízni a Fekete Kolostor kezelését. A fejedelmünk ugyan a római egyház híve, de befogadja azokat is, akik máshogy gondolkodnak Istenről.

 

KATALIN

Ezek szerint Luther elszigeteltsége enyhül.

 

CATERINA

Nem fogad senkit.

 

KATALIN

Messziről jöttünk, szeretném, ha találkoznánk vele, ha abban a hitbéli szellemben, amelyben él és dolgozik, megkeresztelné lányomat és jövendőbelijét.

 

CATERINA

Nem foglalkozunk kereszteléssel, asszonyom.

 

KATALIN

Templomot kívánok építeni a lutheri eszmék dicsőségére, le kívánom fordíttatni magyar nyelvre a szentírást. Megteszek mindent.

 

CATERINA

Miért?

 

KATALIN

Mert az egyház megérett a változásra. És mert nincs szükség korrupt közvetítőkre Isten és a hívek között. Mert nem nézhetjük már a római egyház kapzsiságát és erkölcstelenségét. Mert Istenhez és az üdvösséghez nem a fizetett cédulákon keresztül jutunk közelebb. Mert a bálványimádás az ördögtől való.

 

CATERINA

Mit mondott, honnan érkeztek?

 

KATALIN

Magyarországról.

 

CATERINA

Melyik Magyarországról?

 

KATALIN

Amelyik most török.

 

CATERINA

Tehát nem az, amelyik a császáré.

 

KATALIN

Nem. És nem is Erdélyből, mely még részben önálló. Olyan országból jöttünk, amely jelen pillanatban nincs, és olyan egyházat kívánunk építeni, mely jelen pillanatban szintén nincs. De együtt mindkettő létrehozható, bizonyos vagyok benne. A magyart a nyelve tartja életben, ha az Istenhez saját nyelvén fog fordulni, az Isten is magyarul mosolyog majd vissza rá. Ebben hiszek. Ezért vagyok itt.

 

CATERINA

Ezek szerint…Ön az, aki számos levélben az új tanokra vonatkozó írásokat kért tőlünk.

 

KATALIN

Igen. De Önök nem válaszolnak.

 

CATERINA

Nem válaszolunk levelekre. És amúgy sem jutnak ki a városból. Iratok pedig végképp nem. Ilyesmire csak személyesen van lehetőség, és akkor, ha tudjuk, kinek a kezébe kerülnek ezek. Ahogy emlékszem, az ön gondolatai, értekezései, amelyeket férjem tanaival kapcsolatban elküldött nekünk, rendkívüli műveltségről árulkodtak, férjem nagy élvezettel olvasta őket.

 

KATALIN

Most, hogy kiderült, ki vagyok, igazán megérthetné, hogy találkozni kívánok vele. Ki tudja, mikor járok erre legközelebb.

 

CATERINA

Sajnálom. Luther nem fogad vendéget.

 

KATALIN

Módom volt megtudni Önről sok mindent, amióta itt vagyok. Tudom, hogy ön is apácaként élt, és apácaként volt kénytelen megtapasztalni a római egyház teljes elzüllését. Nézze meg ezt a gyermeket. Zsófia. A lányom. Ma akarták elvinni a pápai udvarba ágyasnak. Auglen esperes úr tudja bizonyítani….

 

CATERINA

Az esperes már nem tud bizonyítani semmit, asszonyom.

 

BENEDEK

Nem? Tegnap voltunk nála…

 

CATERINA

Az esperes az éjjel eltűnt a szálláshelyéről. Reggelre senki sem találta meg.

/csönd/

 

KATALIN

Talán csak…

/csönd/

 

CATERINA

Senki sem fogja megtalálni.  Vagy ha igen, abban nem lesz köszönet. Értem az elszántságát, indokait, asszonyom, és látom, nyitott szívvel és lélekkel szeretné elkezdeni a munkáját nem létező szülőföldjén, és nekünk minden új erő fontos, hogy növelje a mienket. Ezért elmondom önnek, hogy Luther nem fogad, mert az éjjel meghalt Magdaléna, a lányunk. Az Ön lánya hány éves?

 

KATALIN

Húsz évet élt meg eddig, asszonyom.

 

CATERINA

Nem szólsz, gyermekem?

 

KATALIN

Nem. Hallgat. Jött velünk ide is. Mozog a lába, bár nehezen. Jön, de nem tudom, él-e. Velünk van, de lehet, hogy már halott. Ezt tették vele.

 

CATERINA

Ő is. Magdaléna is. A lányunk. Húsz év sok. Húsz év földöntúli szeretetben, egymás szeretetében sok. Ezt elveszítettük. Az Isten jónak látta magához venni őt. Az ő országában imádhatjuk majd tovább. A férjem és én egy kicsit a saját életünket is elvesztettük benne.

 

 

KATALIN

Tudom, mit érez, asszonyom, az én férjem is fiatalon hagyott itt minket…

 

CATERINA

Megbocsásson. Nem tudja, mit érzek.

 

BENEDEK

Ebben a tragédiában valóban nem zavaroghatunk. Javaslom, induljunk.

 

KATALIN

Igen, ez lesz a legjobb. Talán… majd egyszer máskor. Bár kétlem, hogy ekkora útra még vállalkozni fogok-e valaha. De majd lesznek követőim, akik megteszik.

 

CATERINA

Arra nem érünk rá. A férjem meg fog halni. Hamarosan. Beteg amúgy is, és legkedvesebb lánya halála mélyen lesújtotta. Mi, asszonyok, megérezzük az élőn a halált, jobban, mint a férfiak, igaz?

 

KATALIN

Igen, azt hiszem, ez így van.

/Katalin feláll, Benedek és Zsófia is, indulni készülnek. Caterina szeretettel nézi Zsófiát/

 

CATERINA

Várjanak egy pár percet. Beszélek vele.

/kimegy a szomszéd szobába./

 

BENEDEK

És nekem miért nem szóltatok? És egyáltalán, hogy lehet átkeresztelkedni? Hiszen, amit ő képvisel, még nem is létezik.

 

KATALIN

Az evangéliumok léteznek, elég régóta. Arra keresztelkedünk. És ha mellettem akarsz maradni, te is.

 

BENEDEK

Soha nem hittem volna, hogy köze van ehhez, nagyasszonyom. Az Ábránfy várban még csak szóba sem került az ilyesmi.

 

KATALIN

Néhai férjemmel terveztük ezt az utat ide, Wittenbergbe.

 

/Visszajön CATERINA/

CATERINA

A férjem…nem zárkózott el a találkozástól.

 

KATALIN

Hála légyen az Úrnak. Benedek, kísérd Zsófiát, várakozzatok a kocsiban.

 

CATERINA

Nem a nagyasszony… a férjem a lányával szeretne beszélni. Bocsásson meg, kedvesem, nem emlékszem a nevére.

 

ZSÓFIA

……………………..

 

KATALIN

Zsófiával…?

 

CATERINA

Igen. Ez a kérése. Addig egy szerény ebédre vendégem a nagyasszony és a fiatalúr.

 

BENEDEK

Ez nincs ellenemre.

 

CATERINA

Jöjjön, kedvesem…

 

/Zsófia elindul, de remeg a lába, alig tud lépni./

 

CATERINA

Támaszkodjék rám, így, szépen. Jöjjön.

 

 

Harmadik jelenet

 

Luther szobájában. Luther ágya vetetlen, de egy nagy karosszékben ül az idős ember, láthatóan megpróbálta összeszedni magát. Zsófia kissé ijedten áll meg a szoba közepén.

 

LUTHER

Elcsodálkozik az ember, milyen átláthatatlanul sötét a mi korunk. A papok a világi javak felé szélesre tátott torkok manapság semmit sem tartanak oly felháborítónak, mint ha az egyház kiváltságait, az ő jogaikat, hatáskörüket és vagyonukat kikezdi valaki. Az ilyen „gonosztevőkre” azonnal rázúdítják a mindenféle átkok áradatát, eretnekeknek nyilvánítják és csodálatos vakmerőséggel Isten, az egyház, Péter és Pál apostolok ellenségeinek kiáltják ki őket.

 

ZSÓFIA

………………………………………………………..

 

LUTHER

Ahol hit van, nem maradhat rejtve, megmutatkozik, napfényre tör a jócselekedetekben. Az ilyen ember vallást tesz mások előtt az evangéliumról s egész életét ennek szolgálatában tölti. Amit csak átél, avagy cselekszik, felebarátja javára fordítja, használ neki és így követi Krisztus példáját. Te  ismered , lányom,  a valódi evangéliumot?

 

ZSÓFIA

………………………………………………………………….

 

LUTHER

Te magyar vagy, gyermekem, úgy értesültem.

 

ZSÓFIA

………………………………………………..

 

LUTHER

Édesanyád nagyszerű asszony, élvezettel olvastam a leveleit. Ahogy tovább gondolta a tanaimat…büszke lehetsz rá. Hallottam, mi történt veled. És anyád kért, kereszteljelek meg az új tanok szerint. De ezt még nem tehetem. Megosztok veled olyasmiket, amiket fontosnak gondolok, ennyit tehetek. Akarod?

 

 

ZSÓFIA

………………………………………………

 

LUTHER

Én csak a hibákat ostoroztam, hiszed?

 

ZSÓFIA

………………………………………..

 

LUTHER

Isten ingyenvaló kegyelmének helyébe lépett az emberi kapzsiság, a Krisztus érdemébe vetett hit helyébe pedig a pénz.

 

ZSÓFIA

………………………………………….

 

LUTHER

Egyedül Jézus Krisztus az egyház ura. Nincsen az egyházban külön isteni hatalom és külön emberi hatalom. Krisztusnak bűnbánatra hívó szava vonatkozik egész életünkre. Krisztus szeretetet kíván tőlünk legfőképpen. Krisztus pedig csak ott van, ahol szenvedés van. Tehát az üdvösség csak azé, aki Urát, a Krisztust, a keresztviselésben követi.

 

ZSÓFIA

……………………………………………..

 

LUTHER

Megtapasztalhattam én is. Felmentettek engem a szerzetesi engedelmesség alól és átadtak Istennek, ahogy ők mondták, mert azt hitték az ő Istenük majd megbüntet engem. Leó pápa kiközösített egyházából s így másodszor mentettek fel a szerzetesség alól. Károly császár közösített ki a birodalomból és így harmadszor is felmentettek. Akkoriban mindenki elhallgatott és én több mint három évig elhagyatva éltem. Senki sem nyújtotta felém kezét, mindnyájan engedték, hogy egyedül vergődjem a pápa híveivel szemben. Mivel nem akartam tételeimet visszavonni, minden emberi védelem elhagyott: a császár, a pápa, a bíboros pápai követ, Frigyes szász választófejedelem, a szerzetesrend, sőt még legmeghittebb barátom, Staupitz is. Visszatértem ide, Wittenbergbe. Megírtam könyveimet. Előkészülés a halálra. A keresztség. A bűnbánat. Az úrvacsora. Az egyházi átok. A jócselekedetek. Minden írásomat Isten vezette.

 

ZSÓFIA

……………………………………………….

 

LUTHER

Nem kinyilatkoztatni akartam, hanem az evangélium szövegeinek megismerése után tanítani és meggyőzni..

 

ZSÓFIA

………………………………………..

 

LUTHER

1525-ben, tehát közel nyolc évvel a reformáció megindítása után házasodtam meg.  Házasságommal annyira lenézetté és megvetendővé tettem magam, hogy azt reméltem, az angyalok nevetni, az összes ördögök pedig sírni fognak. E cselekedetemmel meg akartam erősíteni, amit tanítottam... A házasság nem csupán természetes dolog, hanem Isten legédesebb és legkedvesebb adománya. Ez minden papnőtlenség felett áll s a legtisztább élet, – ha jól sikerül. Mindazonáltal, ha a házasságban megvan ez a három dolog: a hűség, a gyermekáldás, ha az ember a házasságot szent dolognak és Istentől rendelt életformának tartja, akkor a legboldogabb élet. De nősülésemnek volt más oka is, az, hogy az ördöggel dacolhassak a pápaságban lévő feslettség megszégyenítésére.  Katámat szeretem és tudom, hogy én őt jobban szerétem, mint magamat. Katámat nem adnám oda sem Franciaországért, sem Velencéért.  Mikor  Katámat feleségül akartam venni, teljes komolysággal könyörögtem Istenhez. Később ez volt imádságom: „Édes mennyei Atyám, mivel Te nekem neved szolgálatának a tisztségét adtad és azt akarod, hogy engem atyának nevezzenek és tiszteljenek, adj nekem kegyelmet, áldj meg engem, hogy az én kedves feleségemet, gyermekeimet, házam népét istenesen és keresztényiesen kormányozzam, tápláljam. Adj nekem bölcsességet és erőt, hogy őket jól irányítsam és neveljem. Adj nekik is jó szívet és akaratot, hogy tanításodat kövessék és engedelmesek legyenek. Ámen”.

 

ZSÓFIA

……………………………………………………

 

LUTHER

Miért mondom mindezeket ezt el neked? Mert te szép vagy, korban egyező tegnap Istenben megtért lányunkkal, ahogy Katám mondta. És valóban…hasonlítasz rá… arcban is, tekintetben is. Tudod, sokat voltam távol tőle. És mindig arra készültem, hogy elmondom neki is, miért vívom a küzdelmeimet. Mert ő azt látta, apját rágalmazzák, válogatatlan szavakkal gyalázzák, könyveit nyilvánosan elégetik. A pápa és fejedelmek kiátkozzák, paráznának bélyegezik, mert megnősül és mert gyermekeket fogad el Istentől. Mit látott ő az apjából, belőlem? Ezt. A külvilágot. Készültem rá, hogy egyszer beavatom, hogy egyszer, ha majd elméje már a befogadásra kész, akkor elmondok neki mindent, kirándulásra hívom önmagamba, minden gyötrődésemet, kétségemet, minden hitemet megosztom vele. …hisz lehet-e közünk jobban máshoz, mint ahhoz, akit két ember legbizalmasabb együttléte alatt isteni ajándékul kap, új életet, hogy Isten azt rendelte, legyen örömötök a gyermek foganásában, legyen sikító, kiáltó földi örömötök, és ezzel a sikollyal, mámoros kiáltással hívjatok egy embert magatokhoz…nem, nem lehet ennél szebb és több. El akartam mondani neki, készültem rá, amikor Isten magához hívta. Ahogy az éjjel hideg, de tiszta és szép teste fölött virrasztottam, úgy éreztem, ez büntetés hitetlenségem miatt, ó nem Istenben, a lányomban nem hittem, nem bíztam eléggé. Iszonyatos virrasztás volt ez nekem, gyermekem. És ha van kapcsolat egykorú lányok között, ha az élő a holttal valamiféle kapcsolatra tud lépni, kérlek, mondd el neki mindezt. És kérem, nagyon kérem, bocsásson meg nekem. Ezért hívtalak be, ezért szerettem volna beszélni veled.

 

ZSÓFIA /váratlanul megszólal, de alig érteni/

Köszönöm.

 

LUTHER

És még valami…édesanyád tervei között van a szentírás magyarra fordítása. Ne lepődjetek meg, ha ez a munka a magyar nyelvre a szokásosnál is könnyebbnek ígérkezik. Megvan annak az oka. Tanulmányoztam a magyar nyelvet, nagyon közel van Isten lelkéhez.

 

ZSÓFIA

………………………………….

 

LUTHER

Az Úr szeretete legyen veletek. Elmehetsz.

/Zsófia feláll, kimegy, mögötte belép Caterina/

 

CATERINA

Szép gyermek.

 

LUTHER

És sokat szenvedett.

 

CATERINA

Remegett, és beszélni sem tudott, mikor behoztam ide hozzád.

 

LUTHER

Igen, láttam. De megnyugodott. Meggyógyult.

 

CATERINA

Nem tudok mindent ellenőrizni…megint bejutottak a kolostorba a pápai udvar küldöncei… a nőkért…

 

LUTHER

Majd ha a fejedelem téged nevez ki a kolostor vezetőjének, ahogy megígérte, akkor…

 

CATERINA

Akkor már ilyen nem lesz. Jól tettem…. hogy beengedtem hozzád ezt a lányt? Úgy láttam, nincs más, ami meggyógyítaná… csak ha egy időre sikerül elfeledtetni vele a szégyenét.

 

LUTHER

Jól tetted.

 

CATERINA

Átadtam az anyjának az írásokat, amelyeket hazavihet magával, ahogy meghagytad.

 

/csönd/

LUTHER

Ilyen szép… ilyen szép volt… lett volna ő is.

 

 

 

Negyedik jelenet

/Fogadó szoba Wittenbergben, Katalin szobája. Katalin az ágyban, majd az ajtó lassan kinyílik, és szinte beszédeleg rajta a csupa kosz és vér  Auglen, Katalin  ül fel az ágyban, mellette Zsófia, rémülten felsikítana, de Katalin elkapja a száját/

 

KATALIN

Hallgass, ne sikíts.

 

AUGLEN

Tudom, hogy minden erkölcsöt, illemet felrúgtam azzal, hogy ide…

 

KATALIN

Ki az…Ön, Auglen esperes úr…

 

AUGLEN
Jó estét, asszonyom.

 

KATALIN

Ébren vagyok? Álmodom? Itt ül egy esperes a szobámban és köszön?

 

AUGLEN

Kérem, csak halkan. Nem akarok bajt hozni önre. Nem mehettem máshová.

 

KATALIN

Ön csupa sár. És vér.

 

AUGLEN

Igen… nem tudtam felvenni a megfelelő reverendát még…

 

KATALIN

Azt hallottam, ön eltűnt.

 

AUGLEN

Mint látja, ez nem sikerült teljesen, hiszen itt vagyok ön előtt.

 

KATALIN

Egy hölgy fogadói szobájában…

 

AUGLEN

Kivételes helyzet, asszonyom.

 

KATALIN

Mi történt?

 

AUGLEN

Tegnap este hazatérvén szállásomat feldúlva találtam, iratokat, könyveket kereshettek. Ágyamat is felvagdosták, berendezéseimet összetörték.

 

KATALIN

Miután mi beszéltünk?

 

AUGLEN

Igen. Egy jóakaróm értesített, hogy Benfini érsek két bérgyilkost fogadott ellenem.

 

KATALIN

Már csak egyházi könyörületből is.

 

AUGLEN

Próbáltam elbújni előlük.

 

KATALIN

Ide?!

 

AUGLEN

Nem, ide nem azért jöttem.

 

KATALIN

Hát?

 

AUGLEN

Arra akartam kérni, hogy önökkel tarthassak Magyarországra. Úgy vélem, olyan távolságban biztonságban lehetek.

 

KATALIN

Velünk? Amikor az utakat ellenőrzik, átvizsgálják a kocsikat…

 

AUGLEN

Igen, mikor beestem ide, már tudtam, hogy ez nem a legjobb ötlet. De sajnos alkalmatlan vagyok a mártíromságra.

 

KATALIN

Ha az embert bérgyilkosok ölik meg, nem lesz mártír.

 

AUGLEN

Én is így gondolom.

 

KATALIN

Ön azzal vívta ki a haragjukat…hogy elengedte Zsófiát?

 

AUGLEN

Nem tudom. Mindenesetre beszélgetéseimet rendszeresen ellenőrzik.

 

KATALIN

Ha ezért…akkor kötelességem önnek segíteni.

 

AUGLEN

Tovább megyek. Majd valahová eljutok talán, ahol csak később találnak meg. Ég önnel , asszonyom…

 

KATALIN

Ne köszöngessen folyton. Inkább gondolkodjunk.

 

AUGLEN

Buta ötlet volt…

 

KATALIN

Tud ön lovakat hajtani?

 

AUGLEN

Igen, az érseki lóistálló felügyelője voltam fiatalon.

 

KATALIN

Kiváló. Ön a kocsisunk lesz. Kocsis ruhát ölt, és megpróbálunk így eljutni haza. Talán nem ismerik fel. És ha nem borotválkozik egy ideig… nem mosakszik, ugyan olyan büdös és ronda lesz, mint bármelyik kocsisunk.

 

AUGLEN

És az önök kocsisa?

 

KATALIN

Itt hagyjuk, és később postakocsival utánunk jön. Ezt elintézhetem.

 

AUGLEN

Megköszönöm, asszonyom.

 

KATALIN

De tudnia kell, hogy haza érkeztemkor elkezdem a lutheri eszmék terjesztését.

 

AUGLEN

Ez az…ami elsősorban érdekelne. Hogy fogadják az emberek.

/csönd/

KATALIN

Értem. Rendben van. Ön, kérem foglaljon helyet bent a szekrényben. Fel kell öltöznöm, és értesítenem Benedeket, hogy haladéktalanul, még kora hajnalban indulunk. Kocsisruhát is kell szereznem önnek. Nincs időnk.

 

AUGLEN

Remélem, nem fogja megbánni, asszonyom.

 

KATALIN

Én is remélem. Nagyon remélem. Forduljon el. Micsoda forgalom van itt éjjel…

Intézkedem, maga a szekrényben, Zsófia maradj a takarók alatt.

 

/Kiindul, Auglen elindul a szekrény felé, de Zsófia felugrik, takarókba csavarva magát az ellenkező sarokban rohan, onnan néz vissza remegve a papra/

 

AUGLEN

Szegény gyermekem… mit műveltek veled…

 

/Sóhajt, belép a szekrénybe/

 

Ötödik jelenet

/Fogadó út közben. Katalin ül egy asztalnál,  Benedek siet be./

BENEDEK

Még egy óra, amíg a lovakat és a kocsit felkészítik.

 

KATALIN

Mi tart ezen ilyen sokáig?!

 

BENEDEK

Asszonyom, egy ilyen nagy útra az éjszaka közepén szereztem mindent, azt hiszed, egyszerű volt? Ráadásul még kocsist is cserélünk.

 

KATALIN

Minden perc életveszély, amit itt töltünk el.

 

BENEDEK

Legalább van egy kis időnk. Mielőtt tovább mennénk. Megígérted.

 

KATALIN

Otthon majd…

 

BENEDEK

Késő. Tudnom kell, mi ez az egész.

/Katalin vesz egy nagy levegőt, leül mellé/

KATALIN

Luther Mártonnal találkozott Zsófia, ezt tudod.

 

BENEDEK

Igen.

 

KATALIN

Ő csak a hibákat ostorozta.  Az embernek a büntetésektől való szabadulása még mindig attól függ, hogy találkozik-e egy búcsúárus pappal. Szerettek volna az emberek teljes bizonyosságban lenni afelől, hogy az ideig tartó büntetésekből semmit sem visznek át a túlvilági tisztítótűzbe. Erre szolgáltak 1294 óta az úgynevezett gyónócédulák vagy búcsúcédulák. Ezeket meghatározott árjegyzéki áron pénzért lehetett vásárolni. A cédulát a vásárló nevére állították ki s tulajdonosa bármikor bármelyik papnál meggyónhatott, de úgy, hogy a pap köteles volt neki egy ízben egészséges állapotában, egy ízben pedig halálos veszélyben teljes búcsút adni. A jövedelem még mindig nem volt elegendő, s a búcsúk iránti kereslet sem csökkent. 1476-ban a búcsút tehát kiterjesztették az elhaltak lelkére is. Ezzel soha nem látott pénzforrás tárult fel. Mindenki igyekezett kedves halottjainak lelkét kiváltani a túlvilági szenvedésekből. Neked mi a véleményed minderről?

 

BENEDEK

Nekem? Honnan tudjam, mi a véleményem?

 

KATALIN

Az egyház nem érdemszerző jócselekedetek takarékpénztára, ahová a hívó érdemeket halmoz az örök lelki nyugdíj számára. A földi és a földöntúli élet boldogságát, a lelkiismeret békességét nem érheti el az ember önző biztosítékokkal. Ha lenne is olyan béke, az hamis lenne.

 

BENEDEK

Hamis. Igaz.

 

KATALIN

Megtámadta az egyházi átkot. Az egyházi átkot akkor alkalmazzák, amikor valaki megsértette az egyház érdekeit, ha valaki megtagadta a tized beszolgáltatását; avagy valamely város tanácsa egyházi testületeknek bor és sörszállítmányai után vámot követelt s ezeknek a szeszes italoknak egyházi épületekben történő árusítására is adót vetett ki, avagy egy gonosztetten rajtakapott papot a világi bíróság elítélni merészelt. A kiátkozott ember nem vehetett részt az egyházi és polgári életben, nem adhatott el, nem vásárolhatott, az egyházi szolgálatokat vele szemben megtagadták, az emberek előtt megvetendőnek tüntették fel, sőt a vele érintkezőkre is kiterjesztették az átkot, holta után pedig túlvilági gonosz sorsának jelképezésére, mint valami állatot, a temető megszentelt területén kívül, harangszó és áldás nélkül földelték el.

 

BENEDEK

Mint apámat… őt is így földelték el… utána vettél magadhoz…

 

KATALIN

Megírta, hogy a római trónon maga az antikrisztus ül s az egyházban uralomra jutott az „ős ellenség”. Le kell hát leplezni és meg kell szüntetni az antikrisztus titkos üzelmeit. Nem Róma erkölcsi romlottsága körül folyik a harc, hanem Isten igéjéért. Nem emberi részletterveket kell megvalósítani, hanem magát a keresztyénséget. S nem fegyverek reformálják a világot, hanem Isten igéje. A szentségek kérdését is újra vizsgálni kezdte. Megállapította, hogy a szentségek a pápák kezén elvesztették eredeti lényegüket, emberi érdemszerző cselekedetté váltak, mélyekkel a papság rendelkezik. Éppen ezért az egyház nem tudja Isten kegyelmét szabadon közölni. Emberi rendelkezések fogságában sínylődi És aki ilyeneket ír, cselekszik az előtt csak két út van. Az egyik a kárhozatba, a másik a vértanúságba visz.

 

BENEDEK

Értem. És a mi utunk merre vezet?

 

KATALIN

Egyelőre haza. Aztán meglátjuk. Nem ígérhetek neked nyugalmas életet.

 

/kintről kopogás, kocsizörgés/

KATALIN

Megérkeztek. Ügyes vagy, benedek.

 

BENEDEK

Hozom a holmikat. Indulhatunk.

 

/kimegy, Katalin egyedül marad, néz maga elé./


 

Második felvonás

Első jelenet

 

/Viharsarki helyszín, tábori sátor közel a török sereghez. A sátorban elől két nagy székben egymással szemben a TÖRÖK KÖVET és a CSÁSZÁRI KÖVET. A háttérben áttetsző függöny mögött lányok táncolnak érzéki zenére/

 

TÖRÖK KÖVET

Nagyra értékelem a császár ajándékát, bár táncoló lányokban nem szenvedünk hiányt.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Ezt gondoltam, de császárom nemrég új nőszállítmányt kapott, és úgy gondolta, összevethetik táncos tudásukat a tieitekkel.

 

TÖRÖK KÖVET

Nőszállítmányt kapott? Gondolom, a pápától.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Talán onnan, talán máshonnan. Császárom ezzel azt akarta üzenni, hogy talán több minden van, ami összeköt, mint ami elválaszt bennünket.

 

TÖRÖK KÖVET

A szultán is így gondolja. Egy női test csábja, illata, zamata és íze nem különbözik vallási alapon.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Valóban, és a férfigerjedelem sem nemzetfüggő. És ha ilyen gondolatokkal közeledünk egymáshoz, talán belátásokra, eredményre jutunk.

 

TÖRÖK KÖVET

Tegnap volt alkalmam megkóstolni a pápai szállítmány egyik nőállatát, és mondhatom, szinte olyan, mint egy iszlám hastáncosnő, talán az izmok erősségében van némi különbség.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Valóban, ebben még némi eredményt kell felmutatnunk. Az európai nők meglehetősen elpuhultak, keveset mozognak.

 

TÖRÖK KÖVET

El kell terjeszteni köztük a hastánc művészetét.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Ezt közvetíteni fogom megbízómnak.

 

TÖRÖK KÖVET

A szultán hajlandó küldeni ezer hastánc-tanárt ehhez a programhoz.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Köszönettel fogadjuk.

 

TÖRÖK KÖVET

Úgy hallom, a császár némi anyagi nehézségekkel küzd.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Igen, a pápai udvarnak befizetendő összeg is egyre emelkedik, miután a pápai udvar kártyaadósságai nagyon megemelkednek. És sajnos parasztlázadások is nehezítik a helyzetet. Így leginkább nem a parasztok takarítanak be, hanem mi takarítjuk be a parasztokat. De ettől még nem lesz több gabona és takarmány.

 

TÖRÖK KÖVET

A szultán hajlandó segíteni.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Örömmel hallom.

 

TÖRÖK KÖVET

Természetesen csak titokban. Azt erre a célra adományozott pénz eredetének nem szabad kiderülnie.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Ez természetes. Pénzügyi szakértőink már keresik erre a megoldást.

 

TÖRÖK KÖVET

Említettem az egykor magyar területek birtoklásának háborítatlanságát.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Ebben biztosíthatlak császárom támogatásáról. Az eddig elfoglalt területeket a császár nem háborítja. A határszéleken kisebb csapatokkal vív látszat harcokat, melyek azt a benyomást kelthetik, hogy a szultán megáll az eddigi hódításainak határainál.

 

TÖRÖK KÖVET

Létrehoztunk olyan szpáhi csapatokat, amelyek gyenge fegyveresekből állnak, és a határszéleken kevéske ellenállásokat tanúsítanak.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

A császár is elsősorban belső ellenségeinek embereit hívta be a határszélre, akikért nem kár, ha ezekben a kisebb ütközetekben elpusztulnak.

 

TÖRÖK KÖVET

Akkor tehát ez rendben van.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

A legteljesebb mértékben.

 

TÖRÖK KÖVET

És a magyarok?

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Mi van velük?

 

TÖRÖK KÖVET

A császár legutóbb biztosított, hogy átenged kisázsiai területeket a szultánnak, ha gondoskodunk arról, hogy a magyarok eltűnjenek Európa térképéről.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Ez némi nehézségbe ütközik, mert a kisázsiai területek népei újabb önállóságot követelnek, egyre nehezebb féken tartani őket.

 

TÖRÖK KÖVET

Úgy véljük, sem a császárnak, sem a pápának nem érdeke a nemzetállamok megerősödése.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Semmiképpen sem. A pápaságot épp eléggé megrengette az angol egyház kiválása, az angolok elhagyták Európát, követ úr. Ez hasonló példára vezetheti rá a többi európai népet, olyanokat is, amelyek jelenleg a császár hatalma alatt állnak, és ahol nagy erőkkel folyik a nemzetek beolvasztása a birodalomba. A pápaság az egységes keresztény Európában hisz, ami azt jelenti, hogy a nemzeti törekvések nem kívánatosak.

 

TÖRÖK KÖVET

Különösen az utóbbi történések ismeretében.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Gondolom, követséged a lutheri eszmékre gondol.

 

TÖRÖK KÖVET

Igen. Aggasztó az eszmék terjedése. Nem vallási szempontból, hiszen ez a mi szempontunkból közömbös. De ahogy észrevettük, ez az új irányzat elsősorban a nemzeti érzések felélesztésére számít.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Igen, ezért is fontos az ellene való kíméletlen fellépés. A pápát sem érdekli, hogy milyen elvek alapján épül fel, Luther hívei az evangéliumokra hivatkoznak, az ezzel való vitatkozás azonban közömbös a pénzváltók, a vámok, az adók világában, mondhatjuk, lényegtelen.

 

TÖRÖK KÖVET

És amellett, hogy a nemzeti érzésre építenek, mohamedán és iszlám ellenesek is. Ez a maguk Lutherje a végeken harcoló magyaroknak is új jelszót adott: „Erős várunk az Isten.” És ez kifejezetten az mi térhódításunkra vonatkozik. Illetve ez ellen.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Igen, alábecsültük Luther tevékenységét, nem gondoltuk, hogy tanai ilyen gyorsan terjednek.

 

TÖRÖK KÖVET

Önöknek van mit veszteni ezen. Hiszen a török jelenléte nagyon sok pénzt is jelent Európa vezető pénzügyi köreinek. A nemzeti államok létrejöttének lehetősége alapjaiban rombolja le ezeket a vagyonokat.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Pontosan, és a császár a pápával szövetkezve ezért is dolgozik Európa egyesítésén, a nemzetállamok kizárásával.

 

TÖRÖK KÖVET

Ez helyes. De ezek a magyarok mintha nehezebben lennének idomíthatók.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Idő kérdése. A szultán által lefoglalt területeken a részbeni magyarírtással, illetve a megmaradt magyarság jólétbe helyezésével a szultán zseniális stratégiát alakított ki. Az erdélyi fejedelemség pedig soha nem vallotta magát igazán magyarnak, csak nyelvük ugyanaz. És ne feledje, a magyarok, önállóság esetén csak pár évig képesek önmagukkal is jóban lenni. Legutóbb is, a szultánnak csak ki kellett várnia, míg a magyarság önmagát osztja meg, és ebben a megosztottságban képtelen ütőképes hadsereget kiállítani.

 

TÖRÖK KÖVET

Ez így igaz. Azt hiszem, be is hívhatjuk aktuális barátunkat.

/Török követ kettőt tapsol, bejön egy eunuch, Török követ mond neki valamit, Eunuch távozik. Hátul a nők abbahagyják a táncot./

 

TÖRÖK KÖVET

Míg barátunk itt van, a nők pihenhetnek.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Egytértek. Ez nem magyarnak való látvány. Még téves következtetéseket vonna le.

 

TÖRÖK KÖVET

Így igaz.

/nevetnek, belép Ábránfy Imre, díszes ruhában, karddal/

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Hogyan? Ön karddal érkezik, hogy hogy nem vették el az embereink?

 

ÁBRÁNFY

Az embereik a nők terelgetésével voltak elfoglalva.

 

TÖRÖK KÖVET

Hallatlan. Ilyen helyzetben a bejárati ellenőrzés nagyon fontos. Kérem, haladéktalanul vegye le a kardját, és vigye ki.

/Ábránfy meghajol, leveszi a kardját, kiviszi./

 

TÖRÖK KÖVET

Ezért pár ember a fejével fog fizetni.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Helyes.

/Ábránfy visszajön, le akar ülni./

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Ön ne üljön le. Maradjon állva, az ön társadalmi helyzete nem teszi lehetővé, hogy nagyhatalmak jelenlétében üljön. És ön egy legyőzött nép képviselője.

 

TÖRÖK KÖVET

Amúgy is mostanában késnek a jelentései.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

A császár is nehezményezi a jelentések elmaradását. Több hét telt el anélkül, hogy az ön megszokott jelentéseit élvezhessük.

 

ÁBRÁNFY

Nem egyszerű egyszerre két helyre jelenteni. Már a fordítások miatt sem. ÉS EGYÁLTALÁN NEM EGYSZERŰ ELÁRULNI A HAZÁMAT! Még pénzért sem.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Hé, hé…ne kiabáljon itt…

 

ÁBRÁNFY

Elnézést, mostanában előfordul ilyesmi, hogy kiszállok magamból…

 

TÖRÖK KÖVET

Nincs ez összefüggésben azzal, hogy nagynénje, Ábránfy Katalin megérkezett Szászországból?

 

ÁBRÁNFY

Nincs.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Már pedig mintha a környék kissé felbolydult volna a nagyasszony visszatérte után.

 

ÁBRÁNFY

Ábránfy Katalin beköltözött a békéscsabai várába, és ahogy elutazása előtt, most sem fogad senkit, és ő maga sem jön ki onnan. Továbbra is ő a szellemúrnő.

 

TÖRÖK KÖVET

Ő nem jön ki, de egyre több környékbelit látnak bemenni.

 

ÁBRÁNFY

Mert elkezdődött a mezőgazdasági munkák fő ideje.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

A nagyasszony építkezik.

 

ÁBRÁNFY

Engem sem enged be, nincs tudomásom építkezésről.

 

TÖRÖK KÖVET

Ábránfy Imre urat érzékenyen éri ti a téma, hiszen jog szerint övé az Ábránfy birtok és a kastély.

 

ÁBRÁNFY

Valóban, jog szerint az enyém. És ezt a jogomat soha nem is fogom feladni!

 

CSÁSZÁRI KÖVET

És nem fogadta el sem a császári, sem a török támogatást. Pedig már régen az öné lehetne.

 

ÁBRÁNFY

Saját erőmből fogom visszaszerezni.

 

TÖRÖK KÖVET

Ezen erő felállításához jól jött eddig az a pénz, amit a jelentéseiért kapott.

 

ÁBRÁNFY

Így igaz.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Ön úgy gondolja, hogy a jelentések után, melyeket szívből köszönünk uralkodóink nevében, ön bármikor befejezheti tevékenységét. Nem, barátom. Az árulóknak sehol sem kegyelmeznek akkor, ha az árulást befejezettnek kívánják tekinteni.

 

ÁBRÁNFY

Nem vagyok áruló! Magam, családom és népem biztonságát kívánom erősíteni azzal…

 

TÖRÖK KÖVET

Ne emelje fel a hangját. Ez nem tetszik nekünk. Az árulási tevékenység jól jövedelmez, de  befejezése, náluk, a török szokások szerint az áruló kivégzését is jelenti egyben.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Császárom is hasonló elveket követ.

 

ÁBRÁNFY

Értem…folytatni fogom…a jelentéseket.

 

CSÁSZÁRI KÖVET

És egy nagyobb anyagot várunk Ábránfy Katalin tevékenységéről.

 

ÁBRÁNFY

Ő a rokonom. A saját falkáját még az oktalan állat is védi!

 

TÖRÖK KÖVET

Elmehet. Nincs több időnk magára. Egész Európát érintő ügyekről tárgyalunk. Ennyi idő volt Önre.

/Ábránfy meghajol, dühösen távozik./

 

CSÁSZÁRI KÖVET

Térjünk át a pénzváltók nyereségeire, és az abból befolyó adó felosztására.

 

TÖRÖK KÖVET

Térjünk. De ahhoz már visszatérhetnek a lányok. Sőt, kívánatos, hogy pénzügyeknél jobb hangulatban legyünk. Intézkedem.

 

 

Második jelenet

/Katalin és Zsófia egy nagy gerendát cipelnek, munkához való ruhában vannak, leteszik, nagyot fújnak,

KATALIN

Üljünk le egy kicsit, lányom. Nem az én derekamnak való ez a gerendacipelés.

 

ZSÓFIA

Mert anyám nem engedi, hogy az ácsok maguk vigyék fel a tetőnek valót.

 

KATALIN

Az ács ne mászkáljon le, mert csak húzza az időt. Mindig, mikor lejönnek, isznak, esznek, vakaródznak, vagy cselédeket vakargatják… nézegetik.  Jobb, ha fent vannak, és mi feladjuk nekik, ami kell.

 

ZSÓFIA

De anyám belerokkan…

 

KATALIN

Rokkan a fene. Jól néznénk ki, ha ennyitől…

 

/Érkezik Auglen esperes/

AUGLEN

Sajnálom, asszonyom, ma nem tudok segíteni az ácsoknak…

 

KATALIN

Igen, hallottam, misét tart a lerombolt templomokban.

 

AUGLEN

Ez a dolgom.

 

KATALIN

Maradtak még hívek?

 

AUGLEN

Kevesen. Az éjjel befejeztem az Ön jegyzeteinek olvasását. És a levelezését Lutherrel.

 

ZSÓFIA

Hogyan? Anyám még nekem sem adta oda ezeket…

 

AUGLEN

Úgy vélem…egy nagyszerű gondolkodó írásai ezek…és el kell mondjam, meggondolkoztattak.

 

KATALIN

Nocsak.

 

AUGLEN

A tartalom mellett az írások stílusa is…

 

KATALIN

Meglepődött. Nem várta ezt egy nőtől.

 

AUGLEN

Nem vártam. És hogy megkaptam mégis ezt a kivételes élményt…ez némiképp átalakította a nőkről a nézeteimet.

 

KATALIN

Ezért már megérte eljönni ide. És köszönöm, hogy velünk cipelte a gerendákat, segített az építkezésben.

 

AUGLEN

Befogadtak, étket adnak, meg kívánom szolgálni.

 

KATALIN

És a jegyzetek? A levelek? Mennyire hatottak ezek a papra, esperes úr?

 

AUGLEN

Én Istent úgy látom, ahogy eddig. Én Isten arcát bele képzelem a templom festett képeibe, az oltár díszeibe, Michelangelo, Raffaello műveibe. Nekem a szentség ábrázolása nem ördögi festett kép, hanem az Isten utáni vágy kivetülése. A templomokban az arany és a réz, ezüst csillogása Isten csillogása a lelkeinken. Önök mindent kidobnak, elégetnek, amit a hívő emberek ezerpárszáz éve alatt beleálmodtak a Teremtőbe. Önöknek ez lelki tisztaság, nekem hiány. És bár az eredeti szentírás értelmezései elgondolkodtak, maradok reformer saját egyházamban.

 

KATALIN

Ez tisztességes álláspont, esperes úr.

 

AUGLEN

Beszélgettem az itteni emberekkel. Őket a sajátos történelmük tragédiájából eredő vágy, a vágy a biztonság után irányítja az új tanok felé. Ezért nem ítélhetem őket. Megértem. És egy valami van, ami valóban fontos lehet: a saját nyelven való misézés. Ezt nem is értem, miért nem tettük meg eddig.

 

KATALIN

Mert a római egyház saját szájíze szerint fordította le a szentírást.

 

AUGLEN

Talán igen. Megbocsát, indulok. De igyekezni fogok vissza, hogy a zsaluzásnál már segíthessek.

/Meghajol, elmegy/

 

ZSÓFIA

Ez a pap elsősorban nem is a bérgyilkosok miatt menekült ide…

 

KATALIN

Tudom. Látom a tekintetén.

 

ZSÓFIA

Ez beléd szeretett.

 

KATALIN

Ne bolondozz!!! Ő valódi római pap. Soha nem vallaná be, még magának sem.

 

ZSÓFIA

De minden mozdulata elárulja…

 

KATALIN

Elég!... figyelj, lányom…

/csönd/

 

ZSÓFIA

Igen?

 

KATALIN

Azt hittem…nem jössz ki épen onnét. A kolostorból.

 

ZSÓFIA

Én sem.

 

KATALIN

Alig beszéltél. Rossz volt nézni. Remegtél, rohamaid voltak.

 

ZSÓFIA

De már elmúlt.

 

KATALIN

Nagyon megijesztetted anyádat. És amikor Luthernél voltunk… és akkor éjjel az ő lányuk halt meg, egy pillanatra átéreztem… iszonyatos lehet. Ezt, ilyet te nem tehetsz velem. Én kívánok előbb meghalni, ezt vésd az eszedbe. Vagy együtt, de te előbb nem hagyhatsz itt.

 

ZSÓFIA

Meggyógyultam, anyám.

 

KATALIN

Látom. Túlságosan is. Akkor alig beszéltél, most meg néha alig fejezed be.

 

ZSÓFIA

Zavar?

 

KATALIN

Dehogyis. Ez a legényke oldotta így meg a kedved, mi?

 

ZSÓFIA

Hiszen anyám engedte, hogy Benedek közelében legyek.

 

KATALIN

Mennyire közel?

 

ZSÓFIA

Amennyire lehet.

 

KATALIN

Ettől…kezdtél el újra beszélni? Hogy olyan nagyon közel voltál hozzá.

 

ZSÓFIA

Igen. Baj?

 

KATALIN

Jó fiú. Kedvelem. De azon még gondolkodnom kell, hogy elvehet-e téged.

 

ZSÓFIA

Még nem értünk oda….

 

KATALIN

Parasztgyerek. Én találtam rá az árokparton. Anyját a törökök ölték meg, vagy a német, vagy valaki. Aki arra járt. Apja nekiment az egyháznak, mert úgy vélte, az egyház érdeke, hogy mi itt magyarok rabságban éljünk. Elítélték, kiátkozták, jeltelen sírba elföldelték. Ez meg ott remegett a bokorban, a temetőben, meztelenül.  Három éves se lehetett.

 

ZSÓFIA

Tudom.

 

KATALIN

De akkor is parasztgyerek. Jó. Fel akarom szabadítani. Kérhetem a rendi gyűléstől a nemessé tételét, de nincs sok remény rá, hogy meg is adják.

 

ZSÓFIA

Legyen belőle pap. És akkor elvehet.

 

KATALIN

Milyen pap?

 

ZSÓFIA

Luther olyan szépen beszélt nekem a házastársi szeretetről. Pedig ő is pap.

 

KATALIN

Ez igaz. Mennyi eszed van! Benedek pap lesz, az új tanok szerint, elvesz téged. És éltek halálos veszedelemben, állandó feljelentgetések közepette.

 

ZSÓFIA

Te is így éltél mindig apámmal.

 

KATALIN

És? A lelki nyomort feltétlen örökölni kell? Neked nem lehet jobb, mint nekem?

 

ZSÓFIA

Neked jó volt vele. Tudom. Azért lettem ilyen szép.

 

KATALIN

Mi van? Megborultál, miket beszélsz?

 

ZSÓFIA

Az ilyen szép lányok, mint én, szerelemből születnek csak.

 

KATALIN

Ezt is Luther mondta?

 

ZSÓFIA

Nem. Ezt apám mondta…amikor kicsi voltam. Soha nem felejtem el, az ágyam fölé hajolt, és ezt mondta. Azért vagy ilyen szép, mert anyáddal szeretjük egymást.

 

KATALIN

Ezt mondta…

 

ZSÓFIA

Ezt. És Benedekkel szeretjük egymást. Nem akarsz szép unokákat? Nagyon szép unokákat, anyám?

/csönd, nézik egymást./

 

KATALIN

Mindig meg akarom kérdezni…

 

ZSÓFIA

Hogy mit műveltek velem azok ott, a kolostorban. Tudom. És most is előhozod, mikor a szerelemről beszélek.

 

KATALIN

Soha többet nem fogom kérdezni.

 

ZSÓFIA

Én pedig soha nem mondom el. Még neked sem.

 

KATALIN

Benedek…milyen választékosan beszélő, intelligens, szép ember lett belőle. Igazad van. Papnak való. Lelkésznek…ahogy ők mondják…

/Benedek érkezik, kiabál/

 

BENEDEK

Hogy a ványadt, szaros nyavalya rúgja szét a seggeteket, tetőpatkányok! Hagyjátok, hogy a nagyasszony és a lánya vigye a gerendát! Ugorjatok le onnét, mert felmegyek, és a szátokba nyomom a lábujjaitokat, barmok!

 

KATALIN

Hagyd, Benedek, én tiltottam meg nekik, hogy lejöjjenek.

 

BENEDEK

Nekem is megtiltotta a nagyasszony, hogy a hordókat felhozzam a pincéből, pedig nehéz az, nem a maga korabeli nagyasszonynak való.

 

KATALIN

Kiköttetlek, te! Hogy beszélsz velem?! Milyen magam korabeli? Hordom én úgy a munkát, mint te, vagy bármelyik lusta, semmirekellő szégyentelen.

 

BENEDEK

A hordókat én hoztam fel, és eztán sem hagyom magának, akármit tesz, vagy kiáltozik itt velem! Ezért maga a nagyasszony, ezért vagyok én a cseléd! És különben sem kellett volna nekik este előtt bort adni, mert imbolyognak a tetőn, és ferde lesz a rakás. Akkor aztán beázunk mind az istentiszteletek alkalmával.

 

ZSÓFIA

Benedek… anyámmal arról beszélgettünk… nem akarsz papnak kitanulni?

/csönd, Benedek csodálkozva néz rá./

 

BENEDEK

Nem akarsz hozzám jönni?

 

ZSÓFIA

Épp azért.

 

BENEDEK

Ja úgy, az új módon… legyek pap. De ahhoz…

 

KATALIN

Ahhoz el kell menned tanulni. Wittenbergbe. Pár év, visszajössz, és ha addig nem találtam a lányomnak valami jobbat, elveheted.

 

BENEDEK

Erre még innom kell este egy kicsit.

 

KATALIN

Helyes. És most dolgozzunk tovább. Épüljön ez a templom, mire te megjössz bele, legyen rendes helyed az imára.

/csönd/

 

BENEDEK

Vagyis komolyan… gondolja a nagyasszony….?

 

KATALIN

Vigyük a gerendát.

 

BENEDEK

A mángorlós istenyilát! Csak nem hagyom! Én viszem, a nagyasszony pedig kímélje magát. Legalábbis, amíg be nem váltja ezt az ígéretét. Hé!!!! Le ne ess!!! Részeges ács. Viszem már, viszem már a gerendát, ne integess annyira!

 

/elmegy a gerendával, a két nő mosolyogva néz utána/

 

 

Harmadik jelenet

/romos templom, Márton atya az oltár mögött, érkezik Auglen érsek/

 

AUGLEN

Márton atya….

 

MÁRTON

Nézzenek oda már, az érsek úr a kastélyból.

 

AUGLEN

Üzentél értem.

 

MÁRTON
Nem hittem volna, hogy kijössz onnét.

 

AUGLEN

Eléggé romos állapotban van itt Isten háza.

 

MÁRTON

Igen. Időnként jönnek, lerombolják. Hol a török, hol a német. Mi meg építgetjük

.

AUGLEN

És a hívek?

 

MÁRTON

Egyre kevesebben vannak. Nem a templomba járók, nem azokra gondoltam, hanem a népek egyáltalán. Nagy pusztítás volt erre emberben. Aki maradt, asszony, annak nincs hite és bátorsága gyermeket venni magához. De akik maradtak, eljárnak még. Főként vasárnap.

 

AUGLEN

Van elegendő pap a környéken?

 

MÁRTON

Nincs. Nem győzöm sem a misézést, sem a hittant, sem a temetéseket egyedül.

 

AUGLEN

Már nem vagy egyedül.

 

MÁRTON

Az emberek mondták… ahogy beszéltünk… van ott az Ábránfy kastélyban egy pap, az kijöhetne néha. De ők nem tudják…

 

AUGLEN

Mit nem tudnak?

 

MÁRTON

Hogy te az új tanoknak élsz.

 

AUGLEN

Nem élek az új tanoknak.

 

MÁRTON

Hiszen velük laksz.

 

AUGLEN

Megmentették az életemet. Elhoztak ide. Nincs hova mennem.

 

MÁRTON

Akkor téged nem fertőztek még meg?

 

AUGLEN

Nem fertőzés ez, Márton pap. Vélemény.

 

MÁRTON

Istenről?

 

AUGLEN

A szentírásról.

 

MÁRTON

És ezt te elfogadod?

 

AUGLEN

Nekem meg van a magam hite. Abban élek. Ezt nem lehet cserélgetni. Hitet csak egyszer vegyen fel az ember.

 

MÁRTON

Azt mondják, a lutheri eszme is hit.

 

AUGLEN

Igen. Márton pap, tudod, milyen itt a világ. Milyen Jelenések Könyvét éltek át itt, a pusztítások és háborúk között.

 

MÁRTON

Tudom hát.

 

AUGLEN

Ez van ott is, ahonnan én jöttem. Háború. Csak nem kívül, belül az emberekben. Fekély, métely, kételyek. Mindenki választ keres rá. Van aki az új eszmékkel. Van aki aki azzal, hogy hiszi, az egyházunk megjavítható. És talán az új eszmék néhány tanát sem ártana átvenni.

 

MÁRTON

És most kijöttél.

 

AUGLEN

Mert úgy érzem, szükség van rám.

 

MÁRTON

Igen. Misézhetnél, segíthetnél. Nem bírom. És nem a testem nem bírja. A lelkem fáradt el. Annyi bajt, szenvedést látok, hogy már nehezen magyarázom el ezeknek az embereknek, hogy mindez azért van, hogy elnyerjék a mennyek országát.

 

AUGLEN

Megértem.

 

MÁRTON

Beosztást készíthetnénk…a környéken van még pár templom, ahol misézni lehet, és egy helység, ahol a gyerekek is járnak Isten tanulni. És ott vannak a keresztelők, temetések…

 

AUGLEN

Ez a dolgom, Márton pap.

 

MÁRTON

Szépen beszélsz magyarul. Megtanultál itt.

 

AUGLEN

Igen.

 

MÁRTON

Azt hittük, ezt is az új tanok miatt… hogy ne latinul legyen a mise.

 

AUGLEN

Lehet, hogy most jobban tenne lelkeiknek, ha mi is a saját nyelvükön szólnánk hozzájuk, nem gondolod, Márton pap?

 

MÁRTON

Nem tudják ezek magyarul a misét.

 

AUGLEN

De a prédikáció lehet magyarul, nem?

 

MÁRTON

De. Hiszen azt magam is magyarul mondom.

 

AUGLEN

Kezet rá!

 

MÁRTON

Hozott Isten, Auglen testvér.

 

Negyedik jelenet

Ábránfy kastély, Katalin szobája. Katalin, Zsófia, Auglen. Auglen nem papi ruhában. Velük szemben Sylvester János.

 

SYLVESTER

Jobb szerettem volna kettesben a nagyasszonnyal. Ahogy ígérte.

 

KATALIN

Én pedig úgy akartam fogadni magát, mint ahogy rangos vendéget illik.

 

SYLVESTER

Egyszerű szolgája vagyok istennek, nem kívánok pompát.

 

KATALIN

Hallhatta, hogy ide a kastélyba kevés ember nyer bebocsáttatást.

 

SYLVESTER

Igen, ezen is csodálkoztam, hogy beengednek a szellemvárba.

 

KATALIN

Így hívnak már, hallotta maga is? A szellemúrnő.

 

KATALIN

Lányomat, Zsófiát látja itt, ő is Wittenbergben töltött éveket, ahogy ön.

 

SYLVESTER

Tévedés, én nem voltam ott soha.

 

KATALIN

Auglen úr szintén Szászországból jött, ő a titkárom és a kastély könyvtárosa. Igen jelentős könyvállományt gyűjtöttünk össze. Auglen úr fél éve van köztünk, és kiválóan megtanult magyarul.

 

SYL VESTER

Ez dicséretes, a magyar nem könnyű nyelv.

 

ZSÓFIA

Ön csak tudja, hiszen alaposan foglalkozik vele. Úgy tudom, az első nyelvtant is megszerkesztette.

 

SYLVESTER

Nem szerkesztettem nyelvtant, ez tévedés.

 

KATALIN

Ön egész éjjel jajgatott a szobájában.

 

SYLVESTER

Nem jajgattam a szobámban. És nem egész éjjel.

 

KATALIN

Be kellett küldenem önhöz azt a szakácsnőt, aki nálunk a gyógyfőzetek tudója, hogy ellássa magát.

 

SYLVESTER

Nem járt nálam szakácsnő, és nem kent be a gyógyfőzettel.

 

KATALIN

Ezt követően ön békésen aludt tovább, hajnalig nem jajgatott.

 

SYLVESTER

Nem aludtam és nem jajgattam, békésen aztán nem.

 

KATALIN

A postakocsi kikészíti az ember derekát, különösen, ha olyan betegeskedő, mint ön.

 

SYLVESTER

Nem jöttem postakocsival, és a derekamat sem fájdította meg semmi. És nem betegeskedem, egészséges vagyok.

 

KATALIN

Ezek szerint ön most itt sincs velünk.

 

SYLVESTER

Hol?

 

KATALIN

Itt a kastélyban. Velem. Előttünk.

 

SYLVESTER

Nem. Nem vagyok itt.

 

KATALIN

Mégis eljött, amikor hívtam és üzentem önért.

 

SYLVESTER

Nem jött meg, mert nem kaptam öntől üzenetet.

/Csönd/

 

ZSÓFIA

Kérem, anyám, engedje meg, hogy Auglen úrral eltávozzunk, jelenlétünk láthatólag feszélyezi a vendéget.

 

SYLVESTER

Nem feszélyez semmi, kisasszony.

 

KATALIN

Szeretném, ha tudná, itt barátok veszik körül. A lányom, és tudós barátom előtt bátran beszélhetünk. Maradj, lányom.

/csönd/

 

KATALIN

Szeretném, ha megismernék ők is a magyar szellem egyik legnagyszerűbb képviselőjét.

 

SYLVESTER

Igazán? Jön még valaki?

 

KATALIN

Önre gondoltam.

 

SYLVESTER

Én nem vagyok itt.

 

KATALIN

Ön négy évet töltött Wittenbergben az egyetemen.

 

SYLVESTER

Jó lett volna, de…

 

KATALIN

Megismerkedett Erasmussal. Úgy tudom, tartják a kapcsolatot.

 

SYLVESTER

Nem tudom, ki az.

 

KATALIN

Majd Bécsben hébert és görögöt tanult. Megtudhatnám, miért ezt a két nyelvet?

 

SYLVESTER

Nincs nyelvérzékem. A magyart is törve beszélem, mert csak németül szabad a szülővidékemen.

 

KATALIN

Talán mert az evangélium héber és görög nyelven létezik.

 

SYLVESTER

Igazán? Nem tudtam.

 

KATALIN

És ön azt le kívánja fordítani magyarra.

 

SYLVESTER /nagyot nevet/

Én?! Eszemben sincs. És kinek? Magamnak? Ugyan.

 

KATALIN

Abádi Benedek úr újszigeti nyomdájában fogják kinyomtatni.

 

SYLVESTER

Most már értem. Ön összekever valakivel. Előfordul. Egyszer vándor csizmadiának néztek, és egy részeg, erőszakos ember csizmáját kellett megtalpalnom, pedig nem is értek hozzá. Elég jól sikerült.

 

KATALIN

Nekem abból kell egy másolat.

 

SYLVESTER

Kizárt. Az az egy csizmája van. Nem engedi úgysem.

 

KATALIN

Kell nekem a magyar evangéliumból. Úgy tudom, Abádi Benedeknek gondjai vannak a nyomtatással, hiszen a gépeit is bújtatja valahol, és pénzt sem kapott rá eleget.

 

SYLVESTER

Fogalmam sincs, miről beszél.

 

KATALIN

Kétszáz arany forintot vagyok hajlandó szánni erre a célra.

/csönd/

KATALIN

És mivel Ön épp oda tart, meg is mondhatja neki. Elküldeném önnel is az összeget, de félek, hogy megtámadják, jobb lesz Abádi Benedek által megadott módon, őrökkel elvitetnem hozzá. Írást nem kap erről az ígéretről, mert az is terhelő lehet önre nézve. Nekem csak a másolat kell.

 

SYLVESTER

Nem.

 

KATALIN

Unokabátyámtól, Ábránfy Imrétől tudom, miként bántak el önnel.

/csönd/

 

KATALIN

Ő császári és szultáni kém egyszerre. Nem kedvelem. Ide sem jöhet be. Nagy élvezettel mesélte, mit tettek önnel.

 

SYLVESTER

Nem vagyok jól. Ki kell mennem.

 

KATALIN

Forró vasfogóval vették el férfiasságát, Sylvester János. Majd elfelét is forró vassal égették föl úgy, hogy a Jóisten a megmondhatója, mitől maradt aztán életben. Hiszen halottnak hitték, kidobták önt a hóba. Mégis megmaradt. Ez akkor volt, amikor Wittenbergből hazalátogatott, és híre ment, hogy megírta az első magyar nyelvtant. Vagy legalábbis nekikészült. Ön most csodálkozik, hogy ezt egy fiatal lány és egy ön számára idegen férfi előtt mondom el. Igen, önt megcsonkították, tűzzel és forró vassal akarták elhallgattatni. De ön visszament Bécsbe, és tanult tovább. Pedig iszonyatos fájdalmai voltak. De ön tűrt, és tanult. És most meg akarja alkotni azt a fordítást, melyre milliók várnak. Igen, előttük mondom, mert elegem van a hallgatásból! Elegem van abból, hogy két magyar titokban beszél, és attól meghal egy harmadik, vagy valaki a kettő közül pár napon belül! Én hinni, és bízni akarok az emberekben, Sylvester János! És azt akarom, hogy a maga könyvét ne titokban olvassák emberek a legszörnyűbb büntetések árnyékában, hanem hogy szabadon szívja be a magyarságát minden idevaló! Én ezt akarom, és erre nevelem a lányomat is. És azt is akarom, hogy tudják, ha ez a törekvésem még nem járhat sikerrel, őrájuk is micsoda vég, micsoda pokoli vég várhat, ha kiderül, hogy maga nálam járt!

/csönd/

 

KATALIN

Zsófia lányom, elkészült az Úr asztala a templomban?

 

SYLVESTER

Hogy mi?!

 

ZSÓFIA

Igen, feldíszítettük friss virággal. Nagyon szép lett minden.

 

KATALIN
Helyes. Hívd be Benedeket, megkértem, őrködjön az ajtónk előtt, amíg mi itt beszélünk.

 

ZSÓFIA

Igen, anyám.

/Zsófia kiszól, Benedek bejön/

BENEDEK

Nincs mozgás a faluban sem. Idegent nem láttak. Gyuláról készülődnek ide urak, de nem gondolom, hogy miatta. A gyulai fogadóban beszélték, hogy ide jönnek, meghozta a hírt a szakácsnő.

 

ZSÓFIA

Helyes. Sylvester János, nagyon szeretném Önnek lányommal együtt megmutatni az új templomunkat.

 

/Benedek odalép Sylvesterhez/

BENEDEK

Leborulok a munkája előtt, uram!

 

SYLVESTER

Én nem csináltam semmit!!!!!!

/Kimegy Katalinnal és Zsófiával. Indulna Auglen is, de Benedek megállítja/

 

BENEDEK

Auglen uram, egy szóra.

 

AUGLEN

Parancsolj velem, Benedek.

 

BENEDEK

Milyen jól beszéli már a magyart.

 

AUGLEN

Nem igen volt mást tennem itt, mint tanulni.

 

BENEDEK

Beszéltem Márton pappal, aki itt a katolikus pap a békéscsabai templomban.

 

AUGLEN

Magam is ismerem. Lejárok oda a misézni.

 

BENEDEK

Gyenge pap, gyenge prédikációkkal.

 

AUGLEN

Úgy látom, egyre jobbak lesznek a prédikációi.

 

BENEDEK

A csabaiak ide jártak a kastély templomába, amíg ez katolikus templom volt. Katalin nagyasszony misék idejére megnyitotta a kapukat. És a legjobb papokat hozta Gyuláról.

 

AUGLEN

Azt hittem…

 

BENEDEK

Nem, a nagyasszony nem reformátusnak született. Megboldogult férje, aki meghalt a gyulai csatában, ő járt szász földön és hozta haza az új tanokat. Addig ide járt a falu.

 

AUGLEN

Értem.

 

BENEDEK

Vagyis Márton pap…ő keresztelt annakidején, kedvelem, nem rossz ember, csak a prédikációi…mindegy is, vagyis ő kérdezte, miért jött haza Zsófia a Fekete Kolostorból.

 

AUGLEN

Megmondtad neki?

 

BENEDEK

Nem. De nem is kellett. Beszélt ő anélkül is. Auglen atya, én megkértem Zsófia kezét.

 

AUGLEN

Tudom, hiszen együtt ittunk rá áldomást.

 

BENEDEK

Márton pap elmesélte…hogy a pápa emberei hogyan és miként válogatják ki a kolostorokból a fiatal lányokat.

 

AUGLEN

Ezt te is tudod, ott voltál nálam. Hallhattad.

 

BENEDEK

Igen, de Márton atya mást is mondott. És tudnom kell, igaz-e. Igaz-e, hogy nem csak válogatnak, megbecstelenítik azokat a lányokat.

 

AUGLEN

Nincs tudomásom ilyenről.

 

BENEDEK

Hiszen ön ott a kollégium vezetője volt.

 

AUGLEN

Kollégiumi ellenőrzésre jöttek a pápai udvarból, azt mondták. Amikor rájöttem, valójában mi a céljuk, kitiltottam őket.

 

BENEDEK

De Zsófiát mégis…kiválasztották.

 

AUGLEN

Lefizették a vezető nővért. Nem tudtam róla. Ha tudom, megakadályozom.

 

BENEDEK

Értem, tehát nem tudta megakadályozni.

 

AUGLEN

Ez egyszer nem.

 

BENEDEK

Tehát lehetséges, hogy Zsófia…

 

AUGLEN

Már nem érintetlen, ezt akarod kérdezni?

 

BENEDEK

Igen, ezt.

 

AUGLEN

Hazudjak?

 

BENEDEK

Ne.

 

AUGLEN

Nincs kizárva, hogy megbecstelenítették. Én is hallottam, hogy hajlamosak voltak ilyesmire. Egy kasseli apáca volt, aki világi bírósággal akart elégtételt venni, azt boszorkánynak kiáltották ki, és megégették.

 

BENEDEK

Értem.

 

AUGLEN

És nem csak erről voltak híresek. A szebb, fiatal lányokat, akiket sokáig akartak tartani a pápai udvarban, olyan beavatkozásnak vetették alá, hogy ne eshessenek teherbe.

 

BENEDEK

Ez Isten ellen való bűn!

 

AUGLEN

Igen. Az egyik bűnük. Kétségtelen a legnagyobb. Erről is mesélt Márton pap?

 

BENEDEK

Igen, ezt is mondta.

 

AUGLEN

Azt is tudja a pap, hogy mi lett pár év múlva ezekkel a lányokkal?

 

BENEDEK

Nem.

 

AUGLEN

A Tiberisbe dobták őket, kővel a nyakukban. Ha már nem tartották elég fiatalnak a lányokat. Aztán vegyszerrel mosták a folyót, hogy elveszítse híres tisztaságát, és ne látszódjanak a lánytetemek a hídról a tiszta vízben.

 

BENEDEK

Ez iszonyatos…

 

AUGLEN

Azt tanácsolta Márton pap, ha Zsófia tisztátalan, ne vedd el?

 

BENEDEK

Igen, ezt tanácsolta.

 

AUGLEN

És te?

 

BENEDEK

Én? Mit én?

 

AUGLEN

Gyermekkori szerelmed volt. Eljöttél érte. Elhoztátok egy olyan földi pokolból, amelyből már én is el akartam rohanni. Megakadályoztátok, hogy a Tiberisbe végezze, ahogy a többiek. Itt van veled. Bámulom kitartását, anyjával együtt, ahogy újult erővel, együttesen építik a várat és a kis templomot. Akkor is, ha magam nem térek át. Segítek beszerezni a zsoltárokat, jól érzem magam köztetek, és hálás vagyok az úrnak, hogy adott egy kis időt békében, csöndben, mielőtt úgyis tovább kell mennem. Látod, Zsófia hogy kivirult, mióta hazajött? Érzed, ahogy fogadja a szeretetedet, érzed annak az erejét.

 

BENEDEK

Érzem, és csodálom….

 

AUGLEN

Milyen ember vagy te, Benedek? Ezek után azt kutatod, tisztátalan-e Zsófia, a szerelmed? Hol van ilyenkor az „isteni elrendelés”? ha ő úgy rendelte, hogy tisztátalan lett, és neked úgy kell elvenned, úgy veszed el.

 

BENEDEK

Igen, de félek, arra fogok gondolni mellette, hogy mit műveltek vele…

 

AUGLEN

Az a legkevesebb. Hogy arra gondolj mellette. Hogy imádkozz a mindenhatóhoz, hogy megmenthetted magadnak. Hogy ha sebbel, lélekben fertőzve is, de a tiéd, és te meggyógyíthatod! Azt is lehetett volna, hogy megejtve érkezik hozzád, ezek a pápai emberek maguk mögött hagytak terhes apácákat is, akik saját körmeikkel kaparták ki magzatukat, Zsófia túl szép volt, őt valóban a pápai udvarba szánták. Ettől még bármi megtörténhetett. De neked az a kötelességed, hogy vállald fel őt minden bajában. Ha pedig kétségeid vannak, ne mondd meg neki, mert őt is kétségbe taszítod, és megszakíthatod mostani boldogságát. És ha így van, takarodj minél messzebbre, vegyél el egy parasztlányt, aki szerinted érintetlen, és soha ne lássanak erre többé. Az ilyen kétkedők miatt romlott meg, és romlik egyre ez a világ. Mi kaptuk ezt az életet Istentől, de másokért kaptuk. Mindenki azért kapta, hogy valaki másért, másokért éljen. Így fonódik össze ez az isteni lánc, Isten közössége. Ha magunkat éljük, nem kapcsolódunk senkihez, nincs miért élni. Élni az összetartozásért kell, Benedek. Csak ez mozgatja ezt a földet. Most ezt a láncot, s szeretet és élet egymásba karolását igyekeznek világi erők megszakítani, nem tudni miért, milyen célzattal. De a mi dolgunk, hogy ezt megakadályozzuk. Ha Luther követőjeként, akkor úgy, ha katolikusként, akkor úgy – ha parasztfiúként, akivel kivételes szerencsét tett az élet egy nagyszerű lánnyal, akkor úgy. Ezt kell megértened.

/Benedek válaszolni akar, de berontanak Zsófia, Katalin és Sylvester, nagyokat nevetnek/

 

SYLVESTER

Ilyet csak húsz napi járóföldre látni! Lutheri templomot! Erdélyben láttam ilyet, de ott is csak titkolják…

 

KATALIN

Én ezt pár éven belül meg fogom nyitni a hívek előtt, ha már lesz a maga fordításából is elég.

 

SYLVESTER

És a zsoltárok? A zsoltárok hogy kerülnek oda magyarul? Ki fordította őket?

 

ZSÓFIA

Azokat én fordítottam.

 

SYLVESTER

Igazán? Csodálatos munka, nem mondom, hogy néha nem akadozik az énekben a szöveg ritmikája, de ez tanulható. Van erről egy könyvem, eljuttatom a kisasszonyhoz. Még Wittenbergben írtam.

 

ZSÓFIA

Megtenné?! Nagyon köszönöm!

 

BENEDEK

Hiszen nem is járt Wittenbergbe.

 

SYLVESTER

Én ne? Honnan veszed ezt a szamárságot, fiam? Ott szívtam magamba az új tanokat. És természetesen azonnal megismertem Auglen atyát is a Fekete Kolostor vezetőjét.

 

AUGLEN

Tudtam, hogy rám ismer, Sylvester János.

 

SYLVESTER

Én ön itt? A szellemkastélyban? A lutheri munkálatok közben?

 

AUGLEN

Úgy vélem, a két értelmezés megférhet békében egymás mellett. Tanulmányozni kívánom a terjedését.

 

SYLVESTER

Az lehet, de arra még pár évet várni kell. Bár nem biztos, ha ilyen elszánt képviselőink vannak, mint Ábránfy Katalin és Zsófia. Akkor talán előbb is. Önt mindig tiszteltem, kiváló prédikátor. Gondolom, tudja, hogy vérdíjat tűztek ki a fejére, a pápa pedig kiátkozta önt a szökéséért? Bécsig eljutott ennek a híre.

 

AUGLEN

Igen, gondoltam. És már nem is veszélyeztetem sokáig ezt a családot.

 

SYLVESTER

Itt nem találnak magára, ez szerintem képtelenség. A szakácsnőjük pedig egészen jó gyógykrémet készít, a derekam fájása elmúlt. A többi fájdalmat megszoktam. Bécsben tudós doktorok kivágtak belőlem vagy két méter belet, amely megégett a tüzes vastól, és ellátták az alfelem egyéb sérüléseit is, beültettek olyan anyagokat, amelyekkel egy ideig el tudok lenni, ezek fájnak igen, de a derekam…az új dolog, köszönöm, vinnék a krémből. A szakácsnét magát is elvinném, mert nagyon kedves teremtés, de nem akarok neki csalódást okozni. Igy hát indulok.

 

ZSÓFIA

Az éjszakát még nálunk tölthetné.

 

SYLVESTER

Köszönöm, de éjszaka szoktam menni, akkor nehezebben vesznek észre. Nappal pedig elbújok valahová, és alszom. Talán húsz éjszaka gyalog, és odaérek a nyomdához.

 

KATALIN

Megtalálom a módját, hogy a támogatást eljuttassam Abádi Benedekhez, megmondhatja neki.

 

SYLVESTER

Ennyi pénzből biztosan elkészül a könyv. Hálásan köszönöm a jótartást. És itt hagyom Auglen atyának a lutheri házasságkötés rendjét.

 

AUGLEN

Nekem? Miért?

 

SYLVESTER

A nagyasszony azt mondta, esküvő lesz, és lutheri pap híján önt kéri meg, vezesse le.

 

AUGLEN

Én? Hiszen fogalmam sincs…

 

SYLVESTER

Azért hagyom itt a rendet és a szöveget. Az énekek szövegét Zsófia megírta. A környéken nincs még igazi lutheri lelkész, más helyeken is még az áttért katolikus papok tartják az istentiszteletet.

 

AUGLEN

És miért gondolják, hogy én ezt elvállalom?

 

KATALIN

Sylvester János kicsit előre szaladt. Neki is megmondtam, még nem beszéltem Önnel erről. Kerítünk rá alkalmat.

 

AUGLEN

Én tartsak Luther szerinti  ezertartást…nem, asszonyom, ez képtelenség.

 

SYLVESTER

Nem, ez valóban nem lehetséges. Ezek szerint maradnom kell még pár napot. Én elvégezhetem az esketést.

 

KATALIN

Ez nagyszerű! Szobájába kísérem, vacsorál, és utána nagyon sokat beszélgetünk!

 

SYLVESTER

Szívesen.

/Elindulnak kifelé, Benedek megállítja Zsófiát./

 

BENEDEK

Zsófia…

 

ZSÓFIA

Milyen mókás ember ez a Sylvester János, igaz?

 

BENEDEK

Azt akarom….

 

ZSÓFIA

És jónak tartotta a zsoltár fordításaimat. Ezeket éneklik majd a népek, ha szabad lesz gyakorolni ezt a vallást. Az én fordításomban.

 

BENEDEK

Azt akarom mondani, hogy szeretlek, Zsófia. Kimondhatatlanul.

 

ZSÓFIA

Hiszen ezt már… és én is…

 

BENEDEK

Gyermekkorunk óta… hiszen már gyermekként…

 

ZSÓFIA

Valóban. Hűséges maradtál. És megkérted a kezem.

 

BENEDEK

Akarom, hogy tudd…lehet bármilyen körülmény, bármilyen történés, akármi eshet velem, vagy veled, nem lehet, nincs az a helyzet, ami ezt a szerelmet felülírhatja.

 

ZSÓFIA

Milyen…körülmény?

 

BENEDEK

Semmilyen sem.

 

ZSÓFIA

Nem értelek.

 

BENEDEK

Szeretlek, ennyi az egész.

 

ZSÓFIA

Kedves vagy, de most igyekezzünk a fordításokkal. Segítesz, ahogy eddig is? Lefordítjuk azokat a zsoltárokat mi is, aztán összevetjük a tudós emberekével, hátha nem maradunk le annyira…

 

BENEDEK

Boldogan fordítok veled… és ülöm melletted, amikor magyarrá teszed a latin szöveget…

 

ZSÓFIA

De kisasszonyos lettél, Benedek, mi a fene lelt téged? Ma melyik zsoltárt fordítását folytassuk?

 

BENEDEK

„Az Úr csodásan működik,
De útja rejtve van;
Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben,
Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.”

Ezt, itt hagytuk tegnap abba…

 

ZSÓFIA

És te már meg is tanultad? Belőled nagyszerű lelkész lesz, Benedek…és az én uram…élünk együtt, tanítunk együtt. Ugye, milyen csodálatos ajándék az Istentől az élet?

 

/Kimennek/

 

Ötödik jelenet

/Gyula alatt egy katonai sátorban. Ábránfy Imre, Nádasdy és Abádi./

 

ÁBRÁNFY

Elküldtek a kastély kapujából. Nem engedett be!

 

NÁDASDY

Senkit sem enged be, tudod jól.

 

ÁBRÁNFY

De én a rokona vagyok!

 

ABÁDI

Imre, a pénzváltóktól jövök.

 

ÁBRÁNFY

És? És mennyi kölcsönt adnak az új kastélyom építéséhez?

 

ABÁDI

Nem adnak.

 

ÁBRÁNFY

Mennyit nem adnak?

 

ABÁDI

Semmit sem adnak.

 

NÁDASDY

Benézünk hozzájuk a portyázás előtt, és jobb belátásra bírjuk őket.

 

ÁBRÁNFY

De én Ábránfy Imre vagyok, nemes a császár felhatalmazott tisztje! A gyulai vár főtisztje!

 

ABÁDI

Akkor sem.

 

ÁBRÁNFY

Keveslik a kamatot, amit ajánlottam?

 

NÁDASDY

Már csak azért a kamatért és a lovam után kellene kötnöm őket.

 

ABÁDI

Nem. A kamat a régi. De leíratot kaptak Bécsből.

 

ÁBRÁNFY

Miféle leiratot?

 

ABÁDI

Nem kaphatsz addig, amíg a rokonod, Ábránfy Katalin tiltott vallás tanait hirdeti, és próbálja megalapítani az itteni új egyházát.

 

ÁBRÁNFY

Miféle új egyházát? Mert pár emberével Wittenbergben járt, és meghülyítette őket ez a Luther? Miféle egyházat épít itt? Hány parasztot hagyott meg a török Békéscsabán és a környékén? Miféle egyház lesz ebből a pár ostoba parasztból?

 

NÁDASDY

A magyarra fordított evangéliumot ajándékozza nekik.

 

ÁBRÁNFY

Olvasni sem tudnak! És nem mindegy, milyen nyelven van az az átkozott evangélium?

 

ABÁDI

A császárnak nem mindegy.

 

ÁBRÁNFY

Akkor adjon kölcsönt a császár! Kitúrtak a jussomból, a családi kastélyban egy elmebeteg, vallási révületbe esett nő uralkodik, én meg a gyulai vár pincéjében lakom, vagy ilyenkor itt a sátorban! Elárulom a hazámat, megfizetnek érte rendesen? Nem. Elárulom kétfelé is, ha már nyomorult gazember leszek császári és szultáni kérésre, legalább fizessék meg rendesen! Legalább egy kisebb kastélyt tudjak építeni magamnak. Miféle árulás az, amit nem fizetnek rendesen?

 

NÁDASDY

Ha nem kártyáznád el…

 

ÁBRÁNFY

Ezt ne merészeld! Te ne merészeld felhozni a kártyát!

 

NÁDASDY

Jól van, jól, mi közöm hozzá. Különben is indulnunk kell, a török portyázók mér elindultak.

 

ABÁDI

Ezúttal szükség lesz a kardra. A török vezér áldozatokat akar.

 

ÁBRÁNFY

Hol kell lecsapnunk rájuk?

 

NÁDASDY

A sársági mezők mellett, a füzeknél. Ott van megbeszélve az összecsapás.

 

ABÁDI

Kettőt levághatunk belőlük, a többit futni hagyjuk. Ezt beszéltük meg.

 

ÁBRÁNFY

Gyűlölöm ezt a képmutató katonásdit! Ezt a politikai játékot! Én katona vagyok, én csatákhoz szoktam, a nagybátyám mellett valódi csatákban vettem részt. Ott nem beszéltük meg előre, mit kell tenni.

 

NÁDASDY

A nagybátyád ott is halt meg. Kell ez neked? A szultán embere megmondta, kettőt levágunk, ők azonnal követet küldenek a császárhoz, hogy a magyar portyázók megölték két emberüket, a császár emberei bosszút esküsznek, jelentik a pápának, és mindenki úgy tudja, folyik a harc a végeken, ráadásul kedvező kimenetellel.

 

ÁBRÁNFY

Csak bennünket, magyarokat néznek hülyének.

 

ABÁDI

Ennyi pénzért csak nézzenek hülyének.

 

ÁBRÁNFY

Könnyen beszélsz, neked van házad, asszonyod, hazaviszed a pénzt, és összefekszetek, de nekem még egy nyomorult…

 

ABÁDI

Szerezz magadnak egy gazdag asszonyt, van elég özvegy errefelé, és hagyd ezt az egészet.

 

ÁBRÁNFY

Hogy merészelsz ilyet mondani? Nekem? Még a szerelmemet is a török hadvezér vitte el!

 

ABÁDI

Nem kellett volna hagyni.

 

ÁBRÁNFY

Felégette volna a kastélyt, ha nem hagyom!

 

ABÁDI

És most jobb? Hagytad volna felégetni, de meglenne a szerelmesed.

 

NÁDASDY

Jól van, higgadj le. Portyázunk egyet, és lehet, hogy meglepjük azt a török csapatot. Mi lenne, ha ma nem tartanánk be az egyezséget, és igazi csatát kezdeményeznénk velük?

 

ABÁDI

Jó ötlet, én benne vagyok.

 

ÁBRÁNFY

Nem jó. Az örökségem kiváltására pénzt kértem a szultán pénzváltóitól.

 

NÁDASDY

Azok úgysem adnak. Hitetlennek nem.

 

ÁBRÁNFY

Hitetlennek nem? Rendben van. Csapjunk össze velük rendesen, kergessük meg őket, és vágjunk le, amennyit csak tudunk belőlük! Végül is a magyar föld megszállói!

 

NÁDASDY

Rohadt megszállók, végezzünk velük! De legalább kettőt meg kell hagyni.

 

ABÁDI

Ez a beszéd! Ezt szeretem! Lóra, magyarok!

 

 

Negyedik jelenet

/Kápolna az Ábránfy Kastélyban, folyik az esküvői szertartás, Katalin elől, Sylvester az Úr asztalánál, a Szakácsnő egy könyvvel a kezében, abból olvas és énekel, mögötte lassan vonul be Benedek és Zsófia, hátrébb áll az érdeklődő Auglen/

 

SZAKÁCSNŐ – KATALIN /ének/

Ím, béjöttünk nagy örömben

Felséges Isten

A te szentjeidnek gyülekezetébe

A te templomodba felséges atya Isten

Itt megállunk teelőtted, Felséges Isten!

És igaz hitből áldozunk előtted, Vallást teszünk rólad, Felséges Atya Isten!
Vágyik lelkünk szent Igédhez, Felséges Isten! Mint a szomjúhozó szarvas a vízhez,

A hideg kútfőhöz, Felséges Atya Isten!
Örvendezünk mi szívünkben, Felséges Isten!

Áldott vagy te magas mennyben, Felséges Isten!

 Kit illet dicséret a szent templomban, Anyaszentegyházban,

Felséges Atya Isten!


SYLVESTER

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Úr

Jézus Krisztustól. Ámen.

 

KATALIN

Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Ámen

 

SYLVESTER

Békesség néktek! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké

tart szeretete! Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemünkben. Ez az

a nap, amelyet az Úr rendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! Ámen.

A mi segítségünk jöjjön az Úrtól, aki teremtett, megtart és igazgat

mindeneket. Ámen.

 

KATALIN

Légy a mi segítségünk, Urunk, és szólj hozzánk most és életünk

minden idejében, s adj engedelmes szívet, hogy kövessük akaratodat.

Ámen.

 

SYLVESTER

Kedves Testvéreim!

Miután most azért álltok itt Isten és a gyülekezet színe előtt, hogy

szövetségeteket az Ő segítségül hívásával is megerősítsétek, és arra

áldást kérjetek, fogjátok meg egymás jobb kezét és mondjátok utánam

a házassági esküt. A gyülekezet állva legyen tanúja az eskütételnek.

/A pár előre jön, Sylvester mondja a szöveget, Benedek utána mondja/

 

SYLVESTER

Mondjad először te, keresztyén férfitestvérem:

Én, Zelen Benedek esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes

Szentháromság, egy, örök Isten, hogy  Zsófiát, akinek most Isten színe

előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye

szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül

élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében,

sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig

vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges

gondviselője leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen.

 

/Zsófiához fordul, mondja a szöveget, Zsófia utána/

 

SYLVESTER

Mondjad te is, keresztyén nőtestvérem:

Én… esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes

Szentháromság, egy, örök Isten, hogy Beneket, akinek most Isten színe

előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye

szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül

élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében,

sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig

vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges

segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen.

 

MIND

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,

jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben,

úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg

vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,

és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied

az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

 

SYLVESTER

Áldjon meg titeket az Úr, és őrizzen meg titeket. Világosítsa

meg az Úr az Ő orcáját tirajtatok, és könyörüljön tirajtatok. Fordítsa

az Úr az Ő orcáját tireátok, és adjon békességet néktek. Ámen.

 

/váratlanul megszólal Ábránfy Imre hátulról./

 

ÁBRÁNFY

Sírok! Sírok! Szerelmes Istenem,  milyen megható! És a gyülekezet előtt! Az idióta unokanővérem és egy félhülye szakácsnő! Ez a gyülekezet! És előttük megtörténik a csoda! Ki ez a felkent lutheránus? Már ilyen papok is vannak?

 

KATALIN

Imre, hogy mertél bejönni ide?!

 

ÁBRÁNFY

Miért? A rokonok nem hivatalosak az esküvőre? Különösen egy ilyen új féle esketésre, magyar szöveggel, magyarul! Ez ám a nemzeti érzés! Be tudtam jönni, mert a pár katonád, aki a várat védi, ide gyűlt, itt nézgelődtek befelé, mi történik itt! Mi történik?! Történelem történik! Az első lutheri esküvő Békéscsabán! Tanúja voltam, köszönöm neked Isten!

 

BENEDEK

Ábránfy Imre, a házasság szentségével ajándékoztuk meg egymást, nem tűröm…

 

ÁBRÁNFY

Mit nem tűrsz te, jobbágy fattyú! Te még csak paraszt se vagy, nem tudni, ki az apád, anyád. Hogy mersz te megszólalni? Darabokba váglak a kardommal, te kis senki! Te veszel feleségül egy Ábránfy lányt…nézd már, milyen szépen kikerekedett a kisasszony, Zsófia…anyád nem engedett be ide évekig, nem is láttalak, aztán hallottam, kolostorba adtak. Ahol a pápai házasságközvetítők szép nőket visznek Rómába, te is közéjük tartoztál? Talán valamelyik csuhás gyermekét is itt hordod a ruhád alatt, azért ilyen sietős ez az esküvő?!

 

/Benedek nekiugrik Ábránfynak, az egy ütéssel a földre küldi/

 

ÁBRÁNFY

Nem ajánlom, hogy bármelyikőtök megmozduljon…úgy, még sikerült lutheri lelkészt is szerezni, nincs belőlük sok, aki volt, azok ott lógnak az útszéli fákon, a császár emberei gondoskodtak róla…vagy úton vannak a gályarabság felé…milyen alaposan kitakarítottad a templomot, Katalin, ott függött az a nagy feszület tiszafából, amit apád készíttetett nyolcvan aranyért, kidobtad?! Annak a fele engem illet! Mindennek, ami itt van, engem illet a fele! És az oltárkép?! Amit a férjed a milánói mesterrel festetett százhúszért, azzal mi van? Lemázoltad?! És az ereklyetartók aranyból? Mindent elpocsékoltál, ami az enyém is, és engem meg sem kérdeztél?! Milyen sokáig kérvényezte apád, hogy megkaphassuk Szűz Mária tejét, egy deci tejét arany üvegcsében, az volt a főhelyen, hol van?! Kiöntötted Szűz Mária tejét? Azért legalább kétszáz aranyat adtunk!

 

KATALIN /halkan/

Takarodj innen.

 

ÁBRÁNFY

Kastélyt akarok építeni magamnak Gyula mellett. Ez az ócska falu nem érdekel. Nem kell a tied. Kifizeted a részemet az örökségemből, és nem háborgatlak többet. Amúgy sem nagy öröm rokona lenni a falu szellemúrnőjének, aki valószínűleg elmebeteg, bezárkózva él a pápai emberek által megrontott lányával, akit hozzáad egy senkiházi parasztfiúhoz, közben gyülekezetesdit játszik a szakácsnővel.…jól van, semmi közöm hozzá. Holnapig várom a válaszod. Kétezer aranyforint kell, ennyi a jussom.

 

KATALIN

Apám kitagadott téged az örökségből, amikor beálltál a császárhoz, aztán a törökhöz is, és elárultad a hazádat. Semmi nem jár neked.

 

ÁBRÁNFY

De ő már nem él, a férjed is elesett Gyulánál, a tökkelütött, elhitte, hogy igazi a csata, úgy harcolt, mint egy hős. Nem tudta, hogy a csata kimenetelében már megegyeztek a felek. Szúrta, vágta az ellent, míg valaki meg nem elégelte, és hátulról leszúrta, ami egyébként tilos az ütközetekben. Így halt meg a szerencsétlen, így halt meg a ti hősötök!

 

KATALIN

A férjem magyar volt, igaz magyar, és haláláig védte ezt a földet. Tudta, hogy ármánykodás folyik, ismerte a megegyezést, de mindig azt hitte, az árulásból felébrednek az emberek, és rájönnek, mit kell valóban tenniük!

 

ÁBRÁNFY

Hát nem ébredtek fel, mert elaltatta őket vagy a császár, vagy a szultán aranya.

 

KATALIN

És nem azért zárkóztam be ebbe a kastélyba, mert megbolondultam a halála után, nem, az ő hősi halála csak növelte az elszánásomat! Azért zárkóztam be, hogy ne juthasson el hozzám az árulások tengere. Hogy ne kelljen nap mint nap szembesülnöm azzal, hogy lesz semmivé ez a nemzet. Hát megteremtettem itt bent egy kis Magyarországot! Van hozzá jobbágyom, meggyalázott lányom, pár hűséges katonám, és emberből való személyzetem! És most már beengedtem ide a valódi szentírást, és beengedtem ide az Új Istent. Minden meg van, ami ahhoz kell, hogy őrizzem ennek a szerencsétlen, nyomorult népnek a lélekdarabjait. És ezt fogom tenni, amíg élek, érted?! Te innen nem vihetsz el semmit, mert ehhez a lélekhalmazhoz neked semmi közöd! Te megfertőződtél olyan kórsággal, amiből nincs kigyógyulás. És ami rosszabb, mint a pestis. Te bűzlesz az árulásod fekélyétől, Imre, és ebbe is fogsz beledögleni, iszonyatos kínok között. Mert te áruló vagy, de akiket szolgálsz, nálad hatalmasabb árulók, és egy nap az árokszélre dobnak, ahogy azt egyébként meg is érdemled.

 

ÁBRÁNFY

Kétezer aranyforint. Megmondtam. Egy órád van. Most jövünk egy kisebb portyázásból. Most annyi ellent öltünk meg, amennyit akartunk, nem amennyit megszabtak. Vérszagot éreznek a katonáim. Egy óra alatt kell a pénz. Vagy betörünk ide is. A császár örülne neki. A szultán is.

/Még belerúg Benedekbe, kimegy/

 

KATALIN

Állj fel, Benedek. Folytassuk a szertartást.

 

SYLVESTER

Áldjon meg titeket az Úr, és őrizzen meg titeket. Világosítsa

meg az Úr az Ő orcáját tirajtatok, és könyörüljön tirajtatok. Fordítsa

az Úr az Ő orcáját tireátok, és adjon békességet néktek. Ámen. Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben

egymás iránt és mindenki iránt. Erősítse meg a szíveteket és tegyen

feddhetetlenné a szent életben. Ámen. Semmiért se aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé, és

az Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja

őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ámen.

Minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről a világosság

Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak

váltakozása. Ámen.

 

KATALIN

A mai nap emlékéül fogadjátok el egyházunk nevében ezt a Bibliát.

Isten igéje legyen családi olvasmányotok, merítsetek belőle az

élet minden körülményei között erőt, vigasztalást, bátorítást. Mielőtt átveszitek, Benedek valamit tudnod kell. Zsófia lányomat meggyalázták, a gyalázatból való lényt szíve alatt hordja, ahogy ez a rokonom mondta. Nyilatkozz, mi a szándékod, most hogy ezt tudod.

 

BENEDEK

Énekeljük a zsoltárt, amit Zsófia feleségem fordított őseink, apáink nyelvére. Csodálatos munka, és büszke vagyok rá, hogy ilyen szerelmet ajánlhatok fel az Istennek.

 

BENEDEK /énekelni kezd/


Hű Jézusom kezébe
teszem kezem belé,
Ő életem vezére,
vezet hazám felé.
A keskeny úton járok,
de Ő közel van ám,
magasból vet világot
az Ő keresztje rám.

MIND /énekelnek/


S ha nem tudom azonnal,
hogy Jézus mit kíván,
várok, szemébe nézek,
s szívem nyugodt, vidám.
Mi boldog, édes érzet:
Úr Ő éltem fölött,
szívem nem ismer kényszert,
önként szolgálom Őt.

S ha szenvedés, baj érne
s az utam is sötét,
az Úr keresztje fénye
annál dicsőbben ég.
S tudom, hogy még dicsőbb fény
ragyog majd én reám,
ha majd a mennybe érvén,
belépek ajtaján.

 

/váratlanul Márton pap jön be, csupa vér az arca, de alig látni azt is, eltakarja a csuklya, alig tud járni./

 

AUGLEN

Márton pap! Mi történt?

 

MÁRTON

Engem küldtek követségbe.

 

KATALIN

Hogy merészelt így elbánni egy pappal?!

 

MÁRTON

Hagyd, én nem akartam elvállalni. De most nagyon bőszek…most nehéz velük, ölésből jönnek… Kell neki a kétezer arany. Vagy betörnek ide.

 

KATALIN

Sylvester János! Köszönöm, hogy családi boldogságunkban résztvevő voltál. Zsófia lányom elkísér a hátsó kapuhoz, ami a mocsár felé vezet, ott rábíz egy olyan emberre, aki a mocsárban tudja a járást.

 

SYLVESTER

Szívesen védelmezném…

 

KATALIN

Nem kell. Önre most szüksége van nagyon sok embernek. És várja a nyomda. Zsófia!

 

ZSÓFIA

Igen, anyám. Jöjjön, Sylvester János…

 

/elmennek/

 

KATALIN

Én pedig elviszem neki a pénzt. Ti addig itt maradtok.

 

BENEDEK

Nem engedem, nagyasszony. Ez nem asszonydolog. Ha fizetni akarsz neki, a  te dolgod, de én viszem el.

 

AUGLEN

Én pedig elkísérem Benedeket. Ha van vele egy pap is…

 

KATALIN

Azt már láttuk, mit művelnek egy pappal. /int a Szakácsnőnek/ Kísérd Márton papot a hátsó szárnyba, és lássátok el a sebeit.

 

BENEDEK

Ha az esperes úr jönni akar, tegye. De én viszem el neki a pénzt.

 

KATALIN

Nincs annyi. Nincs kétezer. Ötszázat tudok összeszedni.

 

BENEDEK

Elég lesz neki. És a többit majd kigondoljuk. Nem való oda most asszony ezek közé a vérgőzös állatok közé.

 

KATALIN

Esperes úr?

 

AUGLEN

Nem való oda most asszony. Elkísérem. Az Úr áldásával és segítségével.

 

BENEDEK

Úgy is van. Az esperes úr elkísér. Így biztonságban leszünk.

 

KATALIN

Talán jobb is így. Addig én felkészítem a cselédeket és az őröket, ha nem érné be ennyivel.

 

BENEDEK

Be fogja érni, asszonyom. Elintézem.

 

KATALIN

Rendben van. Gyertek velem a szobámba, átadom az aranyakat.

 

/Kisietnek

ÖTÖDIK JELENET

/Gyula melletti mező. Állnak Ábránfy Imre, Nádasdy, Abádi. Érkezik szemből Benedek és Auglen./

 

ÁBRÁNFY

Nos, Benedek? Elhoztad a pénzt, jobbágy?

 

BENEDEK

Asszonyom, és anyósom, Ábránfy Katalin felszabadított jobbágyságom alól. És mivel hites feleségem nemesi származású, a kamarától kérelmezte a nemesi jog megadását személyemnek is. Ha ez nem sikerül, papnak állok.

 

NÁDASDY

Miféle kamara?! A kamara a császár idiótáiból áll, nem képzeled, hogy megadják neked?

 

ABÁDI

Ezt teszi az összes, az új vallással megfertőzött úr. Felszabadítja a jobbágyait, akik majd a fejünkre nőnek. Micsoda világ!

 

ÁBRÁNFY

Megmondtam, egyedül gyere.

 

BENEDEK

A nagyasszony úgy vélte, kell egy tanú, aki megegyezésünket rögzíti.

 

ÁBRÁNFY

Miféle megegyezést? A pénzt elhoztad?

 

BENEDEK

Körbevetted a várat. Követséget kértél, itt vagyok.

 

ÁBRÁNFY

Körbevettem, igen, és már rég elpusztíthattam volna, ha nem kötelezne a rokoni kötelék. Én tisztelem a rokoni vérköteléket, Benedek, és nem ölök addig rokont, míg elég indokot nem ad rá. Ez volt a feltételem.

 

BENEDEK

Nagyasszonyom jogtudósokkal átnézette az örökségből való kitagadásodat, az hiteles, és meg nem másítható. Ennek ellenére asszonyom ötszáz aranyforintot adni, és átengedni neked a békés melletti nagyapai örökséget, mely egy legelő, és amely az utóbbi években használatban nem volt.

 

ÁBRÁNFY

Ötszázat?!  És a békési legelőt?!!!!

 

ABÁDI

Miért? Ott ellegelhetsz nyaranta, jó, dús levegő az. Nem halsz éhen.

 

NÁDASDY

Megaláztak, Imre, ne tűrd ezt. Támadjuk meg ezt a várat, és pusztítsunk el mindenkit!

 

BENEDEK

Asszonyom úgy gondolja, a legelő alkalmas terület arra, hogy saját erődből arra kastélyt, várat építs. Most ötszáznál többet adni nem tud, mert a kastély felújítása és az új templom építése sok pénzbe került.

 

ÁBRÁNFY

Új templom?! Ki akart itt új templomot?!

 

BENEDEK

Asszonyom úgy véli, az árulás jól fizet, ha a német és török aranyakat szaporán gyűjtögeted, megépülhet az, amire vágytál.

 

/Ábránfy közelebb jön Benedekhez/

 

ÁBRÁNFY

Igazán?!

 

ABÁDI

Ne hagyd, hogy ez  a tetves paraszt így beszéljen veled.

 

BENEDEK

Asszonyom üzeni, hogy azonban vigyázz, mert Júdás pénzéből épült falak hamar leomlanak.

 

ÁBRÁNFY

Hamar, mi?

 

NÁDASDY

Szemét kis patkány! Ne tűrd tovább!

 

ÁBRÁNFY

Nem hittem volna, hogy ki mersz jönni ide elénk tárgyalni.

 

NÁDASDY

Azonnal induljunk, elfoglalni a várat!

 

ABÁDI

Ennyi pénzzel csak megaláznak.

 

ÁBRÁNFY

Hallod, Benedek. Bent van szerelmesed, és az anyja. Ezeket a urakat nem tudom megfékezni, ha egyszer elindulnak, te is tudod. Betörnek a kastélyba, a nőket megerőszakolják, majd megölik, vagy fordítva. Ha őket most szabadon engedem, semmit sem garantálhatok.

 

BENEDEK

Erre az esetre is van ajánlatom.

 

ÁBRÁNFY

Igazán? Halljuk.

 

BENEDEK

Itt áll mögöttem… Auglen érsek, Wittenbergből.

 

ABÁDI

Kicsoda?! Nem ő….

 

BENEDEK

Auglen érsek élve 2000 aranyat ér meg a császárnak. Élve kell, mert a császár bíróság elé akarja vinni.

 

NÁDASDY

Úgy van, hiszen a köröző levél még ide a végekre is eljutott… Auglen érsek… az áruló, az egyházát eláruló érsek, akit kerestet a császár…!

 

ÁBRÁNFY

Igaz ez?

 

ABÁDI

Ha ő az… megvan a pénz. Kétezer arany!

 

ÁBRÁNFY

Te vagy… Auglen érsek?

 

AUGLEN

Én vagyok. Ellenőrizhetitek.

 

ÁBRÁNFY

És te most elárultad őt, Benedek…

 

BENEDEK

Nem. Ő ajánlotta fel. Míg jöttünk.

 

AUGLEN

Feladom magam, de vannak feltételeim. Elvonultok, és hagyjátok békében élni a nagyasszonyt és udvarát.

 

ÁBRÁNFY

Feltételek?! Egy kiugrott, áruló pap feltételeket szab nekem?!

 

AUGLEN

Akkor csak kérem. Engem feladtok, és az bőven elég nektek.

 

/Csönd. Ábránfy elsétál odébb, gondolkodik./

 

BENEDEK

Nos? Mi a válaszod?

 

ÁBRÁNFY

A jobbágy kérdez! Diktál! Mindent felfordult itt, minden. Jogos örökségemet nem kapom meg, szerelmemet elviszi a török, becsületemet a császár! Árulásokból élek, mert idióta nagynéném hitvitákat tart, új templomot épít, apám, akit a török vágott le, meg nem bosszulhatom, az uzsorások kénye-kedvére vagyok bízva, nemzetem eltűnt, amire katonaként felesküdtem nem létezik, és én ebbe beletörődtem! Még hasznot is húztam belőle! Jogos jussom helyett kétezer aranyért adjak fel egy papot, akihez semmi közöm…!!!

 

ABÁDI

Megbolondultál, hé…

 

ÁBRÁNFY

Végig nézem, ahogy a magyar falvakat felégetik, mosolyognom kell minden olyan ország követének, akik a rontásunkra törnek! Katonaként sem harcolhatok, ahogy tudok, hanem annyit kell levágnom, amennyi a terv, amennyit szabad! Mindez egy asszony miatt! A szellemúrnő, hogy rohad volna a nagybátyám után! És most jönnek a parasztok! Jönnek a jobbágyok, hogy koszos kezükből vegyek el pénzt és engedményeket! Akik tárgyalnak velem!!! Velem, Ábránfy Imrével, akinek a családja legelők és erdők százait birtokolta! És ezekből lesznek az új papok, vagy új nemesek, vagy bármik! Gyűlölöm ezt az egészet, gyűlölök mindent, legfőképpen magamat gyűlölöm! A válaszom kell?!!!! Itt a válaszom!!!!

/Felkapja a kardját, ráront Benedekre, de Auglen közéjük ugrik, őt éri a szúrás. Auglen lehanyatlik, Benedek mellé térdel/

 

BENEDEK

Auglen esperes úr… Te akartad, te ajánlottad fel...!!! A te felajánlásod volt!!!!

 

ÁBRÁNFY

Még mindig beszél! Még mindig pofázik! Tömjétek be a száját, és kössétek ki ahhoz a fához! Köszönöm, hogy nem én öltem meg! Jobbágyot megölni… egy katonának… szégyen, csúfos szégyen. Hallottátok?! Kötözzétek ki!!!!!

 

/Két katona elkapja Benedeket, kikötözik/

 

ABÁDI

Megöltél egy papot… papot nem  lehet, ránk hozod az Isten büntetését…

 

NÁDASDY

Miért hozná? Ez a pap elárulta az istenét. Inkább azon siránkozz, hogy meghalt, ugrott a kétezer arany. Holtan nem fizetnek érte, hallhattad.

 

ÁBRÁNFY

Mindenki lóra! Most visszaszerzek mindent!

 

ABÁDI /Benedekre mutat/

És vele mi legyen?

 

ÁBRÁNFY

Itt marad, kikötve. Végignézi. Innen látni mindent, a kastélyt. Végignézi! Ne legyetek kíméletesek a lánnyal sem.  Lóra! Gyerünk!

 

ABÁDI

Ez a beszéd! Lóra! Támadás!

 

/kiabálások, a  katonák és Ábránfyék elsietnek/

 


 

KÖZJÁTÉK

/kivehetetlen tér, füst, fények, ezek között a fények között jönnek-mennek az alakok./

 

 

ZSÓFIA

Megmondtam, hogy ne engedd el, mi szükség volt erre?

 

KATALIN

Visszajön. Visszajön és segít ezek ellen…

 

ZSÓFIA

Magadnak hazudhatsz, nekem nem! Benedeket megölték!

 

KATALIN

Azt megéreztem volna…

 

ZSÓFIA

Megérezted volna?! Betörte a kaput a rokonod, levágják a cselédséget, mit éreztél te meg?!

 

KATALIN

Elég. Még van elég emberünk…

 

ZSÓFIA

Kik? A szakácsnő? A kertészek?!

 

KATALIN

Még mi is itt vagyunk. És Imre nem tehet olyasmit…

 

ZSÓFIA

Apát is így kergetted a halálba?

 

KATALIN

Miről beszélsz?!

 

ZSÓFIA

Neki a töröknek! Miért? Magyarországért? Hol van az?! A ti hiúságodért, és lázadni akarásodért!

 

KATALIN

Nem igaz!

 

 

ZSÓFIA

Mindenki tudta, hogy nem győzhetnek! Miért nem azt mondtad, ha annyira szeretted, hogy adjunk el mindent, hagyjuk el azt az átkozott földet?

 

KATALIN

Ő katona volt. Apád katona volt.

 

ZSÓFIA

És én? Rám nem gondoltál? Rám nem gondoltatok? Ha akkor hárman elmegyünk, bárhová, Erdélybe, a szászokhoz, bárhová, akkor most ő is él, és együtt vagyunk!

 

KATALIN

Semmit sem értesz!

 

ZSÓFIA

A szellemúrnő! Bezárkózni a kastélyba, sértődötten nézni a világra, a lányunkat bevágni egy kolostorba, ahol nem láthatod évekig, ahol ribancot csinálnak belőle! Két napja vérzek, látod?! Tudod, mi jön ki belőlem két napja?! Láttad?! Mert én igen. Ez is miattad van! És Benedek még így is elvett volna, szégyenemben, fájdalmamban! De őt is megölted! Milyen anya vagy te?!

 

KATALIN

Senkit nem öltem meg!

 

ZSÓFIA

Gyűlöllek!

 

Katalin egy hatalmas pofont kever le Zsófiának, akkor érkezik oda Ábránfy Imre, mögötte Abádi.

 

ÁBRÁNFY

Családi dráma! Jókor érkeztünk! Hol a többi pénz?

 

ZSÓFIA

Imre, követelem, hogy hagyd el embereiddel a kastélyt.

 

ÁBRÁNFY

Ötszázat akartál adni? Kétezerrel talán elmegyek, és nem háborgatlak többé. De te be akarsz csapni, neked nem fontos a saját lányod, és az a felnyalt parasztgyerek sem! Hol a pénz?!

 

ZSÓFIA

Nem kapsz többet. Nem kapsz semmit.

 

ÁBRÁNFY

Akkor megkeresem. De abban nem lesz köszönet. Zárjátok be a templomba őket. Tudom, hogy van annyid. Eldugtad, megkeresem.

 

Abádi beint két katonát, azok kivonszolják Katalint és Zsófiát.

 

ÁBRÁNFY

Tudom, hol kezdjem… gyerünk….

 

/Hátul tűz lobbanását látni/

 

ÁBRÁNFY

Mi ez? Mit művelnek ezek?! Megtiltottam….

 

/kifut Abádival, zajok, jajgatások, tűzropogás/

 

 

HATODIK JELENET

Leégett, üszkös falak, a templom falai. Középen egy kupac hamu, kivehetőek Katalin és Zsófia ruhadarabjai. Ábránfy Imre siet be, mögötte Abádi és Nádasdy./

 

ÁBRÁNFY

Ki tette ezt?!!!! Melyikőtök volt?

 

ABÁDI

Végig veled harcoltunk, Imre….

 

NÁDASDY

El sem maradtunk egymás mellől…

 

ÁBRÁNFY

Azt mondtam, zárjátok a templomba őket, nem azt, hogy öljétek is meg!

 

ABÁDI

Én bezártam őket, és siettem vissza hozzád….

 

ÁBRÁNFY

Megmondtam, nincs gyújtogatás, ez a kastély épen kell nekem… ez az én örökségem!

 

NÁDASDY

Unalmas vagy már ezzel az állandó nyavalygással! Foglaltad volna el eddig. A katonák egy része kezdett gyújtogatni, megtalálták a borospincét, és nem lehetett bírni velük.

 

ABÁDI

Meggyújtották a templom tetejét, mit tehettem volna? Frissen rakott tető, azonnal belobbant!

 

ÁBRÁNFY

Ezt nem így… nem így akartam!

 

NÁDASDY

Ki kellett volna zavarni őket a mocsár felé, és megmondtam.

/csönd, Ábránfy lehajol a középső kupachoz/

 

ÁBRÁNFY

Nem tudtak kijutni… ez…

 

ABÁDI

Iszonyatos. Igen.

 

ÁBRÁNFY

Nem így. Nem így akartam. Ti tudjátok. Tanúsíthatjátok.

 

NÁDASDY

Senki sem fog kérdezni róla.

/távolról hallatszik Benedek hangja/

 

BENEDEK

Katalin!... Zsófia…!

 

ABÁDI

Ez a parasztgyerek még hiányzott ide.

/Benedek megjelenik/

 

BENEDEK

A templom… leégett a tempom….

 

ÁBRÁNFY

Megkötöztünk. Hogy kerülsz ide?

 

BENEDEK

Jöttek arra…Leégett?

 

ÁBRÁNFY

Láthatod.

/Benedek közelebb jön, nézi a kupacot./

 

ÁBRÁNFY

Temesd el őket. Ami maradt belőlük. Temesd el tisztességgel. Nálad van még az ötszáz arany. Abból futja.

 

ABÁDI

Nem akarod nála hagyni?!

 

ÁBRÁNFY

Nézzünk körbe, mit művelnek a katonák. Nem szeretném, ha tovább rongálnák a kastélyt.

 

NÁDASDY

A hátsó udvarban a tüzet még el lehet oltani…

 

/kisietnek. Benedek marad egyedül. Néz körbe. Majd észrevesz valamit. Pár papírlap, Zsófia zsoltárfordításai. Felveszi, forgatja. A színpad hátsó terében, mint az előjátékban füst, benne megjelenik Katalin és Zsófia, ülnek egymás mellett./

 

KATALIN

Még nem mesélted, milyen volt az első éjszakád vele.

 

ZSÓFIA

Mert ezt tiltja a női szemérem.

 

KATALIN

Tudnom kell.

 

/Benedek néz előre, felfigyel a hangokra, mintha önmagában, belül hallaná őket/

 

ZSÓFIA

Miért? Miért kellene ezt neked tudni?

 

KATALIN

Mert az anyád vagyok. És egyben a barátnőd is. Mert így nevelődtél. És mert kapsz egy pofont, ha nem meséled el.

 

ZSÓFIA

Félszeg volt, és ijedt.

 

KATALIN

Nohát.

 

ZSÓFIA

Levetkeztem, és kiszaladt az ajtón.

 

KATALIN

Miért?

 

ZSÓFIA

Nem látott még meztelen nőt. De visszajött.

 

KATALIN

Kezdeményezett?

 

ZSÓFIA

Nem mert.

 

KATALIN

Hát akkor?

 

ZSÓFIA

Nékem kellett.

 

KATALIN

Te honnan tudod a női kezdeményezést?

 

ZSÓFIA

Volt a zárdában egy apáca, hálótársam. Őneki meghalt tüdőbajban a jegyese, utána jegyezte el magát Istennel. Ő már gyakorlott volt ezekben a formákban, sokat mesélt estelente.

 

KATALIN

Igazán? Szép egy kolostorba írattalak…

 

ZSÓFIA

Ő mondta, mi kell a férfiembernek, hogy elégedett legyen.

 

KATALIN

És Benedek? Hogy fogadta ezt?

 

ZSÓFIA

Csudálkozott.

 

KATALIN

Nem kérdezte, honnan…

 

ZSÓFIA

De. Elmondtam nekik, de csak röviden, hogy maradjon meg a gerjedelem.

 

KATALIN

Elhitte?

 

ZSÓFIA

Miért ne hitte volna?

 

KATALIN

Igaz. Ezek elhisznek mindent. Érdekes… apádnak nem voltak ilyen gátlásai. Ő tudott mindent. Nekem csak… tanulnom kellett. Honnan a fenéből tudott ő mindent?!

 

ZSÓFIA

Mert apám nemes ember volt.  És nyilván felkészítették, ahogy ez szokás.

 

KATALIN

Valami szajhával.

 

ZSÓFIA

Ne mondd, hogy nem tudtad.

 

KATALIN

Jól van. A lényeg, hogy ti jól összejöttetek.

 

ZSÓFIA

Igen. Öröm volt egymásnak minden érintésünk.  Fáradt vagyok. Öledbe hajthatom a fejem?

/Katalin nem szól, Zsófia ölébe hajtja a fejét, ülnek, néznek előre. Benedek észleli, a hangok megszűntek. Megnézi a papírlapot. Lassan énekelni kezd, mintha szertartáson lenne:/

 

BENEDEK

Az Úr csodásan működik,
De útja rejtve van;
Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben,
Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.

Bölcs terveit megérleli,
Rügyet fakaszt az ág.
S bár mit sem ígér bimbaja,
Pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja őt,
Annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr
Megfejti önmagát.

Ne félj tehát, kicsiny csapat,
Ha rád felleg borul,
Kegyelmet rejt, s belőle majd
Áldás esője hull!
Bízzál az Úrban, rólad Ő
Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt
Szent arca rejtezik!

/elhallgat, leengedi a papírt, néz maga elé./

                                                          

-vége-

 

Megjelent a Bárka 2017/6-os számában.


Főoldal

2018. január 30.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
A Parancsolatok BékéscsabánÚjabb hat monográfiát jelentetett meg az MMATompa Andrea és Bödőcs Tibor nyerte az idei Libri irodalmi díjakat 1% a Körös Irodalmi Társaságnak
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Kiss Georgina verseiOravecz Péter verseiNagy Dániel versei Nagy Zsuka versei
Prózák
Haász János: ÜzenetLőrincz György: Bécs fölött a Hargitát…„Legszebb munkámat mérgezik meg”Darvasi László: Akik áttáncolják a háborút
Kritikák
Versküllők és verssávok héthatáránHizlaló pöttyösGrecsó Krisztián: Téli naplóNem lehet megúszni!
Esszék, tanulmányok
Újraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásai
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA