„Egy könyv, ahogy a polcról leesik, / egy hír megint arról, hogy mi van itt, / egy álom, hova foszlik, keresem, / felébredek, nem lesz meg sohasem.” Várady Szabolcs versei a Bárkából.

„Ismerősök, idegenek / halványulása, / visszaverődéstelen életek, / és fölöttük áttetsző világod, / ami csak fügött velem és veled. / Üreslő tengeredre, érzed, / rátelepedett légüres...

„Felismered a göncöket s a pálmát. / Otthonos az út szürkületje is. / Most felzokog a Máté-passió, / a fennmaradó részen elkísér. / A megfáradtak, megterheltek útján, / az észveszejtő megnyugvás...

„Zarándok lélek a bánat, / megszerez olykor magának, / mint a szerelmes apáca / a papot, legyűri vágya.” Farkas Arnold Levente verse.

„Eszembe jut, / hogy volt feleségem azt mondta, / nem akar már velem élni. / A Zemplénből ekkor költöztem / vissza az Alföldre. / Két kisgyereket hagytam ott, / a kislányom az első lépéseket...

„Gondold csak meg, a víz körbefogja / s rögtön befoglalja a testedet, / hogy aztán ha a partra lépsz, a formát / azonnal kitöltse vízzel”. Géczi János versei. 

„A szívben sötétlő kráterek kitárva A kar / táncba lendül bár már nincs zene sem a tánchoz Majd / megjön a tél is A pár is És ami azon túl / van Elérhetetlen tél növeli vígságunk”. Zalán Tibor versei...

„De hajnalban a követ vinni kell. / Súlyos, amorf kő, megfeszül a vállon. / A foghíjakban aki elbotol, / az őr csak ránéz, hogy talpra ne álljon.” Gergely Ágnes verse, mellyel a Bárka idei első számát...

„Töviskorona / és megölt bárány: / csendélet a templomkertben. / Lélek-közelségből átélve más, / mint amikor / csak futó pillantást vet rá az ember / a kiállítás megnyitásakor… / A történet így...

„a mennyezetet nézi, / repedező vakolatban a tengert / Odessza partjainál. / magasodó és zsugorodó hegyeket, / kunyhót a völgyben, / százéves asszonyt, aki málnát szed. / négy alagutat a Beszkidek...