Versek
„Zászlósszék lobogott / hitből világot gyűjtve / emberlelkeket, mintha semmi / sem fájna, földrészeket / összekötve égtájak felett.” Szilágyi András versben emlékezik a tizenöt éve elhunyt Gubis...
„Fellőttem a felhőbe a vers / et s átéltem a szétfoszlás káp / rázatát Nem lett jobb a vers és / én sem lettem jobb” – Zalán Tibor verse a Bárkából.
„Odakint csattan a kapu. / Most félni kell és szélesre tárni, / bízni abban, hogy jó szökik be / ott, ahol beszökhet bármi.” Csillik Kristóf versei.
„Szent István szétnéz a magas lóról, / a tekintete egészen kisfiús. / Ujjain számolja lehetőségeit: // hajózható állóvizek, / hányaveti dombok, / lírai puszták, // 6 nagytáj, 35 középtáj, 227 kistáj...
„Ringassa anyja, bugyolálja, / míg álomba szédeleg, / a telhetetlen gyerek / anyahangot, anyaszagot kér. / Még. Még. / Jó rég volt. Jó volt rég.” Molnár Krisztina Rita versei a Bárkából.
„Madártalan fákat diderget / ingaként a kopár idő, / hótalan télvég van, villogó pengéjű szél” – Részletek egy ciklusból, Ungvári László Zsolttól.
„Az ágynak melyik oldalán kapcsolják le / majd a lámpát, és melyik oldala marad / világos, melyik rész tűr jobban, kérdezted.” Becsy András verse a Bárkából.
„ha van még hely a szívedben egy madárnak / a szerelem véres csőrű madarának hallgass meg engem” Meliorisz Béla versei a Bárkából.
„Mert belőlünk hiányzik, / ami szirmok hervadásához kell, / mert mi vagyunk a madarak lépte, / amit repülés híján tesznek.” Viola Szandra versei.
„Ez itt az álmod, mondom magamnak, / hol halnod kell, az álmod ez itt. / Próbálgatom / a közöny idegvégződéseit.” Csillag Tamás versei a Bárkából.
