Versek

 

 Jenei_Gyula.jpg

 

Jenei Gyula

 

Másodpercek

 

elmész egy tüntetésre.
vigyorogva skandálsz a haverjaiddal.
kezedben okostelefon; felvételeket csinálsz.
ma már annyi mindenről készül videó,
hogy a jóisten se győzné visszanézni.
ha akarná, se.
ha lenne, se.
egy hírportálon látlak;
térfigyelő rögzít benneteket,
harminc-negyven év közöttiek lehettek.
jobbról berohan a képbe néhány rendőr.
egyikőtökön egészségügyi maszk,
őt ketten karon ragadják, s viszik is.
amikor téged kiemelnek,
még nem rendezted át az arcvonásaidat.
hideg van, hó,
képedre fagyott a mosoly.
a harmadik társatok gyorsabban reagál:
kioldalog a képből.
párszor visszanézem a felvételt.
lemérem, hány másodperc telt el a pillanattól,
amikor még nem érzitek a veszélyt,
addig,
amíg rabszállítóba tuszkolnak kettőtöket.
hét.
de lehet, hogy csak hat.

                       
***

huszonéves lány. betámolyog a képbe.
a jobb arcfele csupa vér.
a szemöldöke fölött hasadt fel a bőr.
a haja félhosszú, vizes.
(tél van.)
fiatal férfi támogatja, talán a barátja.
a lány előredől kissé,
mereven nézi a járdát, dermedten lépked,
láthatóan sokkos állapotban.
a férfi visszafordul,
s őt is fordítja,
mintha a véres arcot mutatná a rendőröknek.
közben tehetetlenül kiabál.
a középső ujjával káromkodik.
a lány majdnem összeesik.
a férfi átöleli, mennek tovább.
valaki eléjük szalad, és hátrálva,
pár méterről felvételt készít róluk.
látszik, hogy figyel a távolságra, a beállításra.
a témára.
a következő videón ugyanez a pár,
amikor még másként is alakulhatott volna.
hátulról mutatja őket a kamera.
balról nyolc-tíz méterre tartálykocsi,
a tetején vízágyú.
amikor belátunk a pillanatba,
a férfi a rendőrségi járgányt fürkészi,
a fiatal nő pedig csak megy mellette.
előre néz.
lehet, hogy két másodperccel korábban
még ő is a vízágyút bámulta.
vagy a rendőrökkel farkasszemezett.
furcsa, fehér építmény mellett haladnak,
ami olyasmi alakú,
mint az uszodai medencék fölötti sátrak télen.
a nő talán a gallérját akarná igazítani,
két kézzel nyúl a nyakához.
akkor találja el a vízsugár.
negyedfordulattal csapja a falhoz.
arccal.
a férfi beugrik egy járdán parkoló
sárga teherautó fedezékébe.
a nőt egy pillanatra falhoz szegezi az erő,
aztán szinte nyújtott testtel eldől.
koppan a feje a járdán.
lehet, akkor hasad fel a homloka,
lehet, hogy még a falon,
amikor eltalálja a vízsugár,
s lerepül a sapkája.
a nő már a földön fekszik,
amikor a sapka
még mellmagasságban látható a ferde falon,
s nagyon lassan csúszik lefelé,
de nem tud leesni,
mert vége szakad a felvételnek.
három másodperc volt csak.

 

Megjelent a Bárka 2022/6-os számában.


Főoldal

2023. január 16.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png