Versek


Farkas_Wellmann_Eva.JPG

 

Farkas Wellmann Éva

 

Nem vesztem el

 

Már nem vesztem el azt a háborút,
amelynek minden csatája oda.

A veszteség lassanként felemel,
mozdulatra lendül a törzs, a nyak,

és nincs erő még, de tág a tüdő,
könnyűségre adja magát a fej,

könnyelműségre magát a lélek.
Bizsergeti az izmokat a láz.

Ha képes mozdulni bent a szó is,
legyőzhetetlen lesz nyers erővel.

*

Holtfáradtak úgyis a katonák,
s nem rémlenek a harci jelszavak.

Nyerni innen már nem életszerű.
Kiket legyőznél, régen alszanak.

 

Erő

 

Idő kell még, míg visszabontod,
amit magadból építettél,
amíg a forma is feladja,
s eltűnik a tökéletesség
gyanúja és látszat-emléke.

Még több idő, amíg a véső
pattogásai leszerelik
a világnak tetszőt, a mázat.
És óvatosan leleplezik
a sebezhető alig-valót.

Mikor, az idők végezetén,
az új forma nem emlékezik
arra, amivé mások láttak,
az esetleg lesz a szabadság
és nem a szabadság esetleg.

A szerszámokat mozgató kéz
jóleső fájdalomban megfeszül.
Az ajkak mosolyra futnak,
mikor szétpattogzik az arcod,
mihez az öntőforma készült.

 

Megjelent a Bárka 2022/6-os számában.


Főoldal

2023. január 11.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png