Tompa Gábor
Naplótöredék
Megfagyunk, csak hogy büntessük az oroszokat.
*
A Román Kommunista Párt központi lapjának, a Szikrának 1987. február 8-i számában ez olvasható: „a termelés minél hatékonyabbá tétele és az egész lakosság érdekében csökkenteni kell a gázfogyasztást harminc, a villamosenergia-fogyasztást pedig húsz százalékkal”.
Halálpontos számítás.
*
Fagyosszentek:
Szervác, Pongrác, Bonifác!
Sorakozó! Hátra arc! Előre in-dulj!
Fagypont alá süly-lyedj! Aztán elő a
jégvirág-periszkópokat! Legyetek éberek!
Az ellenség nem alszik.
*
Megvakulunk, csak hogy büntessük az oroszokat.
*
Földműves, kőműves, rézműves, aranyműves, holdműves, fényműves, tűzműves, hírműves.
*
Jó lenne hibernálni, aztán
kilépni a jégtáblákból rendre-szerre,
mikor odakint már minden elolvadt.
S újra eljő a jeges.
Mert béke van.
Hol is?
Útravaló
Csak kint ülni a napon,
amíg süt.
Csak elnézni egy regényhez csatolt
sárga fésűt.
Csak érezni a fényt, amíg fentről
csorog.
Csak hagyni, hogy elillanjanak
fanyar-nemes borok.
Csak azt a képet nézni, amit
legelőször láttam.
Szomjazni a hangot egy dermedt
délutánban.
Engedni, hogy végbemenjen egy
mellékes csoda.
Egy percig tétovázni. Majd elindulni –
oda.
Záró végtelen
Ha végképp belevetetted magad
egy globális megúszómedencébe,
s eldöntötted, ki lássa, ki ne nézze,
amint csapod az új hullámokat,
s karod, bár nincs lekötve, nem szabad
mégsem, hiszen a Gépezetnek része,
s egy vészharang se téríthetne észre,
hogy a rendszernek el ne add magad,
keress magadnak oly barátokat,
akiknek ismérve a rossz szimat,
s átok helyett az üstöködre tojnak…
Így legalább túldíszítésre nincs mód,
amíg beléd nem kódolják a mottót:
rohadt jelenben bűzlik már a holnap.
Ott volnék, ahol nem
Ott volnék, ahol nem,
egyebek mellett,
volt-kutyám, nincs-kutyám
ellett és el-lett.
Madarak mentén,
madarak jöttén,
levegőzhetnék:
levegős nemlét.
Csak a nyelv őrzi azt,
ami hibátlan.
Koslatok jövőmben,
hibás hazámban.
Megjelent a Bárka 2022/5-ös számában.