Versek

 

 4._Halmai_Tam__s.JPG

 

Halmai Tamás

 

Skócia

Ritának, Lacinak

 

A gyermek tud, de nincs hozzá szava.
Mi beszélünk, de hol már a tudás?
Minden tengerünk északi, haza
akkor érünk, ha vár Jeremiás.

Sarutlan táj. Skót mezők. Estelente
az ősz rendeletei mennybe hívnak;
de magna charta még a nyár, és benne
nincsen, mi páros létet meghasíthat.

Aki közel, abban távolság érik;
gyémánt, ha gyúl, ketten csiszolják fényig –
ha fényesítik egymást. Megszentelt bűnt

imává költenek tengelykorok.
Minden tengerünk északi, de bennünk
még Atlantiszi-óceán csobog.

 

A lények alkalma

 

„[Aquinói Szent] Tamás nem a bűnnel foglalkozik
elsősorban, hanem a boldogsággal és az erényekkel.”

(Deák Hedvig nővér, domonkos szerzetes)

 

Megint ez a neorilkei hajnal:
világokkal van tele a világ,
csupa születés, csupa halhatatlan
kezdemény köszönti a reginát.

Sokirányú, de egyszépségű tér ez.
Merő igenlés a lények alkalma,
teljességeid dús eredetéhez
járulási szándékot szorgalmazva.

Az engesztel meg, akit elengedtünk?
Hölderlinek és szelíd vadak együtt
tornyot laknak, szerzetesrendet szerző

poétikát tanul fűszáltól felhő –
s hallani már, hallani, hogy zsibongnak
a temetőből kilakoltatottak.

 

Tengerifű

 

Vonatkozások. Terek. Tárgy, alany.
Illetések és érintések. Testek
uszamlása a térfogattalan
mértanokban – mint akik kiterjednek,

de kijjebb terjed náluk a tudat,
és tudatnál a tudattalan áram,
és áramnál a származásukat
céllá feledő szentek valahányan.

Ők ismerik a nevet, ami ország.
Hát bocsásd meg a mindennapi éhet,
a kánai menyegzőn megkísértett

gonoszt, ki sírt, hogy vétkét elorozzák.
Tengerifű vízzé váltott boron:
kegyelemmel teljes az irgalom.

 

Textúra

 

„egy a szükséges dolog”

(Lukács 10,42)

 

Tenyeréből erednek folyamok
öntözni hegyek alját, orom nőjön,
széltében meg öröm, hol legelőkön
oroszlán is füvekért toporog.

De kézfején a ráncok? Az erek?
A fény csobogta vénák tejutak,
és a szervrendszer cizellált tudat
összeismerni széttárt tereket.

Ne szűnd a szépet, és az már szabadság.
Hol sose jártál még, oda térj vissza.
Reggeleinket három űrre szabták,

estéinkkel pulzárok takaródznak –
eszmélet textúrája szakadozhat:
Isten is igényt tart nappalainkra.

 

Megjelent a Bárka 2022/5-ös számában.


Főoldal

2022. október 27.
Vöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Margetin István: A suliban majd ne így meséldSüveg Szilvia: A fiú
Új év, új bor – avagy januári szőlőségeinkKarácsony (Német)gyulán
Csobánka Zsuzsa Emese: TériszonyBirtalan Andrea verseiKarkó Ádám verseiKarácsonyi Zsolt versei
Kontra Ferenc: Egy pohár vízLackfi János: Üres buborék marad a helyénSzilágyi-Nagy Ildikó: RehabSzakács István Péter: Darina
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png