Versek

 

 Lackfi_J__nos_Raffay_Zs__fia_fm__ret.jpg
(Raffay Zsófia fotója)

 

Lackfi János


A bugyborgó gorgóhangok zsoltára


Uram, áradnak templomod körül,
életem körül a bugyborgó gorgóhangok,
szólnak vadkanfejű sárkányok, madárfejű kígyók,
baziliszkuszfejű leviatánok,
néven nevezett
vagy megnevezhetetlen szörnyek,
melyeket fényesre sikál a nap,
lesajnálnak a galambok,
megtelepszik rajtuk a városi szmog,
denevérbőrbe bújtatja őket az éjjel,
ha esik az eső, vizet okádnak,
ha nem esik, visszhangot,
azt gurgulázzák,
ki vagyok én, egy senki,
anyám is habozott, megszüljön-e,
hol van rám idelenn szükség,
és mennyi mindenkinek
csíptem a szemét,
nem férek a bőrömbe,
nem maradok nyugton,
elég már belőlem,
mégis mit képzelek,
talán tehetséges lennék,
de a szorgalommal hadilábon állok,
a kötelezőket elsunnyogom,
a szabadon választottakat túlcifrázom,
pontosan nulla igény van ilyesmire,
olyan puzzle-darab vagyok,
amely sehová sem illik,
értsem meg, ilyen alakú hiány
egyáltalán nincs a világban,
talán volt vagy esetleg lesz,
ezt így most nem tudják megmondani,
de egyelőre biztos nincs üresedés
egy ilyen bohócnak,
aki sebezhető is meg arcoskodó is,
introvertált és extrovertált,
lámpalázas és feltűnési viszketegséges,
duzzog, ha nem foglalkoznak vele,
túlméretezett, színes lelke van neki,
mint egy ejtőernyő,
amit sehol nem lehet kihajtogatni,
és nem is igényli senki a kiterítését,
jobb, ha hátizsákba göngyölöm,
és odébb állok,
itt nincsenek mélységek, magasságok,
itt mindenki a földön járkál,
tériszonyos ejtőernyősök kíméljenek,
nem érted, öcsi?, süket vagy?,
hányszor mondjuk?, lennél szíves lelépni?
Uram, azt mondod, ne törődjek
az odakinn vartyogókkal,
nem véletlenül vannak ők,
ahol vannak, jöjjek csak be,
az igazság az, hogy
szeretett gyermeked vagyok,
bennem gyönyörködöl,
anyám méhétől fogva szeretsz,
megtartottál,
csodákat tettél értem,
sose hagysz el,
mindig megbocsátasz,
egy vagy velem s én veled,
örök helyet készítettél nekem,
minden pillanat alkalmas pillanat,
hogy veled legyek,
ehhez nem kell semmi különöset tennem,
csak feléd fordulnom,
és arcod ragyogásában fürödnöm,
nyugodtan bontsam ki azt a tiritarka
ejtőernyőt is, beteríti a boltíveket,
és vetődjek le
elhagyatottságom magasából
szerelmed mélységébe.

 

Megjelent a Bárka 2021/3-as számában.


Főoldal

2021. július 28.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Illyés Gyula és a magyar halloweenA Nagyszalonta-Doboz sertéstengely, avagy a makkoltatás, ami összeköt
Bék Timur versei Gál János: Kísérletezés, Költő Imre újabb szenvedéseiFalusi Márton: Dal, ellendalKiss Judit Ágnes humoros versei
Fehér Béla: Közösségi hálóGömöri György: Harmadik karantén-naplóLantos László Triceps: Jézus fiaOravecz Imre: Alkonynapló
Márton László: Nibelungok – Negyedik felvonásMárton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanom
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA