Versek

 

 zalan_478.jpg

 

Zalán Tibor

 

Alkonyi tűnődések

                                                           Feleségemnek

 

Látod-e esteledek már Szokja a csöndet a lélek
Ágverödések a holdnál Hullik az ágrol a fészek
mint a dió le a fáról Hullik a létröl az élet

Látod-e estelek már Oly’ rebegő a világ így
lassul szív s az egyensúly elhagy a botladozáskor
Romlik a fog s idegen lesz szájban az íz ami egykor

Látod-e esteledek már Mért követed elesésem
Térdre rogyott le a herceg itt gurul ősz koronája
Hagyd egyedül elenyészni s nyomtalanul tovatűnik

Látod-e esteledek már Törnek a bűnök-erények
Roppan a csontban a nemlét Vért hagyok ott hova lépek
Perdül a kocka A hídról vízre verődnek a fények

Köd gomolyog Meredek part Látom ahogy valakit vár
háttal az Isten Ezüst Szörny Látod-e esteledik már

 

Megjelent a Bárka 2020/4-es számában, a szerző kézírásában.


Főoldal

2020. szeptember 09.
Szakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Merkószki Csilla: Innen folytatjukHerbert Fruzsina: Főpróba
Kiss Ottó: Születésnapom utánSzékely Csaba humoros átirataiBíró József verseiKugler Viktor versei
Nagy Koppány Zsolt: Telefont a gyermeknekHáy János: TáncdalfesztiválDarvasi László: Humoros írók GyulánBérczes László: Diéta
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg