Zalán Tibor
Alkonyi tűnődések
Feleségemnek
Látod-e esteledek már Szokja a csöndet a lélek
Ágverödések a holdnál Hullik az ágrol a fészek
mint a dió le a fáról Hullik a létröl az élet
Látod-e estelek már Oly’ rebegő a világ így
lassul szív s az egyensúly elhagy a botladozáskor
Romlik a fog s idegen lesz szájban az íz ami egykor
Látod-e esteledek már Mért követed elesésem
Térdre rogyott le a herceg itt gurul ősz koronája
Hagyd egyedül elenyészni s nyomtalanul tovatűnik
Látod-e esteledek már Törnek a bűnök-erények
Roppan a csontban a nemlét Vért hagyok ott hova lépek
Perdül a kocka A hídról vízre verődnek a fények
Köd gomolyog Meredek part Látom ahogy valakit vár
háttal az Isten Ezüst Szörny Látod-e esteledik már
Megjelent a Bárka 2020/4-es számában, a szerző kézírásában.
