Mitől félsz Hogy középszerű leszel
Költészet nevű talárod alatt
nem hordasz drága selyemnyakkendőt
Az ihletbe mélyen beúszva rájössz
még leér a lábad
Évek óta vársz erre egy fehér lapon magadra maradtál
mint végzett fizikushallgató az atomreaktor irányító-termében
körülnézel megnyomsz egy gombot és spekulálsz
átlagos tragédiáidban beindult-e a magfúzió
Első sorod még telemegy habbal
hiszen frissen vered csapra a söröshordót
aztán szétvetett lábú forgalmas kereszteződések helyett
rutinosan megdöntöd kissé a másodikat
löttyedt lelked szívja csak be a verőfényben megrestült életet
Vakmerő halálugrással vállalod önmagad
Tolódszkodván párat úgy ugrasz ki a párhuzamos korlátból
hogy előbb megpihen két kinyújtott lábad az egyik
jogi végzettségre csiszolt lécen
mert félnél azért módosítani a természet törvényeit
A költő amúgy sincs tisztában magával
lehetne tűzoltó katona vadakat terelő juhász
ő mégis va banque játszik
felelőssége teljes tudatában marad ki a társadalmi teremtésből
szíve vaspántos ajtaját is átszereli nyíljon befelé
a Paradicsomból kiűzött anorexiás tények is könnyen berúghassák
Szétírt szerepek szerkesztőségeiben haknizik
az üveg falán lefutó
utolsó vörösborcsepptől pecsétesen mímeli
a hullócsillag kozmikus munkabalesetét
mert dehogyis pénzüket irigyli az ügyvédeknek
a tisztes polgári jólétet
hivatalos nyelvüktől fél hogy eztán az válik hivatalos nyelvvé
Miként vallottad be szüleidnek hogy verseket írsz
faggatják szemérmetlen coming out-járól
a fotelbe hanyatló motolla-agyúak
meglazítva városuk nyakán a csőd fenyegető keselyűköreit
míg titkárnőjük az ablakból körkörös mozdulatokkal
kimasszírozza a holdat legyen végre újabb munkanap
És lesz
a fülhallgató-pártában maradt online honlány
böngészi szemedet ruganyos kisportolt megértő
de a havi nettó meg ugye a büdzsé
neked csak a kötött forma fix
egy hexameter plusz két felező tizenkettes az annyi mint
Bűntudatból hömpölygeted e szabadverset magad előtt
így mulat egy magyar költő m a r g ó t ó l m a r g ó i g
stilizálja a politikát politizál a stílusról
mert a stílus politika a politika stílus kérdése
olvasóknyira fogyatkozott népe
biztonságban érzi magát a demokrácia helyi járatán
Egyedül járod hát végig a verset
felszeded az aknákat jeget olvasztasz
le ne csússzon a lapszélről mikor ideér a busz
mert nincs sokaság mi légzsáknak kinyílna

Megjelent a Bárka 2008/5. számában

---

Kapcsolódó:

A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:

Poós Zoltán prózája
Végh Attila verse
Benedek Szabolcs prózája
Kiss Judit Ágnes versei
Balogh Robert prózája
Tóth László versei
Szabó László versei

Főlap