Versek
Fiatal, kötet előtt álló írókat, költőket kértünk arra, hogy írjanak rövid szövegeket a bezártságról: szonettet vagy legtöbb egy flekknyi prózát.
Gál János
Klisék a karanténban
Legyek bár szobám börtönébe zárva,
melyben párducként körbe-körbe járok,
te mégis itt vagy velem, és nem árt a
fogság, nem őrjítenek meg a rácsok.
Kicsit túlzok, hogy itt lennél, de rég
vágytam erre: szemedbe nézhetek,
csak webkamerán át, igaz. Elég
nekem ennyi. Telnek napok, hetek,
miközben téged pizsamába’ látlak,
pedig nem is vagyok én kukkoló.
Bár úgy vagyok szerelmes, mint az átlag
nézzük inkább azt, ami benne jó:
nem ülök erkélyen, nem szívok cigit,
nem kávézom, s nem mondom, hogy nem vagy itt.
2020. április 14.
