Versek

 

 2.jpg

 

Darvasi László

 

Vidám mondatok

 

Lehetséges feleslegesen haldokolni?
Aztán pedig aki belehal, és aki nem.
Emlékszem egy híres szakácsra,
csak azon embertársai
után mutatott érdeklődést,
akik nem kóstolták a főztjét.
Egy falatka az éjszakámból?
Tunkolni szétvérző hajnalomból,
óriás téli süteményeim között bolyongani.
Ezredik égi kondérja fölött imádkozik.
Olyan szépen megmérgeznélek,
szívem.

Mint tejszínhabban a fájdalom.

Ha minden hullám ostoba,
a tenger miért nem az?

Mint akinek a szél mutatja az utat,
mint aki a semmit választja barátnak,
mint akinek a minden a legnagyobb ellensége.
Ínséges időkben vad kaland az is,
ha valaki magára marad.

Ugyanazt csinálni
egy egész életen át
a legnagyobb tisztességtelenség.
Talán a legnagyobb tisztesség.
Aztán csak egyszer füllenteni azt,
hogy ő volt a titokzatos napfodrász,
ki rendre kifésülte a fény kócait,
s máris nevetés tárgya lesz.
Így végzi az olyan, aki elbújik,
csakhogy különbözhessen.

Néhány napja az ügyeletes takarító
arra hívta föl a Csin Akadémia munkatársainak figyelmét,
hogy a rózsakertben száradó kínpaddal gondok akadtak.
A szerkezetet akkoriban gyakran használták,
és nem is hiába.
A takarító azt írta jelentésében,
hogy az emberi szenvedés nyomaitól lucskos padot
nem áll módjában letisztogatni.
Hogy ugyan miért nem?
Ellepték a lepkék,
s ahogy Önöknek írom a jelentést,
már a kézfejemet is eltakarták.

Lepkeszárnyra alvadt vér,
a nehezebb, ámde pontosabb szárnyalás föltétele.

Ha a halál nem válogatna.

Föltámadás után egy kis bosszankodás,
mert hát, ugye, a temető állapota,
és egyáltalán,
hová lettek a sírvirág kannák?

Álmai rendjébe úgy indult mindig,
hogy ábrákkal díszítsék a testét,
díszre dísz, mert mintha a test
nem díszítés lenne maga is.
Kell a kinti tombolás,
míg bent időzöm.
Akarta nagyon a testfestést,
ahogyan kívánjuk a fényt,
az eper csorranó vérét vagy
a húsklopfoló tamtamját.
Égő zsírfesték a szájára,
valami halk kékség hunyt szemei köré,
körmeiből, kérte, míg álmodik,
legyenek fényes lobbanások.
Reggel majd találjon részeg matrózt a köldöke alatt,
lássa meg madárka tintafoltját a vállán,
ördögfiók bújjon a melle alá.
Talpára angyal rajzát kérte,
úgy járhasson egy fémes
délelőttön át a mólók között.
Sikoltozó angyalon taposni,
míg parti ivóban
vámirodában érdeklődik,
könyörög az ember.
Kikötőben miért szebbek
az özvegyek.

Csapodár kishúgom a kazánházban
hagyta drága és rettenetes toalettkészletét,
halálos rúzsokat, szemceruzákat és krémeket,
s egy kivételesen hatásos alapozót.
A fűtőt végül a púderes tégely vitte
kísértésbe.

 

Megjelent a Bárka 2020/1-es számában.


Főoldal

2020. február 18.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Versek
Tatár Sándor verseiHorváth Eve: Margarita! Darvasi László: Vidám mondatok III.Csillag Tamás versei
Prózák
Légrádi Gergely novellái Géczi János: EzeregyéjszakaBenedek Szabolcs: Az Arany Alma héjaDarvasi László: Egy tehén halála
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA