I. A mészárszék

Mészárszék, de mintha volna
Galambos úr maszka-boltja.

Szépasszony, ülepe-széles
függ a kampón, foga véres.

Vaddisznó óg-móg magában
tábornok-egyenruhában.

Mellette lóg egy morózus
ökörfej, a filozófus.

Nyesedékül szerteszórva
kölyök füle, csitri orra.

Csecsemő díszlik a tálcán
zsírba-sütve, mint a fácán.

Kocsonyában körtemellek,
kileffedő lila nyelvek.

Odébb szorgos hurkatöltők,
árnyas pulton szertegörgők,

görbe kések, vérbe mártott
klopfolók meg kurta bárdok.




II. Görbe utcák tündérei

Ahogy e csicsás némberek,
körte- és lógómellűek,
lila rúzzsal és pántlikával
felékesítve, kösöntyűkkel
vonulnak: rajtuk tüll-harisnya,
szemük alatt félhold világít –
vadították kocsmák bikáit,
most csörtetnek mákonyosan,
csitrik, elkopott agebek,
csipke-habosak, tetováltak,
és trombita-ülepűek:
tovalódul megannyi nyafka
mórikáló és lusta cafka.
Kóbor kutya vicsorog rájuk,
munkaeszközük: vaginájuk –
hordja mind, akár ritka kincset,
kiborotválva tollpihésre...
Egyik bukott-angyal-alakban
tovabilleg szalmakalapban,
szilikonból a melle izma,
a  lábán huncut piros csizma.
Báván pipiskedik a társa,
a kivénhedt bolhakaszárnya:
fején csimbókba hull a haj –
csak ne volna a macskajaj!
Szőkék meg skarlátveresek,
bakamárik meg Elinórok,
görbe kóró vagy bomba delnő,
száll utána pacsuli-felhő.
Lesik: tán a napi gavallér
töfögő kocsijában eljő...
Ördögök hátán lovagolnak,
kihízott kandúrért bomolnak,
luxusdögök és koszlott luvnyák,
akik a karót rég elúnták.
Állnak moccanatlan: meredt
s legyek-dongta kadáverek.
Ez pálcika, az terebélyes,
venyige vagy ülepe-széles.
Púderes csatatéri múmiák,
akik az ordas éjfélt bújják:
görbe utcák tündérei,
hagymaszagúak, lelke-rusnyák,
ordasok, mímelt kékharisnyák...
Vonulnak örök lázadásban,
ez félpőrén, az álruhásan.
Felzúdulnak a világ ellen,
nappal vagy kormos éjszakában.
Csitrik, pohos nagyasszonyok,
mikor bizony dologidő van,
s nem illik ebként felmorogni,
perdita-sorson háborogni,
és nincs lazsálás, semmi gikszer:
jöhet herr, signor, monsieur, mister,
talán maga a főminiszter:
a tüze-nagy, a szeme-bús,
amúgy titkos pinabubus!

 

Megjelent a Bárka 2008/4. számában

---

Kapcsolódó:

A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:

Poós Zoltán prózája
Végh Attila verse
Benedek Szabolcs prózája
Kiss Judit Ágnes versei
Balogh Robert prózája
Tóth László versei
Szabó László versei

Főlap