Bék Timur
Zöld bogár
Zöld bogár szárnyára eső cseppen;
rőt gyökerek vastagodása.
Mennyi fájdalom egy esőcseppben!
Megsajnálom, hallgatok.
Ez a szerelem – nem hiszem el,
hogy leírom ezt a szót
(képes lennék egy kezemen),
de hol, mire, ha nem erre, itt? –
természetes, mint a levegő köztünk,
és mesterséges, mint a kirándulás,
a mondatok. Kövér füvű, méregzöld
mezőn fémbölény legel.
Egészen veled vagyok,
és te félig vagy velem.
A színek éhes állatok,
felfalják a szemem.
Felgyűrődik a föld körülötte,
fáradt, nem tud máshova szállni –
a táj, mintha hozzá lenne kötve.
Nem volt szebb soha ennél.
A tiéd felől értelmezett létben
(Sein zum Du) szédülök, -elgek.
azt hiszem, érzik a bokrok, a fák,
hogyan döng bennem a bizonytalanság.
Mi az, amire már tényleg nem
vonhatunk vállat? Az erkölcs is divat.
Bújj el a házadban, Arkhimédész,
nincs az a pont, az a pont, az a pont.
Bárhol hátradőlni,
felemelni a fejünk;
akárha meg kéne köszönni,
hogy az égre nézhetünk.
Zöld bogár fölé hajlik egy levél.
Hangtalanul dőlnek ki a fák,
ág az ághoz, szirom sziromhoz ér.
Évszaktalan pillanat.
Hideg van, nem fázhatunk,
nincs most arra idő. Holnap
még el kell temetned a szégyent.
Ott leszek én is, nézni fogom.
Nem mi döntjük el, domb
vagy gödör lesz-e az emlék.
Aztán este elbúcsúzunk
tárgyilagos öleléssel.
Azt hittem, könnyebb volt,
és mégis nehezebb lett
magunkévá tenni a szót,
mint betörni a csendet.
Felhevülök, majd átmos a hideg.
Párnává pihent mellkasomon
kinyújtózol, mint nyáron a sínek.
Nem lehetünk közelebb.
Nyoma sem lett
A legkedvesebb fájdalmamnak
(a bőröm alatti apró részen, ahol
átharaptál a kabáton,
és végül nyoma sem lett
a felszínen, mint amikor
lézerrel üvegbe családi fotót),
nem tudom, minek köszönhetően,
talán mert vékony a bőr a mellkasomon,
az állkapcsod erős, vagy
lustán, mégis felelősséggel táplálom
– tábortüzet éjjel a parton –,
nincsen csillapodása.
Gravitáció
Három napba se telt a lakást (beleértve az erkélyt)
óriás csillaggá izzítani. Hogyha maradnék
még, teszem azt, csak szerdán terveznék hazamenni,
már sohasem juthatnék túl eseményhorizontján.
Megjelent a Bárka 2019/6-os számában.
