Versek

 

 Z__vada_P__ter.jpg

 

Závada Péter

 

Ártér

 

I.

Ásóludak csókolóznak az ártér keltetőjében,
elmosódott nyárelő, akvarell élővilág fröccsen,
beceneveink a pázsiton hempergő rókák,
testük zárójelében éled a rét.

Csontig hatol, a rügyeket meghágja a fény.
Gyöngyöző lendület a szárcsák farvizén;
ahogy feleslegét a habokba üríti
az egyre erőtlenebb nap.

Fajok rendeződnek ösztönök tükörtengelyén.
Ahol összeér két csőr, nyákos száj cuppan,
ott a horizont.

 

II.

Akik puszta féltésből elnyelték,
most felöklendezik kicsinyeiket.

Bolydul a mocsárvilág társkeresője,
terjed a náthás rügyek,
a fölajzott fűszálak cseppfertőzése.

 

III.

A május győzelmeit sorolja,
számlálja tisztességtelen trófeáit,
ingujjra vetkőzik, a partoldalon guggol a cserjés,
a vízfelszínt kémleli, és a fölbukkanó szemeket
te is buboréknak látod, mégse pukkadnak ki.

Nézd, a szégyenlős nyílásokban
élet sarjad, szerelmes minden,
nádi poszáták szárnya,
nyurgapontyok farokúszója rímel,
nászutas vidrák sodródnak
egy ismeretlen nyelv zsilipje felé.

 

 

Természetfilm

 

Kameraállvány a letarolt gleccservölgyben,
a kijelzőn fölkavart, pixeles kövek.
Hunyorgásom előterében, a bepárásodott
optika mögött az olvadás képpontokká rögzül.

Tekintetem, e teleszkópos bot,
aládúcolja a szikla omladó peremét,
szárnyak csapói, morzsás felvétel indul,
gyorsul a pillanat zársebessége.

A filmen a kő áldozathozatala,
ahogy nyaranta elviseli a forróság
dárdaszúrásait, vagy mikor télen
a bukószél, a szadista eső
lassú korbácscsapásait magára veszi.

Jelben a rost: a chip nyáklapján
hibernált gyomok digitális képe,
de aki kétezer év múlva a táblahegy
hasadékában elavult memóriakártyát talál,
úgyse tudja majd, mire való.

A kijelzőn figyelem a pixeles követ.
Felszínén a jég marásnyomai.
Tulajdonságai hártyaként elvékonyodnak,
látom alattuk a tiszta fogalmat.

 

 

Mérőállomás a Vogézekben

 

A széleken lassú átrendeződés,
a pupillányi tágulásban élesedő fény,
fejem fölött ernyő: hangtalanul hámló,
a levelek közt nyüzsgő kategóriák.

Kétszáz hektárnyi szirterdő
betelepítve szenzorokkal,
vérbő erek termékeny hálózata,
a talaj pulzusát akarom kitapintani.

Földközelben pánik, nyugtalan rügyek,
megtelnek vízzel a gyökerek savas
eső marta árkai, míg néma kupacokba
fonnyad a zörgés, és a hőre lágyuló lomb elfolyik.

A csúcson kifakult betonbunker,
a bunkerben higgadt, henger alakú gép,
a képernyőn zöld vonalak változó vastagságban,
a gravitációs mezők hullámai.
Hallani az óceánt a Vogézekben.

Miközben a part menti vízgyűjtőkben
érzékeny billentyűk, hártyák
az árapály erejét kórusban olvassák,
minden tajték egy adat: mérhető, nedves,
a felelősség lökései elérnek sorban.

 

Megjelent a Bárka 2019/6-os számában.


Főoldal

2020. január 23.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Kalász Márton verseiBeck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten este
Prózák
Sándor Zoltán: A barlang mélyénMárton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA