Versek





Fecske Csaba


             A versről
                             Milyen a jó vers?
                                                          Rossz!
                                                          (Ismeretlen szerző)


azt hajtogatják nyelvelő nyálverő ifjú
barátaim fölösleges kolonc a verssorok végén
a rím fülbántó csengő olyan mint a szatócsbolt
ajtaja fölött esengő harangocska mely jelzi ha valaki jött
magát kellető kikent-kifent ribanc a költemény
kétes üzlettársa a stricije vagyok én no eredj
kuncsaftokat fogni drága lehet hogy ez a sors
vár a literatúrára valahogy valamin mindig
gellert kap a szó az Aranytól Kosztolányitól
örökölt a mi szánkból már hamis nem
elfogadható mai kívánalom reszelős hangú
legyen egy újmódi bárd lehet bárdolatlan is
gyalulatlan szálkás deszka s ne tetszetős műtárgy
legyen a vers nem kell a mondandót szépen becsomagolni
sőt mondandó se kell a vers haszontalan holmi mint
rozsdás vasdarab szétfoszlott kelme nevetséges aki
kimunkált szép hangon énekel ma ne zsongítson el
a vers sőttön sőt rázzon mint göröngyös mezei csapáson
a szekér melynek bakján ostorát suhogtatja a komor
képű gazda aki ha nyelvét elharapja kalapját földhöz
ostorát ökrei közé csapja mérgesen s nagyot káromkodik



Az áldozat


könnyet gyűjtögetek aszályos időkre
mondják kevés az angyal manapság
kiégett mezők jámbor ökre gyanítom
az ostor az egyetlen igazság

hallgatásom feneketlen mélyére
süllyedt hajóroncs történetem
percek tapasztalatlan szolgái
mit mások kértek azt hozzák nekem

e világba vettetvén
szüzességünk egyből odalett
halálig csodát remél az ember
mint a palánk mögé leső kisgyerek

minden eltévedt érzés elvett
tőlem inkább mint adott
megszenvedtem a legszebb szerelmet
is korrupt emlékek áldozata vagyok





Semmi sincs


még nem felejtettelek el
de nem is vágyom utánad
mint ősszel a fű énekel
bennem borongva a bánat
mielőtt lassan kiszárad

érzelgős vers ez kimódolt
geil szavak lakják a számat
bár ami volt szép volt jó volt
emlékezéshez nyersanyag
ha véget értünk is te vagy

bezárult ajtó a hátad
kezemben maradt a kilincs
ha kinyílnál is csak másnak
számomra ott már semmi sincs


Megjelent a Bárka 2008/4. számában



Fecske Csaba



Kapcsolódó:

A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:

Végh Attila verse
Benedek Szabolcs prózája

Kiss Judit Ágnes versei
Balogh Robert prózája
Tóth László versei
Szabó László versei


Főlap

2008. augusztus 11.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Merkószki Csilla: Innen folytatjukHerbert Fruzsina: Főpróba
Tóth Krisztina: BetonútNádasdy Ádám: Na, felnőttekJenei Gyula verseiNagy Koppány Zsolt: Bocsánat, uram
Bíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékéreAknai Péter: RuhatáramTakács Zsuzsa: Telefon, Halál és megdicsőülés, Méltó távozás Kovács Dominik−Kovács Viktor: Csirkevész
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg