Falcsik Mari
Kóny
Négy vers egy faluról
Tehenes
jön a gulya röpköd a tarka tehenecskék farka fura bojtos légycsapó
megint mezítláb megint nyomukba volna járni jó
lefelé gurul a nap a sáros utcavégen ha futok épp elérem
gurul gurul a sárgöröngy a makk a hűs fenyéren
potyog a kövér gyerekkönny a kék köténybe gyűjtött sárga vackor
ha futok a sáros utcavégen épp elérlek édes vadmalac-kor
Nem utazni oda
ha sokáig nem nézek felétek
még mindenkit és mindent eleven épnek
mutatnak a szemhéjam mögé bezárt képek
a fellocsolt udvart beölelő házat
a gádort honnan a gyász a sósav bánat
nem marta még ki dúdoló keresztapámat
vihar jön ő hátranéz s vidáman
szólít: hát félsz-e most is? no bújj ki bátran!
nem nem mozdulok – az illúzió hibátlan
Kóny
a dáliák a góré a gádor –
abból a régi nyári vad világból
amit a szívem leginkább hiányol:
csak a képeket kérném vissza
a Hany felett a fekete felhőt
a ház mögötti kukoricaerdőt
ahogy az istállóajtóban feldőlt
sajtár tejét a föld beissza
Anyám kapta útravalóul
nehéz az igazság – azzal nemigen lehet élni
kell valami nehezebb ami a dolgokat megnevezze
súly ami belehúz a lombos út árkába
s ott mozgat a tájban
mit a templom halma rendez nagyközséggé
a régi dühös isten
nagykapuk mögüli kutyamorgás
ami a magasormú házak mentén minden reggel
kiterel a kőkereszten túl a nyílt földekre
ez a ritmus ez a lassú dübögés
ami rendre elhajt bálba aratásra
míg majd egyszer át a szelíd Sírtó-dombon
vesztedre indulhatsz másfelé is
ha nevezhetetlen sejtés nem hagy nyugtot
csak hogy te is egy legyél akit elhullat a háló
Szepesi Dóra interjúja Falcsik Marival
Megjelent a Bárka 2007/1 számában
Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:
Garaczi László prózája
Magyari Barna versei
Jenei László prózája
Papp Tibor versei
Hartay Csaba versei
Vámos Miklós prózája
Fecske Csaba verse
Szentmártoni János verse
