Megkérdeztük






Falcsik Marit kérdeztük versről, zenéről, sorsról és A sorsvadászról



     Négy éve robbant be az irodalmi életbe. Nagy témákat pendít meg – sors, szerelem, istenélmény –, és tud újat mondani. Páratlan sikerének titka lírájának életszerűsége, jellemzik első kötetének fülszövegében. A Sanzon nehéz időkben, és a Változatok a szabadságra után készül a harmadik kötet, A sorsvadász.


 – Megkésett karrierrel muszáj az élvonalba tartozni, vagy nem érdemes nekimenni – ezt annak idején elég erőteljesen megfogalmaztad magadnak. Azt is mondtad: a késői kezdés jutalma az, hogy nem írtad ki magad, van mit írnod. A kezdő stádiumot így sem lehet megúszni, de elsőre is „varázslódalokat” kell írni, hogy észrevegyenek. Nálad hogyan történik a „varázslás”? „…a jambusokban rejlő könnyű jó drog” – hogy idézzelek. Így van?

 – Akárhogy is fogalmaztam, a „varázslást” nemigen lehet elhatározásból megcsinálni. Nekem olyan versnyelv adatott (számomra magától értetődő beszéd), ami az életszerűséggel és az erős zeneiséggel gyakorol hatást az olvasóra – s persze elsőre ez keltette fel a könnyűségért, a zeneiségért, a szövegeim „roncsolatlanságáért” kárhoztató kritika figyelmét is. Az idézett sor az indulásról szóló versből való, amiben az első kötet dalairól azt mondom: „.talán ajándék – az volt így e kezdet…” Én nem érzem könnyűnek a verseimet, annak ellenére, hogy a nyelvüket valóban természetes képződménynek tartom. Nem kreáltam ezt a nyelvet, nekem ez egészen az anyanyelvem.

– Izgalmasak az új verseid, hatásukra a régieket is kezdem olvasni újra, ismét nagy élmény számomra. Talán a zeneiségen túl festőiek, sok a „plain air”, a nap, a fény, a fény-árnyék, a pillanat, amikor egy-egy dolgot, jelenséget valójában észreveszünk, rögzítünk. Hogy viszonyulsz a költői korszakaidhoz?

– Kevéssé érzek korszakokat, de ha nagyon muszáj, azt mondom: befelé megyek. A zenei-festői hatás, a „varázsdal” után az intellektus, s ma már talán a lélek… Annyit érzékelek csak, hogy szépen lassan mind jobban megkapom a láthatatlan folyamatoknak egyre pontosabb kifejezhetőségét, aminek én magam nagyon örülök. Mindig is konkrét fizikáját-kémiáját tapasztaltam a léleknek, amit a napi beszédben szavakkal is le tudtam írni – ha ezt versben is képes leszek visszaadni, annál többre nem is vágyom.

– Nagyon tetszik a készülő kötet címe: A sorsvadász. A címadó verset meg a legutóbbi esteden elhangzottakat megismerve, ez a könyv mintha a szabadság új változata, új költői korszak nyitánya lenne. Mesélj erről, milyen lesz ez a kötet?

– Hát, ha az a szabadság egyik változata, hogy a lélek felismeri és követi az útját… Ennek a kötetnek még szójáték szinten sem lesz köze semmiféle szabadsághoz. A „sorsvadászat” nem más, mint megtalálni legjobb, de lehetséges énünket... Az énben az adott, a meglevő elfogadása: determinációk, hely és kor, öröklés, gyökerek, személyiségkorlátok satöbbi; illetve a felismert lelki lehetőségek betöltése: a harc a jellemmel, a vállalható feladat, a szeretet legkeményebb parancsai. Miféle köze lenne ennek a szabadsághoz?...

– Regényt is írsz, néhány fejezet már megjelent belőle, és nagyon erősnek találtam. De miért ír egy költő prózát? Egyáltalán, mennyire igényel más erőket egy regény?

– A prózát nem a költő írja, hanem az író. Engem nem költő voltom, hanem a megélhetés kötelessége akaszt meg abban, hogy író legyek. A regény elsősorban hosszabb, mint a vers. Vicc nélkül: rengeteg idő (tehát pénz és kötetlen életforma) kellene hozzá, hisz a regényben is pontosan azt az egy szót kell mindig megtalálni, csak éppen százezerszer több alkalommal, mint a versben… Amúgy nem más erőt igényel, hanem más eszközöket és főleg más szemléletet: a vers esszenciális lelki-gondolati műfaj, a regényben az életet „el kell mondani”, annyira életesen, hogy lejöjjön a papírról…

„Ami fontos, az vagy vers, vagy zene” – ezzel nyit a honlapod. A Nyitott Műhelybeli esteden felolvasásodat Láposi Farkas gitárművész játéka egészítette ki. Különös az összhatás, az improvizatív háttérzenét a verssel egyenrangú megszólalásnak érzem. Hogy találtál rá?

– Farkas egészen kivételes, egyedi tehetség; örök kísérletező. Most blues-jazz-gitárosként nyomja, de nem lehet beskatulyázni őt egy műfajba se. Egy dübörgő blues-bulin szerettem bele a játékába: elképesztett, mit művel azon a négy húron… Mert ő hat helyett négy húron, a maga fejlesztette ún. tenorgitáron játszik. Döbbenetes a viszonya a hangszerével: mintha összenőttek volna.
Nagy a rokonság a hangunkban: egyszerűség, emelkedettség, némi hűvösség, virtuozitás, meditatív hajlam… Nem klasszikus vers-és-gitár összeállítás a miénk: Farkas elektromos gitáron kísér, ez nagy lehetőséget ad a hangzás változatosságára. Az ő hosszabb zenedarabjai közé illesztjük az improvizációjára felhangzó versek egységeit. Több ilyen estet is tartunk az idén; pl. áprilisban Miskolcon, a Spanyolnátha meghívására, májusban Székesfehérvárott a kortárs fesztiválon, az Árgus szervezte irodalmi programban. Reméljük, hallgatóságunk is ugyanannyit kap ettől a sajátos műfajtól, mint amennyi örömet nekünk okoz.


                                                                                  (Szepesi Dóra)










Főlap

2008. március 12.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások (1)
2008. április 06. 19:38
Enzsölné Piroska
Az interneten barangolva fedeztem fel Falcsik Mari Kónyról szóló 4 versét. Mély hatást tettek rám. Szülőfalum Kóny, itt éltek hetediziglen az őseim, itt élek én is a családommal.Büszke vagyok, hogy e szép versek írója áttételesen innen származik.
Kedves Költőnő, ki volt a \\\"dúdoló\\\" keresztapa?- kérdezem tisztelettel. Ha nem jelent Önnek gondot,kérem válaszoljon.
Tisztelettel: Enzsölné Piroska
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Jász Attila verseiLanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA